Mikor kell alszok/alszom, eszek/eszem, iszok/iszom. Stb?

Azoknál az igéknél használjuk az m-et ,amelyek E/3-ban -ik re végződnek. Ezek az ikes igék.

pl.: ő iszik, én iszom

ő eszik, én eszem

Az iszok, eszek kifejezések nyelvtanilag helytelenek.

A vitából, ami itt kialakult, tökéletesen látszik, mennyire igénytelen a legtöbb ember.

1. Attól, hogy egy régióban, városban, faluban mindenki helytelenül beszél, attól az még helytelen. Ha egy ország szerint 2+2 az 5, akkor mi van? Igaz lesz, csak mert több millió ember szerint az? Nem.

2. Nem azt kell leszólni, aki szeretne helyesen beszélni, hanem azt, aki szerint ez lényegtelen.

3. A nyelvhelyesség, a beszédstílus, a szókincs adja az első benyomást az emberről. Ne értsetek félre, nem gondolom, hogy aki nem tud helyesen beszélni, az rossz/rosszabb ember, de az bizony kiderül, hogy az illető mennyire művelt (az iskolázottság más kérdés, mert vannak diplomások, akik nem bírnak normálisan beszélni és vannak tanulatlan emberek, akik igen), olvasott, igényes.

4. Az "eszöl" nem ide tartozik, kedves hozzászóló, mert ez egy bizonyos régióra jellemző kiejtésbeli különbség, ami nem megy át helytelen írásmódba. Tehát egy szegedi ember, aki ö-vel beszél (nem is -ö igazából, hanem egy zárt -e), nem azt írja, hogy eszöl, hanem azt, hogy eszel, helyesen.

Viszont aki azt mondja, eszek, úgy is írja, mert ez nyelvhelyességi probléma és nem hangképzési/kiejtésbeli különbség.

Régebben bosszantott, hogy NEM mindenki AKAR a saját anyanyelvén helyesen írni és beszélni, de arra jutottam, ez nem is akkora baj.

Aki büszkén hangoztatja, hogy "tökmindegy", arról legalább van egy képem, ami sokat elárul. Így nem támasztok feleslegesen nagy elvárásokat az ilyen személyekkel szemben.

Nyilván nem arról beszélek, aki olyan helyen nő fel, ahol esélye nem volt megtanulni ezeket a dolgokat, hanem olyanokról, akik városi egyetemeken tanulnak, elit állásuk van, mégis szándékosan tesznek rá, hogyan fejezik ki magukat szóban, írásban.