Miért ragadt meg a köztudatban a főbérlő kifejezés és miért sokan ezt használják, amikor legtöbbször már nem a főbérlő, hanem a bérbeadó lenne a helyes kifejezés?

Azért, mert az albérlő is megmaradt. Logikusnak tűnik, hogy ha az egyik üzletfél albérlő, akkor a másik főbérlő.

Ezek a kifejezések egyébként jól kifejezik és pszichésen erősítik az üzletfelek alá-fölé rendeltségét. Jól tudjuk, hogy Magyarországon a bérlő ki van szolgáltatva a bérbeadónak. A "főbérlő" kvázi főnök, az "albérlő" meg alattvaló. (Jobb helyeken az ügyfél, aki fizet, az a király. Itt meg az albérlő legyen hálás a főbérlőnek.)

A nyelv nem logikus módon változik, egyszerűen emberek vannak, akik valamilyen módon használják. Egy kifejezés jelentésén azt fogjuk érteni, amilyen kontextusban maga a kifejezés is elhangzott. Például mindenki tudni fogja, ha azt mondom, hogy "adjál már", hogy durván, esetleg agresszívan kértem anélkül, hogy valóban meggyőződtél arról valóban agresszív voltam-e. Egyszerűen azért, mert illedelmes közlési formákban nem ezt az alakot használjuk.

Na de hogy jön ez a kérdéshez? Természetesen a nyelvet folyamatosan tovább adjuk, és folyamatosan tanuljuk anélkül, hogy ennek tudatában lennénk. Amikor angolul vagy németül akarsz megtanulni, akkor persze egészen más a helyzet, ott tudatosan zajlik a dolog. Anyanyelv esetén nem. Például 40 éve aligha létezett ilyen kifejezés a nyelvben, hogy chatel (vagy ha így jobban tetszik: csetel). Mégis mára elterjedt, és használjuk. Egy angol szó magyarul ragozott formája ez, ami nagyon jól leír egy általunk ismert jelenséget.

A nyelv így működik. Megőrzünk régi alakokat is anélkül, hogy azok eredeti jelentésükben megmaradtak volna. A főbérlő például egy általad említett példa. Régen bérelte a házat, és tovább adta. Ma már tulajdonos. Az emberek azonban nem innen közelítették meg. Hanem onnan, hogy az az ember, akitől bérlem a lakásom. Főbérlőnek hívták korábban is, és ez annyiban változott, hogy a szó jelentése kitágult, és most már minden bérbeadót mondhatunk főbérlőnek (bár itt jegyzem meg, én ingatlanok kapcsán hallottam kizárólag ezt a kifejezést - de ez nem jelenti, hogy más kontextusban ne lehetne használni). Egyszerűen ilyen a nyelv. A jelentések módosulnak. Például ha azt mondom, hogy rotring, akkor egyből arra a ceruzára gondolsz, ami kinézetre tollra hasonlít, és folyamatosan adagolja magából a hegyet, amit után is tudsz tölteni. Pedig eredetileg a Rotring egy márkanév volt, ennek ellenére ma már köznévként használatos. Kicsit egyszerűbb kimondani, hogy rotring, mint olyan körülményes módon körülírni, ahogy fentebb csináltam.

Egyébként a köznyelvről volt szó. A jog például nem ismeri a főbérlő fogalmát, ott bérbeadót használnak. De ennek oka, hogy a jog a köznyelvnél sokkal pontosabb meghatározásra törekszik, míg a köznyelv nem akarja pontosan meghatározni magát, egyszerűen csak használja a kifejezéseket. Például a telefonál és a telefonozik szó látszólag ugyanannak a főnévnek kétféle módon igeképzővel ellátott alakja. De míg a telefonál szó arra utal, hogy a készülék segítségével beszél egy másik emberrel, akinek szintén van ilyen készüléke, addig a telefonozik pedig arra, hogy éppen használja a telefonját. Hozzáteszem ez utóbbi ige nem is igen volt elterjedt az okostelefonok megjelenése előtt. Nyelvtanilag teljesen ugyanaz a kettő, hiszen főnévből képeztünk igét, de jelentését nézve mégiscsak különböző.

