Hogy van helyesen a külföldi nevek helyesírása egy regényben, ha nemzetizéget tekintve nagyon színes a társaság?
A teljesség igénye nélkül pár példa:
Magyar: Anita, Erzsébet, Viola, Előd
Német: Alexander Schmied, Emma, Mircalla von Karnstein
Angol: William, Cassandra, Thomas
Francia: Charlotte du Moulin, Léon
Román: Vlad Țepeș / Dracula, Mina, Radu
Görög: Sztheinó, Eurüalé, Medúza
Amerikai őslakos: Xolcoatl, Ketzalkóatl, Wáhta
Egyéb: Szekhmet, Omari, Sukey, Thorfinn Björnsson, Alexej, Berenika, Irina, Nadia, Mehar
Először arra gondoltam, hogy marad minden az ott hivatalos betűkkel (pl: Țepeș), aztán rájöttem két gondra is:
- Nem latin betűkkel lenne a hivatalos írásmód néhánynál, hanem például ciril betűkkel vagy indiai írással.
- Vannak olyanok, amelyeknél van valamilyen fonetikus (hivatalosabb?) változat (pl: Sztheinó)
Így meg mi legyen?
---
A másik kérdés meg, hogy a mitikus lények neveivel mi a helyzet?
Például ezeknek van magyar írásváltozatuk is: tündér, sellő, mitmitke, prikulics, ifrít, szphinx, gorgó.
Ezeknek viszont nincs: raróg, dobhar-chú, tsikavats, wolpertinger, púca.
Tudom, hogy alapvetően nem a kérdéshez talál, de nekem is az volt a bajom, hogy míg a William, a Cassandra vagy a Charlotte marad, ahogy volt, akkor néhány másik miért nem? Direkt kerestem pár hivatalos könyvfordítást az általam használt gyakoribb nevekkel a toldalékolásokra példának, és azokban nem fonetikusan vannak. A modernebb könyvekben legalábbis.
De így meg miért lenne a Dracula magyar k-val, mikor a románok olyat csak a kilogrammban használnak? Nálunk is csak a wattban és a hasonlókban van w. A Țepeș kiejtésileg meg nem Tepes, hanem Cepes. Így meg Rádu kellene legyen a Radu helyett is, mert azt is úgy ejtik...
10
Az számít valamit, hogy amúgy nem magyarországiként írom a regényt, és a magyar szereplők egy része sem ott született? 😅
Cassandra nevű magyar osztálytársam nekem például volt. Nem lett belőle Kasszandra. Vagy Betty is (és nem Betti). 2001-es születésű vagyok.
Lehet, hogy épp ezért, de nekem az Ábel a rengetegben regényben Surgyélán és Fuszulán is nagyon furcsán hatott. Abszolút nem éreztem, hogy románok. Hiába volt leírva. Az Íliász meg az Odüsszeia nem volt kötelező nálunk. Csak belekukkantottunk.
És ugyanúgy visszatértünk az előbbi kommentemhez. Ha Tchaikovsky helyett Csajkovszkij a jobb, akkor a Thomas miért nem Thomösz? Vagy a Charlotte miért nem Sárlot?
Szerintem nem.
Ugyanazon a véleményen vagyok igazából, mint te, hogy szerintem könnyebb belehelyezkedni az idegen kultúrába, meg könnyebb érezni, hogy egy karakter nem magyar, ha nem "magyarul" írod le a nevét. Nekem ezért is esett nehezemre eleve, és ezért is választottam a latin betűs átírást, mert több görög név is anyakönyveztethető már Magyarországon, így nehezebben lehetne érezni, hogy Görögország a helyszín. A másik oka az, hogy mocskos csúnyán és komikusan néznek ki az általam választott nevek magyar fonetikussal, és hiába írnék romantikust, inkább komédiának érződne a fonetikus nevekkel.
Ez a fonetikus átírás nekem elég lenne, hogy otthangyjam a sztorit a pitsába.
Azt az érzetet kelti bennem, hogy hülyének néz az író, és próbálja megrágni helyettem a falatot.
Beírni egy névjegyzéket az elejére, aztán az olvasó majd kibogarássza azt amit nem hallott még.
Pláne neveknél, amiket nem fordítunk le.
Nem érdekel mi van az anyakönyvben, ezek külföldi nevek, amiknek van egy jelentése, története, kontextusa, amit én tisztelek.
Pont ahogy neked se lesz hirtelen más neved, ha 300 km-t utazol mondjuk északra.
"Minden szónak és névnek van hivatalos, latin betűs átirata, és azokat is ugyanúgy lehet használni."
Ugye tudod, hogy ez nem igaz? Egyes népeknél és helyzetekben szokás hivatalos latin betűs átírást megadni bizonyos esetekben, az érintettek által (pl. a japán nyelvnek van Japán által elismert és javasolt hivatalos átírása, ami elég jelentősen eltér a legelterjedtebb Hepburn-átírástól). De a legtöbb esetben amit te "hivatalos"-nak nevezel, az bizony egyáltalán nem az, nem ismerte el annak senki, szimplán csak az angolos átírás szerinti verzió, és semmivel sem hivatalosabb, mint a magyar.
Pl.: A Sergey Lavrov név semmivel sem hiatalosabb, mint a Szergej Lavrov, mivel a hivatalos az ez: Сергей Лавров.
Magyarországon alapvetően a magyaros, fonetikus átírást szokás használni a nem latin betűs írások esetében, és a helyesírási szabályzat is ezt írja elő. Azon lehet esetleg vitatkozni, hogy a végeredmény mennyire lesz helyes, kifejező. Cirill és japán átírásnál egyértelműen, hogy az eredeti kiejtést jobban visszaadja a magyaros átírás egy magyar embernek, mint az angolos átírás egy angolnak, ilyen szempontból a mi átírásunk "jobb". A kínai nyelv átírásainál viszont már pont fordított helyzet, az angolos átírással látszanak különbségek olyan szavak között, melyeket magyarosan teljesen egyformán írunk át.
"fiatal nem fogja a fonetikussal végigolvasni, mert zavarni fogja, és tiszteletlennek tartja."
Azt kellene megérteni, hogy a nem latin betűs írások átírása latin betűsre mindig fonetikus, az eredeti kiejtést próbálja visszaadni annak a latin betűs írású nyelvnek a jelkészletével, amelyikre átírunk. Tchaikovsky és Csajkovszkij egyaránt fonetikus próbál lenni. Így értelmetlen azt állítani, hogy egy fiatal nem fogja fonetikus átírással végigolvasni. De, végig fogja, kénytelen lesz valamilyen "fonetikus" írással végigolvasni, vagy pedig megtanul pl. oroszul, hogy el tudja olvasni ezt: Чайковский.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!