A mentettem szót mikor hogy írjuk?

visz

vitet

vitt

vitetett

eszik

etet

evett

etetett

ment

mentet

mentett

mentetett

"Kimentetettem magam" (csak az utolsó T dupla) a helyes.

Én azt hoszem, hogy esetleg egyezik a "ment" és a "mentet" múlt idejű alakja.

"kimentettem"

csak vagy:

ment >szótő

et >műveltető jelző

t > múlt idő jele

em > szám/személy jele

vagy pedig:

ment >szótő

ett > múlt idő jele + kötőhang

em > szám/személy jele

A korai dupla t-t (kimenttettem) viszont felejtsd el, az semmiképpen nem jó.

Valóban furcsán hangozhat, de a "kimentettem" a helyes. Ugyanis nem csak a -tat, -tet műveltetőképzők léteznek, hanem az -at, -et is. Pl. itat, etet, járat, írat, (meg)nézet, vágat, hívat, (meg)vetet, festet stb.

Nekem ez utóbbi "okozott problémát" régebben, ezért néztem utána pontosan. Mert a "befestettem a hajam" elsőre azt jelenti, hogy én magam végeztem el a műveletet; ezért úgy gondoltam, hogy ha fodrásszal csináltattam, az biztosan "befesttettem". De nem. :)

Vagy lehet példa még: Kifestettem a lakást. Én sk., vagy szakemberrel – ugyanaz a szóalak.

És ahhoz mit szóltok, hogy:

Az orvos hátráltatta a beteg halálát. --> A beteg hátráltatta a saját halálát az orvos által.

A beteg felesége hátráltattatta (az orvossal) a férje halálát.

Ennek analógiájára:

A vízi mentő kimentett engem a vízből.

Kimentettem magam a vízi mentő által.

Az apám kimentetett engem a vízi mentővel.

Vagy ott van a megnyugtat ige.

Az anyám megnyugtatott engem.

Megnyugtattam magam az anyámmal.

Az anyám megnyugtattatott engem a tanárnő által.

Megnyugtattattam az anyámat az apám által.

Tehát:

Valaki művelteti magát.

Valaki valaki által műveltetteti magát.

Múlt időben:

Valaki műveltette magát.

Valaki valaki által műveltettette magát.

Az eredetire a válasz (bocs, hogy rögtön lelövöm a poént):

[link]

"...Ha a szóvégi t-t mássalhangzó előzi meg (pl. bont), akkor -at, -et..."

Akkor is így van ez, ha így azonos alakúak a különböző jelentésű igék, pl. pont a „mentettem” (a műveltető és a sima múltidő ugyanaz), csak E/3 határozatlan ragozásban -ban tér el:

határozatlan: / határozott:

mentettem / mentettem

mentettél / mentetted

mentett – mentetett / mentette

mentettünk / mentettük

mentettetek / mentettétek

mentettek / mentették

#1: nem nyert, kimentettem

#2: ez már dupla műveltetés: 'megkértem Jenőt, hogy kérje meg a vízimentőket, hogy mentsenek ki engem'

#3: az utolsó sorban eltévedtél, az E/3-as formából csináltál egy E/1-est...

#4: De, az első három válaszból pont az látszik, hogy egyedül te vagy bizonytalan, mindenki másnak határozott elképzelése van a dologról... (ahány válasz, annyiféle :-)

#5: Igen, megegyeznek, ezt teljesen jól leírtad.

#6: Így van. (De hát Bertának mindig igaza van, nincs ebben semmi meglepő. ;-)

#7: elcsúsztál, már a beteg is duplán műveltet (hiszen már az orvos is műveltet, nevezetesen a halált készteti hátrálásra :-), helyesen:

Az orvos hátráltatta a beteg halálát.

A beteg hátráltattatta a saját halálát az orvossal*.

A beteg felesége hátráltattatta (az orvossal) a férje halálát.

Az utóbbi kettő ugyanaz az eset, csak más az alany (vagyis más veszi rá az orvost a dologra),

és kicsit máshogy van megfogalmazva ugyanaz a viszony:

’vki csináltat vkivel vmit’ (ahol ráadásul már a „csinálás” is egy műveltetés)

–––––

A következő három mondatod érdekes.

Először is teljesen jók (szemben a hátráltatóssal).

De azt írod, „ennek analógiájára”:

a mondatok értelmileg valóban hasonlóak (a 2., 3. mondat itt is tök ugyanolyan),

és a toldalákolás formái is valóban ugyanolyannak tűnnek.

Csakhogy érdekes módon itt helyesek – éppen a ment érdekes toldalékolása miatt –, míg a hátráltatós mondatokban – amely „normálisan” toldalékolódik – nem volt jó ugyanez.

–––––

„megnyugtat”:

> „Az anyám megnyugtatott engem.”

OK, ’velem csináltatta a megnyugvást’.

> „Megnyugtattam magam az anyámmal.”

OK, de akkor ezt is én csináltam magammal (vagyis ’én csinálTATtam magammal a megnyugvást’), pl.: „Van, amikor zenével nyugtatom magam, van, amikor sétával, van, amikor az anyámmal.”

Szerintem te azt akartad mondani, hogy ’megkértem az anyámat, hogy nyugtasson meg engem’:

„Megnyugtattattam magam az anyámmal.”

> „Az anyám megnyugtattatott engem a tanárnővel*.”

A mondat rendben van. Itt is ugyanaz az helyzet, mint a fenti két alkalommal:

Ez a mondat megint tök ugyanaz a szerkezetét illetően, mitn az előző:

’vki csináltat vkivel vmit’ (ahol ráadásul már a „csinálás” is egy műveltetés)

> „Megnyugtattattam az anyámat az apámmal*.”

Megint ugyanaz: ’vki csináltat vkivel vmit’

> Tehát: Valaki művelteti magát. <stb.>

Na, ilyen pont nem volt… :-)

(Illetve egyszer mégis, amikor nyugtattad magad anyáddal, de azt csak véletlenül írtad, nem is azt akartad, l. fent. ;-)

____________

* nem kell az az „által”, szebb így :-)

vö. „csináltat valakiVEL valamit”

[Szolg. közl., csak a pirosnyomó trolloknak, ha még vannak:

Tudom, hogy kicsit tömény voltam, ezért már előre is köszönöm a piros kezeket – dicséretnek fogom venni, és el leszek keseredve, ha nem csúszhat legalább az egyik válaszom 50% alá. Az azt mutatná, hogy még igencsak van hova fejlődnöm. :-) ]