Egyébként ajánlom neked olvasásra a Nyelv- és Tudomány (nyest.hu) portált, ott nagyon sok nyelvi érdekességet olvashatsz.

Én nem tapasztalom, hogy sokan használnák. Az "albérlő" és "albérlet" kifejezéseket igen, amik az esetek döntő többségében szintén helytelenek, de a "tulajdonos" inkább elterjedt.

Félig off:

"Jól tudjuk, hogy Magyarországon a bérlő ki van szolgáltatva a bérbeadónak."

Ezt nagyon-nagyon rosszul tudod. A jelenleg is hatályos szabályozás szerint a tulajdonos (bérbeadó) sokkal inkább ki van szolgáltatva a bérlőnek, jóval nagyobb kockázatot vállal a saját tulajdonú ingatlana használatának átengedésével. Dióhéjban: Ha a bérlő nem fizet, rongál, veszélyezteti a lakóközösséget stb., a tulajdonos jogszerűen élhet a rendkívüli felmondás jogával; de ha a bent lakó ennek ellenére nem hagyja el önként az ingatlant, akkor csak bíróságon indított lakáskiürítési per után lehet kirakni onnan, az meg jó esetben több hónapba, rossz esetben évekbe telik. És addig "ketyeg az óra", a joggal visszaélő volt bérlő jogcím nélküli használóként többszázezres vagy milliós tartozást halmozhat fel.

Olvasgass egy kicsit akár itt, a Törvények, jog kategóriában, akár a Jogifórumon, mennyi ilyen probléma van.

#4 igen, a tulajdonos is ki van szolgáltatva valamennyire, senki nem állította az ellenkezőjét. Vannak extrém esetek, amikor a tulajdonos nem jut hozzá a profitjához, netalán veszteséget kell elszenvednie a kis extra vagyonkáján, ami a létfenntartáson felül van neki. Általában joghoz és bérbeadáshoz nem értő, illegális eszközökhöz folyamodó, szürkén vagy feketén bérbeadó emberekről van szó, akik hónapokon-éveken keresztül próbálják (finoman szólva) szakszerűtlenül megoldani a problémájukat, aztán mennek a retekklubba panaszkodni.

Ezek a szerződések kisebb hányadában fordulnak elő. A szerződések többségében a bérlő rendesen fizet, csak az nem kerül bele a retekklubba.

Bérlőként meg mi a helyzeted? Próbáltad már egyáltalán? Bármikor felmondhatnak neked másfél hónapra, bármikor felemelhetik a lakbért, Budapesten egy fizetés már nem elég a lakbérre, lakcímbejelentést megtagadhatják neked bármikor, és tizenöt év alatt kifizeted egy ingatlan árát, ami sose lesz a tied. Mindez teljesen legális vagy legalább is jogilag megtűrt dolog, nem extrém eset, a szerződések szinte mindegyike ilyen. Csak hát erről se beszél a retekklub, mert már annyira megszokott.

A válaszokból megállapítható, hogy fiatalok a szerzői. Nem ismerik a fogalom eredetét.

A főbérlő fogalma a szocializmusban született. A nagyvárosok agyonbombázott, majd újjáépülő házainak döntő többsége állami tulajdonba került. Ott mindenki bérlő volt. Egy idő után kiderült, hogy egyes lakásokban kevesen éltek, volt fölös hely, oda - eleinte állami szóval, hatalommal helyeztek másokat. Így a státusztól függően vagy társbérlők (mindketten azonos joggal a lakás egy részét önállóan, többit közösen bérelték az államtól), vagy főbérlő-albérlő (az eredeti bérlőnek jogot adtak a lakás egy részének ideiglenes átengedésére más számára) lettek. Ezzel létrejött egy olyan állami lakáscsoport, ahol a bérlő tulajdonosként viselkedett, és a lakása egy részét kiadta bérletbe másnak. Ő volt a lakás fő bérlője (az állam felé), míg a másik a fő albérlője.

