Hogy elemezzük, és jellemezzük az "óva int" kifejezést?

Nem biztos, az, amit írok, de az én meglátásom szerint így van. Az óva az óvni szóból származik, és szerintem ez egy határozói igenév lenne, de valamiért nem úgy írjuk, hogy óvva, hanem az egyik v kiesett.

Ha nem érthető, amit leírtam, egy korábbi kérdésben megtaláltam ugyanezt szakszerűbben megfogalmazva: "Azért írjuk egy vével, mert a szótő az ó-. Az óv szónak ugyanis régies alakja volt az ó (ami nemcsak régit jelent), de kb. a 19. században eltűnt.

Tehát az óva int akkor keletkezett, amikor még használatos volt az ó szó, és ehhez kapcsolódott a -va határozóiigenév-képző.

Ugyanígy csak az ó szerepel az óhatatlan(ul) szóban is."

http://www.gyakorikerdesek.hu/tudomanyok__helyesiras__364764..

A mai óv igének létezett egy olyan alakja, ami egytlen ó betőből állt. A v hang csak töltelékhang volt, ami ragozáskor ékelődött a rag és a szőtő közé, mint amikor egy főnév és a -t tárgyrag közé ékelődik egy plusz betű, hogy ki lehessen ejteni. (Pl rét + t nem rétt, hanem rétet.)

Az óva int valójában egy olyan kifejezés, és ma már az óva nem igazán használatos ezen a kapcsolaton kívül. De ez nem jelenti azt, hogy ez nem szó. Sőt én még azt is megkockáztatnám, hogy a szókapcsolaton kívül is helyes, bár én ekkor az óvva (mai) alakot választanám.

Szerintem meg kell nézni a játékszabályt, ha tiltja állandósult kapcsolatok egy tagjának használatát, akkor inkább nem szabályos, de ha nem tiltja, akkor miért ne. Végülis az is egy zsó.