Hogy van helyesen a külföldi nevek helyesírása egy regényben, ha nemzetizéget tekintve nagyon színes a társaság?

Szerintem nem.

Ugyanazon a véleményen vagyok igazából, mint te, hogy szerintem könnyebb belehelyezkedni az idegen kultúrába, meg könnyebb érezni, hogy egy karakter nem magyar, ha nem "magyarul" írod le a nevét. Nekem ezért is esett nehezemre eleve, és ezért is választottam a latin betűs átírást, mert több görög név is anyakönyveztethető már Magyarországon, így nehezebben lehetne érezni, hogy Görögország a helyszín. A másik oka az, hogy mocskos csúnyán és komikusan néznek ki az általam választott nevek magyar fonetikussal, és hiába írnék romantikust, inkább komédiának érződne a fonetikus nevekkel.

Ez a fonetikus átírás nekem elég lenne, hogy otthangyjam a sztorit a pitsába.

Azt az érzetet kelti bennem, hogy hülyének néz az író, és próbálja megrágni helyettem a falatot.

Beírni egy névjegyzéket az elejére, aztán az olvasó majd kibogarássza azt amit nem hallott még.

Pláne neveknél, amiket nem fordítunk le.

Nem érdekel mi van az anyakönyvben, ezek külföldi nevek, amiknek van egy jelentése, története, kontextusa, amit én tisztelek.

Pont ahogy neked se lesz hirtelen más neved, ha 300 km-t utazol mondjuk északra.

"Minden szónak és névnek van hivatalos, latin betűs átirata, és azokat is ugyanúgy lehet használni."

Ugye tudod, hogy ez nem igaz? Egyes népeknél és helyzetekben szokás hivatalos latin betűs átírást megadni bizonyos esetekben, az érintettek által (pl. a japán nyelvnek van Japán által elismert és javasolt hivatalos átírása, ami elég jelentősen eltér a legelterjedtebb Hepburn-átírástól). De a legtöbb esetben amit te "hivatalos"-nak nevezel, az bizony egyáltalán nem az, nem ismerte el annak senki, szimplán csak az angolos átírás szerinti verzió, és semmivel sem hivatalosabb, mint a magyar.

Pl.: A Sergey Lavrov név semmivel sem hiatalosabb, mint a Szergej Lavrov, mivel a hivatalos az ez: Сергей Лавров.

Magyarországon alapvetően a magyaros, fonetikus átírást szokás használni a nem latin betűs írások esetében, és a helyesírási szabályzat is ezt írja elő. Azon lehet esetleg vitatkozni, hogy a végeredmény mennyire lesz helyes, kifejező. Cirill és japán átírásnál egyértelműen, hogy az eredeti kiejtést jobban visszaadja a magyaros átírás egy magyar embernek, mint az angolos átírás egy angolnak, ilyen szempontból a mi átírásunk "jobb". A kínai nyelv átírásainál viszont már pont fordított helyzet, az angolos átírással látszanak különbségek olyan szavak között, melyeket magyarosan teljesen egyformán írunk át.

"fiatal nem fogja a fonetikussal végigolvasni, mert zavarni fogja, és tiszteletlennek tartja."

Azt kellene megérteni, hogy a nem latin betűs írások átírása latin betűsre mindig fonetikus, az eredeti kiejtést próbálja visszaadni annak a latin betűs írású nyelvnek a jelkészletével, amelyikre átírunk. Tchaikovsky és Csajkovszkij egyaránt fonetikus próbál lenni. Így értelmetlen azt állítani, hogy egy fiatal nem fogja fonetikus átírással végigolvasni. De, végig fogja, kénytelen lesz valamilyen "fonetikus" írással végigolvasni, vagy pedig megtanul pl. oroszul, hogy el tudja olvasni ezt: Чайковский.