Ez a helyzet a 90-es években lényegében felszámolódott, amikor a bérlők gyakorlatilag ingyen (bagóért) megvásárolhatták a bérleményeiket. Így főbérlőből tulajdonos lett, albérlőjéből bérlő.

1. Nem biztos, hogy a bérleti díjból származó bevétel "extra vagyon", a létfenntartáson felül. De persze nem ez az általános, tudom.

2. Igen, próbáltam már. Méghozzá olyannyira, hogy én már kifizettem egy kisebb vidéki lakás árát... És soha, de soha nem tartoztam senkinek egyetlen forinttal sem, nem rongáltam, nem okoztam semmilyen galibát.

3. Balszerencsémre futottam már össze olyan "kedves" tulajdonossal, aki az előzetesen megbeszélt hosszú táv ellenére (amit írásban sajnos nem lehet kikötni, határozatlan időre szóló szerződésünk volt), a beköltözés utáni második hónapban felmondta a szerződést, holott a kéthavi óvadékon felül egy negyedévet előre kifizettem, és semmi más probléma sem volt, egyszerűen csak meggondolta magát. Úgyhogy további másfél hónap múlva újabb költözés, ami nem kis meló és nem kis pénz. :(

4. Egyébként meg a bérlő is bármikor felmondhat, ráadásul 15 napos határidővel, tehát rövidebbel, mint a tulajdonos.

5. Az nem igaz, hogy _bármikor_ felemelhetik a bérleti díjat. A szerződésben szokás rögzíteni, általában évfordulóra szokták, az inflációnak megfelelő mértékben.

Ha viszont nincs szerződés, és a tulaj önhatalmúlag akar emelni, akkor másik lakást kell keresni, normális tulajjal és feltételekkel. (Egy ismerősömmel előfordult ez a helyzet, sőt, még a rezsit sem számlák alapján fizette, hanem "bemondásra", gyorsan le is lépett onnan...)

5. A lakcímbejelentés elmulasztása/megtagadása jogsértő, és tudomásom szerint elvileg meg is büntethetik a tulajt emiatt. De igazából hátrányt nem okoz, én legalábbis nem tapasztaltam. Merthogy voltam egyszer így is. Orvoshoz is lehet menni, köteles ellátni, a postán meg a szerződést kellett bemutatni ajánlott küldemény felvételekor.

(Egyébként meg nem is akar mindenki bejelentkezni egy adott címre. Csak akkor van gáz, ha szeretne, de a tulaj ezt megtagadja; ezért tanácsos előre tisztázni mindent.)

6. Nem nézek RTL Klubot (sem más hasonló csatornát).

Vannak saját tapasztalataim, ill. ismeretségi körből származók is (lásd fentebb).

Plusz: pl. egy ismerősömnek fél millkós tartozást hagyott egy ingyenélő, egy másiknak többszázezreset (plusz rongálás), megint egy másik jogsértő közel egymillió hátralékkal lépett le... Vagy amiket csak hallottam különböző szolgáltatóknál történő ügyintézés során, egy többszázezres és egy kétmilliós tartozás...

Ezeken kívül olvastam jónéhány esetet itt, ill. a jogi fórumon. És azt gondolom, hogy ezek csak töredékei az összes ilyen esetnek.

Én egyébként azt gondolom, hogy mindkét fél részéről tisztességesen kellene hozzáállni, és máris szebb lenne a világ. :)

"1. Nem biztos, hogy a bérleti díjból származó bevétel "extra vagyon", a létfenntartáson felül." - mégiscsak van a bérbeadónak valahol laknia, ahonnan nem tehetik ki. Egész más ez a pozíció, mintha bármikor készen kell lenned a költözésre. A tulajdonos legrosszabb esetben kevesebb profitot tesz zsebre, a bérlő viszont földönfutó lesz, ha a tulajdonos úgy akarja. Tudom, hogy a többség korrekt, de mindegyiknek megvan az elvi lehetősége. Ez egy modern jobbágyság.

"4. Egyébként meg a bérlő is bármikor felmondhat" - igen, de ezzel nem veszélyezteti az üzletfele lakhatását! Azt kellene észrevenni, hogy a kieső lakhatás nagyobb probléma (esetenként nagyobb költség is), mint a kieső profit. Hajléktalanná válni rosszabb, mint egy kicsit szegényebbnek lenni.

