Miért olyan megrögzött helyesírás mániás pár ember a neten?

> „Aki például a nehezen viseli egy vessző hiányát, vagy egy ragozási hibát, az hasonlóan nehezen viseli a piszkos ruhát, vagy szemetes udvart (akár utcát).”

Ez rám nem igaz, én nagyon jól elvagyok piszkos ruhában is…

Tudod, óriási különbség van a két dolog közt, amennyire hibásnak te érzed az írásodat, meg amennyire annak látja valaki, aki többet konyít a helyesíráshoz.

Tény, hogy vitákban (és az már nem vita, hanem vitatkozás) van, akinek elfogynak az érvei és képtelen feladni, áttér inkább a személyeskedésre, például az írásoddal való kötözködésbe.

De ez az én megfigyelésem szerint azért nem általánosan jellemző itt az oldalon.

Az viszont tény, hogy a jó helyesírásúak szemét kb. annyira bántja a rossz helyesírás, mint egy ápoltságára adó embert a koszos, büdös, szájszagú beszélgetőpartner.

És ez bizony előítéletekhez vezet. Rossz helyesírás = buta ember.

És innentől annak az értéke, amit leírsz, máris nagyságrendekkel csökken. Az meg neked sem jó.

Ja, és tanuld meg szétválasztani a kötözködést a segítő kritikától. Ha kijavítanak, akármilyen stílusban is, abból tanulhatsz és legközelebb már nem adsz ilyen támadási felületet. Illetve alapot arra, hogy lenézzenek.

Állati divat lett mindenre ráhúzni a diszlexia és diszgráfia szavakat, de a tény az, hogy a rossz helyesírású emberek többségének nincsen semmiféle fejlődési rendellenessége, ami megakadályozná, hogy normálisan írjon-olvasson, csak vagy az oktatása volt hiányos, vagy az olvasottsága, vagy simán lusta és tojik is bele.

Ebből mindegyik eset orvosolható, csak akarni kell.

Értelmes ember képse (szándékos!) érzékelni, mi elütés, és mi tudatlanság.

A sorozatosan előforduló mien, újjam, -ba, -be/-ban, -ben tévesztés nem elütés. Az elkéne menni sem.

Én mindenki nevében és helyett nem tudok válaszolni. Nálam a nyelvtani hibák kipécézése nagymértékben függ attól, melyik kategória, s milyen jellegű a kérdés.

Nyilván te is érzékelsz eltérést a Hogy an lehhetnék szinész nö? és Hogy an lehhetnék segéd munkás? között.

> „Az a probléma hogy összekevered a virtuális világot a valós világgal”

Ha itt valaki csúnyákat mond az anyádról, akkor valójában senki sem sért meg téged, mert ez csak a virtuális világ? Találkoztál már valódi nyelvtannácival, aki a elolvasta a kézírásodat, és ott, helyben, a „valóságban” elmondta mik azok? Az a baj, hogy a nyelvtannácik, akikre haragszol, csak a „virtuális világban” léteznek, tehát a problémád szerintem nem valódi. Innét kezdve a kérdésed kiírása és az összes válasz is teljesen értelmetlen volt.

Vagy várjál… Lehet, hogy az internet is a „valós világ” része?… Hm…

Megjegyzés: virtuális világnak én inkább a videojátékok/regények/szerepjátékok/… kitalált világát nevezném, nem mindent, ami a számítógépekkel kapcsolatos. A Gyakorikérdések vagy a Facebook nem a virtuális világ része, hanem a valódié.

„Az a probléma hogy összekevered a virtuális világot a valós világgal”

Nem, szerintem inkább az a probléma, ha valaki túlságosan is szétválasztja a kettőt.

Itt írásban ugyanazoknak az illemszabályoknak kellene működnie, mint fizikális, személyes kommunikációnál.

Éppen ezt rúgják fel rengetegen.

Pedig megválaszoltuk, én többször is írtam, s mindig a kérdésedre felelve.

Itt van pl ez:

" Két fiktív kérdés illusztrációnak:

1. Mien kappát vegyek a parradics om eggyellééshez?

2. Hogyan lehetek szinésznő?

Szerinted, melyik helyesírását fogom kifogásolni?

(Egyik tevékenységet sem le/fel értékelve)."

Ha nem lenne világos: a rövid ível írt színésznőt fogom kipécézni, nem a hibával telit.

Miért? Azért, mert akinek tervezett munkaeszköze a szó, a mondat, a gondolat, az írjon helyesen, fogalmazzon szabatosan.

Nem tapasztalom azt, hogy nagyon sokan ugranának nyilvánvalóan elütésekre, s a többi olyanra, amit felsorolsz.

Kekeckedésre ingerelheti az embert a nagyképű stílus. Sok olyan kérdés van, amelyik nem is vár választ, hanem csak felsőbbrendűnek képzeli magát, s ezen a módon adja tudtunkra. Az ilyenek "oltására" elő-elő szokott fordulni a kákán is csomót keresés.