Mit kell ide írni? :

Először is tegyük tisztába a fogalmakat, mert "dupla mássalhangzó" nincs, a ty sem az.

Bizonyára a kétjegyű mássalhangzókra gondoltál (cs, dz, gy, ly, ny, sz, ty, zs).

A kétjegyű mássalhangzók pedig lehetnek hosszúak is, ilyenkor (az elválasztást kivéve) csak az első betűjegyet kettőzzük (ccs, ddz, ggy, lly, nny, ssz, tty, zzs).

A leírt lehetőségek közül egyik sem illik a kipontozott helyre, csak akkor, ha hosszú az í; ez esetben a keresett szó: kígyó.

> "dupla mássalhangzó" nincs

Hogyne volna, pl. bb, kk, tt, nny, ggy, ssz...

(Bár így nem tudok megfejtést a kérdésre, az igaz.)

BelémkötősMucus, legyél olyan kedves nem összezavarni a tanuló ifjúságot. :P

A bb, kk, tt stb. HOSSZÚ egyjegyű mássalhangzók; a nny, ggy, ssz stb. pedig HOSSZÚ kétjegyű mássalhangzók.

(Merthogy "A mássalhangzók hosszúságát írásban betűkettőzéssel jelöljük.")

Jelenleg tehát "hivatalosan" azt mondjuk, hogy egy szót _hosszú mássalhangzóval_ írunk, pl. a "halló" szót hosszú l-lel. Régebben úgy mondtuk: két l-lel; és persze sokan még most is ezt használják. De akik most tanulják, azok elvileg nem. (Gyakorlatilag meg valószínűleg sokan igen...)

Visszanéztem azt a régi kérdést, ahol a csemetéd 2.-os nyelvtankönyvéből írtál ki egy részt, hátha ott megint van valami érdekesség számomra; és valóban: a "kettőzött kétjegyű msh" kifejezést használtad. De "dupla mássalhangzóról" ott sincs szó. :D

Hiába tudjuk, "mire gondolt a költő", azért maradjunk a megfelelő kifejezéseknél. :)

Drága BesserWisser!

Felhívom a figyelmed, hogy itt magyarul próbálunk értekezni (nem pedig egy sajátosan leszűkített BW-nyelven), márpedig nyelvünkben elég rég óta (és ma is sűrűn használva) szerepel a "dupla" szó, mégpedig kétszeres, kettős, kettőzött értelemben. (BTW a "dupláz" is, kettőz értelemben.)

(Remélem, nem kell tovább részleteznem, hogy szinonimákat általában nem nagy hiba egymás helyett használni. :-)

Hogy ma mit tanítanak? Hosszút vagy kettőzöttet? Te magad idézted most, amit én magam idéztem múltkor egy _mai_ tankönyvből.

QED

:-)

Az összezavarásnak én sem vagyok híve, épp ezért bátorkodtam célozni rá, hogy Te is elkövetted egy kicsit, "tisztába tétel" ürügyén.

A kérdezőt már nem zavarjuk össze, neki már leesett, aminek le kell.

De az utókor számára azért persze nem baj, ha elvarrjuk. (bár olyat mi csak nagyon ritkán szoktunk tudni :-)

((elvarrás alatt olyan a vitás kérdések olyan lezárását értve, amelyet mindkettőnk elfogad))

"Drága BesserWisser!"

Wow, ez tetszik. Ha esetleg valaha is kitiltanak a GYK-ról, lehet, hogy ez lesz az új nickem. :D

[Csaknem eleged lett abból, hogy mindig átkeresztelünk? :P]

"Felhívom a figyelmed, hogy itt magyarul próbálunk értekezni"

Miket meg nem tud az ember... :O

"(nem pedig egy sajátosan leszűkített BW-nyelven)"

Ennek létezéséről sem tudtam, node sebaj, mivel a leszűkített BW-nyelv jelen esetben (is) nagyjából megegyezik a nyelvtanórákon használatossal.

"márpedig nyelvünkben elég rég óta (és ma is sűrűn használva) szerepel a "dupla" szó, mégpedig kétszeres, kettős, kettőzött értelemben. (BTW a "dupláz" is, kettőz értelemben.)"

És még ez is... :P

"Remélem, nem kell tovább részleteznem, hogy szinonimákat általában nem nagy hiba egymás helyett használni. :-)"

Nem is állítottam ezt.

Viszont vedd figyelembe, hogy ez nem minden helyzetben és életkorban érvényes. Egy átlagos másodikos vagy harmadikos gyerek jó esetben képes _egy_ szakkifejezést megtanulni, ill. kettőt-hármat megkülönböztetni egymástól. (Jelen esetben pl. egyjegyű - kétjegyű - háromjegyű, továbbá rövid - hosszú, ill. hosszú - két db - (esetleg kettőzés).

"Hogy ma mit tanítanak? Hosszút vagy kettőzöttet? Te magad idézted most, amit én magam idéztem múltkor egy _mai_ tankönyvből."

Egen. Egy olyanból, amit - mint említettem - én nem ismerek; az általam ismert tankönyvEK nem így használják.

És mint említettem, még abban sincs a "dupla" kifejezés.

qued

(én így tanultam :)

"Az összezavarásnak én sem vagyok híve, épp ezért bátorkodtam célozni rá, hogy Te is elkövetted egy kicsit, "tisztába tétel" ürügyén."

Mert már miért? :O

"A kérdezőt már nem zavarjuk össze, neki már leesett, aminek le kell."

Elsőre. És még csak te sem kellettél hozzá. :P

"De az utókor számára azért persze nem baj, ha elvarrjuk. (bár olyat mi csak nagyon ritkán szoktunk tudni :-)

((elvarrás alatt olyan a vitás kérdések olyan lezárását értve, amelyet mindkettőnk elfogad))"

Na, ezzel mind-mind egyetértek. Nem is tudnék mást tenni. :D