Van köze egymáshoz az általában és az általánosít szónak?

Mindkettő gyökere: az által

Nem ellentétes egymással.

Általában-körülményt, állapotot vagy módot kifejező határozószó:

az "egyesekre" tekintet nélkül, nem nézve a kivételeket.

.

Általánosít-ige: valamilyen történést, tulajdonságot mindenkire érvényesnek tart, holott az csak egyesekre érvényes.

nem értem, hogy mit nem értesz...

hol az ellentmondás? esetleg arra gondolsz, hogy időnként általánosságban fogalmaznak meg valamit ("a növények zöldek."), máskor meg épp az általánosítástól intenek ("ne általánosíts!")? ebben nincs ellentmondás: bizonyos helyzetekben van helye általánosításnak, más helyzetekben meg hiba...

az orvos azt mondta, hogy pihenjek, maradjak ágyban egy hétig, pedig korábban még azt mondta, hogy mozogjak sokat, sportoljak, menjek friss levegőre... – ki érti ezt??? micsoda ellentmondás!...

"A két szó értelmében látok ellentmondást."

mert nem ugyanazt jelentik (sőt még a szófajuk sem ugyanaz).

de mindkettő arról szól, hogy egy tulajdonságot kiterjesztesz a csoport néhány elemének ismerete alapján egy csoportra – ez az, ami bizonyos helyzetekben nem gond, más helyzetben igen. Ha azt kérdezem, hogy általában mikor kelsz, és azt mondod, hogy "7-kor", akkor nincs semmi baj. (hiszen a kérdésem is "általában" volt, és így nyilván a válaszod is)

ha azt mondod, hogy "a fiúk rövid hajúak", az meg hülyeség. ha azt mondod, hogy "a fiúk általában rövid hajúak", az igaz. ha azt mondod, hogy "emiatt az a hosszú hajú ember, akit hátulról láttál, biztos nő volt", az hülyeség, mert nem biztos, csak csak valószínű. stb. lehetne folytatni, minden szituációtól függ.

[kis kitérő:

itt jut eszembe egy hasonló kétértelmű szó, amit imént említettem: "biztos"

– Biztos azért nem jön Péter, mert elaludt! (itt: 'talán', 'valószínűleg', 'könnyen lehet', 'vagy úgy van, vagy nem...')

– Nem, biztos, hogy nem aludt el! (itt: 'ezer százalék', 'tuti', 'nem lehet máshogy')

vagy egy másik: "valamennyi", itt sokszor csak a hangsúlyozás dötni el a jelentést, írásban csak a szövegkörnyezetből derül ki (főhangsúly az aposztróf után):

– 'Valamennyi szendvicset megettem – így neked már nem tudok adni.

– Valamennyi szendvicset 'megettem – de azért jut még neked is.

szóval a nyelv már csak ilyen]

-----

második bekezdés dettó:

"Ha pl azt mondom, hogy a svédek ... ilyenek. Ez már sokak szerint általánosítás. Attól, hogy ilyenek, még nem jelenti azt, hogy mind ilyen."

dehogynem, pont azt mondtad, ha szó szerint vesszük(!).

(persze az is szituációtól függ, hogy mennyire kell pontosan fogalmazni. ha a haveroddal dumálsz, és azt mondod, hogy a svédek szőkék, akkor nincs semmi gond: mindketten tudjátok, hogy általánosítás, csak nem volt pontosan megfogalmazva. kb. mintha azt mondod, hogy "nyáron meleg van".

más helyzetben fontos a pontos fogalmazás, pl. egy politikus nyilvános beszédében, érzékenyebb kérdéseket illetően...

"Akkor lenne általánosítás, ha azt mondaná valaki, hogy az összes svéd .. ilyen."

szó szerint véve(!) pontosan ezt jelenti az előző mondatod is, csak nincs benne kihangsúlyozva, hogy az összes. de ettől még azt jelenti (persze csak szó szerint, nem győzöm ismételni!), az "összes" szó belerakása redundáns, csak a hangsúlyozás miatt kell.

azonban bizonyos szituban értelmezhetjük "általában"-nak is a mondatot, de ezt csak a világról való tudásunk miatt tesszük (nevezetesen hogy tudjuk, hogy a szó szerinti értelme baromság lenne). ahogyan azt is tudjuk, hogy nyáron sincs egyfolytában meleg...

"Lehet én gondolom túl, de az általánosítás azt jelenti, ahogyan le is írták, hogy tulajdonságot mindenkire érvényesnek tart"

háááát... nem teljesen... pont ez benne a csapda...

szó szerint mindenkire mondod, miközben valójában értjük, hogy nem mindenkire, de mégis, a "statisztikailag igaz" (vagyis egyes elemekre csak "valószínűleg igaz") csoporttulajdonság megbélyegzi a többi elemet is, téves következtetésre jutunk, téves előítéleteink lesznek, téves benyomásunk lesz róla látatlanban stb. ...

"ha az általában szót használjuk, az azért kifejezi, hogy ez nem minden esetre érvényes, tehát van kivétel."

Igen, de egyúttal azt is mondja, hogy egy találomra kiválasztott elemre nagy valószínűséggel igaz. Ez az információ pedig, bár "matematikailag" igaz, sokszor mégis bajt okoz, pusztán azért, mert nem gépek vagyunk, nem hagyományos, egyszerű algoritmusok futnak a processzorunkban, egy primitív – de matematikailag pontos – mesterséges nyelven megfogalmazva, hanem egy élő nyelvet használva, élő emberek cserélik ki egymással a gubancos gondolataikat és érzelmeiket, egy "leírhatatlanul" bonyolult (összetett, átláthatatlan, sokértelmű, sokrétegű, érzelmekkel átitatott) kommunikáció révén, amelynek eredményeképpen érzelmi döntéseket hoznak, és irracionálisan cselekszenek...... na de cseppet elkalandoztam, bocs. :-) (talán elragadtak az érzelmeim?... :-)

#5: "ha kijelentem, hogy a svédek szőkék, nem feltétlen általánosítok, mert lehet, hogy csak azokra a svédekre gondoltam, akik ténylegesen szőkék"

ezt már tényleg nem értem... :-(

elképzelt párbeszéd:

– A madarak tudnak repülni.