"5. Az nem igaz, hogy _bármikor_ felemelhetik a bérleti díjat." - muhaha. Persze, hogy nem, de bármikor felajánlhatnak neked egy emelést, felmondás kilátásba helyezésével. A felmondás joga univerzális eszköze a tulajdonosnak, mert bármikor sarokba tud szorítani vele.

"5. A lakcímbejelentés elmulasztása/megtagadása jogsértő, és tudomásom szerint elvileg meg is büntethetik a tulajt emiatt." - rosszul tudod. A kutya nem foglalkozik vele, sőt, a hivatalok még asszisztálnak is a lakcímbejelentést megakadályozó tulajoknak.

"De igazából hátrányt nem okoz, én legalábbis nem tapasztaltam." - Hát akkor elmondom neked, hogy lakcímkártya nélkül nincs állami egészségbiztosításod, nem nyithatsz bankszámlát, nem vehetsz telefont, nem íratkozhatsz be még egy nyamvadt könyvtárba se, és természetesen szavazati jogod sincs. A legtöbb albérlő azt csinálja ezért, hogy valahol másutt van bejelentve, anyu-apunál, cimboránál, satöbbi. Óvoda!

Mindez teljesen normális, mondhatni bevett gyakorlat a magyarországi lakásbérlésnél. Igen, előfordul, hogy egy-egy bérlő tartozást halmoz fel, különösen, ha a bérbeadó nem ért ahhoz, amit csinál. De ez a ritkább eset. A bérlők többsége rendesen fizet. Viszont gyakorlatilag minden esetben ki van szolgáltatva a tulajdonosnak, csak ezt már szóvá sem teszik.

Túlságosan belemerültünk már a témába, de most már mindegy... :D

"mégiscsak van a bérbeadónak valahol laknia, ahonnan nem tehetik ki."

Nem biztos.

Nem tudok statisztikákat, de szerintem elég sok tulajdonos egyben bérlő is, azaz a saját lakását kiadja, és ő maga egy másikat bérel. Azért gondolom, hogy nem kevés ilyen helyzet lehet, mert 2012. január 1-je óta az adótörvény lehetőséget ad az ingatlan bérbeadásából származó jövedelem/bevétel* csökkentésére, amennyiben az illető egy másik városban 90 napot meghaladó időtartamban és igazolhatóan bérel ingatlant.

Persze nem biztos, hogy jól gondolom, de szerintem mindössze néhány ilyen helyzet miatt nem hozták volna be ezt az engedményt.

* Nem tudom pontosan, melyik csökkenthető, régebben olvastam a jogszabályt, és most csak emiatt a válasz miatt nem akartam rákeresni.

És aztán ott vannak az egyéb helyzetek, amikor nem arról van szó, hogy "kitehetik vagy sem": pl. válás esetén többnyire még a hivatalos herce-hurca előtt külön szoktak költözni a felek; egy ilyen helyzetben a férj/feleség visszamehet a saját lakásába. Vagy pl. egy régi kedves szomszédom évekig kiadta a lakását, amíg ő a szüleinél élt, de "eljött az ideje" a különköltözésnek is.

Ismerek olyan házaspárt, akik örökséget fektettek ingatlanba az akkor még kiskorú gyerekük nevére, és amíg a gyerek nem akar odaköltözni, addig kiadják.

Szintén ismeretségi körben is volt két személy is, aki határozott időre külföldre ment dolgozni, tehát nem akart kint maradni; távolléte idejére kiadta a lakását, aztán pedig ő költözött be.

[Azt már csak így zárójelben jegyzem meg, és remélhetőleg tényleg ritka eset, de előfordulhat, hogy a tulajdonosnak valóban szüksége lenne a saját lakására, de nem tudja birtokba venni a joggal visszaélő, jogcím nélküli ex-bérlő szemétsége miatt. Ha nem akar önbíráskodás miatt sittre kerülni, akkor marad a több hónapos jogi procedúra.

Ha nincs szüksége a lakásra, "csak" a veszteséget akarja minimalizálni, akkor is ugyanez a helyzet. Egyébként az is valószínűsíthető, hogy adott esetben a tulajok többsége inkább "rövid úton" elintézi a dolgot; csakhogy ezzel tényleg nagyot kockáztat.]

"A tulajdonos legrosszabb esetben kevesebb profitot tesz zsebre"

Nem, nem. A tulajdonos legrosszabb esetben iszonyatosan ráfizet, mivel nem csak a profitja lesz kevesebb az elmaradt bérleti díjak miatt, hanem a bérlő (ill. később jogcím nélkülivé váló ex-bérlő) akár tetemes összegekre rúgó rezsihátralékait is ki kell fizetnie a közműszolgáltatóknak (víz, villany, fűtés, közös költség), tehát vesztesége keletkezik. (Vagy ezt negatív profitnak is mondhatjuk? Nem tudom.)

Első kézből származó példa: 800 ezres rezsihátralék, amit bizony a tulajnak ki kellett csengetnie.

Egy távhőszolgáltatós ügyintéző ismerősöm pedig mondta egyszer, hogy nagyon sok ilyen esetük van, amikor a bérlők több százezres tartozást halmoznak fel.

"a bérlő viszont földönfutó lesz, ha a tulajdonos úgy akarja."

Nem nevezném földönfutónak, hiszen normális esetben nem az utcára kerül. Keresni kell egy másik lakást, ami persze macera és pénz; és érzelmileg sem kellemes, ha az ember amúgy szeretett az adott helyen lakni. (Előzőleg említettem, hogy átéltem ilyet.) De tovább kell lépni, nincs mese.

"Tudom, hogy a többség korrekt, de mindegyiknek megvan az elvi lehetősége."

Ezzel egyetértek. :)

"a kieső lakhatás nagyobb probléma (esetenként nagyobb költség is), mint a kieső profit. Hajléktalanná válni rosszabb, mint egy kicsit szegényebbnek lenni."

Mint fentebb is írtam, ilyenkor az ember másik lakást keres. Nem lesz hajléktalan.

És vannak olyanok, akiknek sokat számít a kieső profit. Az oké, hogy van hol laknia, de lehet pl. munkanélküli hosszabb távon is. Vagy vannak nyugdíjasok, akik egy-egy szoba kiadásával egészítik ki az amúgy alacsony jövedelmüket, nekik azért elég nagy érvágás tud lenni akár már egy-két hónap elmaradás is.

"bármikor felajánlhatnak neked egy emelést, felmondás kilátásba helyezésével. A felmondás joga univerzális eszköze a tulajdonosnak, mert bármikor sarokba tud szorítani vele."

Az ilyeneket nagyon nem bírom, szemét egy hozzáállás, ami tényleg csak az extra haszon megszerzéséről szól. :(

De megint azt mondom: akkor el kell menni onnan, és keresni egy normális lakást, normális tulajdonossal.

Szerencsére én nem kerültem ilyen helyzetbe. Talán azért sem, mert amikor lakásokat néztem, mindig figyeltem a tulajdonost is. Ha rendes, korrekt a tárgyalások alatt, akkor valószínűleg a későbbiekben is az lesz. (Van kivétel persze, mint pl. a már említett esetben.)

Volt negatív benyomásom is, amikor egyszer egy amúgy sem szimpatikus tulaj a még bent lakó bérlője távollétében mutatta meg a lakását, ami amúgy tetszett; de tudtam, hogy azzal az ürgével nem szabad szóba állni többet, úgyhogy nem is tettem...

"rosszul tudod. (...)"

Lehet. Csak furcsa.

"lakcímkártya nélkül nincs állami egészségbiztosításod (...)"

Ja, hogy így gondoltad. Ez így van, persze.

Csak nekem evidens volt, hogy mindenkinek van valahol bejelentett lakcíme (valóban a szülőknél általában).

"előfordul, hogy egy-egy bérlő tartozást halmoz fel, különösen, ha a bérbeadó nem ért ahhoz, amit csinál."

Hogy érted, hogy "nem ért ahhoz, amit csinál"? :O