– Dehogyis, nem mindegyik tud, pl. a strucc nem.

– Na de én nem is mondtam, hogy mindegyik tud!

– De, azt mondtad. Ha nem mindegyik tud, akkor azt sokféleképpen lehet mondani, de amit te mondtál, az azt jelenti, hogy _mindegyik_ tud. Pl. mondhattad volna, hogy "a madarak nagy része...", "a madarak általában...", "a legtöbb madár..." stb., de te egyszerűen azt mondtad, hogy a madarak (tehát mindegyik!) tudnak repülni.

– Na de amit mondtam, az nem azt jelenti.

– Hát mit jelent?

– Azt, hogy a legtöbb tud, de nem mindegyik.

– Igen? Érdekes. És akkor hogy mondanád azt, hogy mindegyik tud?

– Pl.: "Az összes madár tud repülni."

– Nálam ez ugyanaz, mint az, hogy a madarak tudnak repülni.

– Nálam nem.

– Ha van tíz ceruza az asztalon, kilenc kék, és egy sárga, akkor igaz-e, ha azt mondom, hogy az asztalon lévő ceruzák kékek?

– Igen. Bár van ott egy sárga is.

– ??? :-o Hát akkor mi nem egy nyelvet beszélünk. Sajnálom.

#6: "az általánosítás ezek szerinte mégsem általánosítás, mert mindenki tudja, hogy a kifejezés nem mindenkiről szól. Ez max akkor lenne sértő, vagy valótlan ha a "minden" szót is beletennénk."

De, sajnos mindenkiről szól. Leginkább arról, aki mondja.

De mindenkit érinthet – ha bántó tulajdonságról van szó, akkor bánthat –, azt is, aki nem olyan.

Csakhogy továbbra is az a helyzet, hogy általánosságban nehéz erről pontosabbat mondani, nem lehet általános "algoritmust" mondani, hogy milyen szerkezetű mondat kit bánt és kit nem, mert ez függ az adott tartalomtól, az adott helyzettől, az adott beszélőtől, és az adott hallgatóktól, és még más dolgoktól is.

Pl. hiába tudja mindenki, hogy valami nem igaz "matematikailag", attól még lehet neki bántó. Sajnos a kommunikáció már csak olyan, hoyg egy mondat jelentése nemcsak attól függ, hogy aki mondja, az minek szánja, és nemcsak attól, hogy "matematikailag" mit jelent(het), hanem a befogadótól is.

"nagyon jól leírtad, hogy én hogy értem. Ezek szerint csak érted.:)"

Ha rámutatsz egy asztalra, és azt mondod, hogy ezt te széknek hívod, akkor megértelek, értem, hogy te mit értesz máshogy – mégis azt mondom, hogy nem egy nyelvet beszélünk.

"Azzal, ha azt mondom, hogy az asztalon lévő ceruzák kékek, ez még nem zárja ki szerintem, hogy van ott sárga ceruza is."

Nálam kizárja. (Vagy nem mondasz igazat.)

"Azok kékek, amikről éppen beszélek."

Azt az én nyelvemen máshogy mondják, pl.:

"Azok az asztalon lévő ceruzák, amelyekre gondolok, kékek."

"Azok az asztalon lévő ceruzák egy része kékek."

"Azok az asztalon lévő ceruzák között vannak kékek."

"Azok az asztalon lévő kék ceruzák kékek."

"Azok az asztalon lévő nem sárga ceruzák kékek."

stb.

De egy dolgot biztos nem mondanék:

"Az asztalon lévő ceruzák kékek."

Ugyanis ebben a mondatban az alany ("Az asztalon lévő ceruzák"), az asztalon lévő _összes_ ceruzát jelenti.

Ha a bíróságon azt vallanám eskü alatt, hogy "az itt felsorakoztatott gyanúsítottak velem voltak a gyilkosság időpontjában a város másik felében", akkor azzal azt mondanám, hogy _egyik_sem_ volt a gyilkosság helyszínén.

ha mégis kiderülne, hogy az egyik nem volt velem, akkor bizony valami csúnya büntit kapnék, mert jól becsaptam a bíróságot, hazudtam nekik.

"A sárgával nem foglalkozok, hiába ott van. Ha az asztalon van egy kék egy sárga és egy piros ceruza és én azt mondom, hogy az asztalon lévő ceruza piros, ettől még nem valótlan, amit mondtam."

Ez más helyzet, mert ha egyes számban mondod, akkor máris valami anomália van: több ceruza van az asztalon, te mégis úgy fogalmazol, mintha csak egy lenne ott, így ez értelmezhetetlen, vissza kéne kérdeznem, hogy tisztázzuk a helyzetet:

– Melyik ceruzára gondolsz? (bal/jobb/középső?)

– Miért mondod, hogy "a ceruza", amikor több is van ott?

– Miért egy ceruzáról beszélsz? A többi két ceruzának látszó tárgy nem az? Rosszul látom?

stb.

"Ha viszont mind a 10 ceruza kék, akkor szerintem az is helyes, hogy "az asztalon lévő ceruzák kékek", és az is, hogy "minden ceruza kék, ami az asztalon van"."

Ebben véletlenül egyetértünk. :-)

"Ezt nem értem, miért szólna arról, aki mondja?"

Na jó, kicsit elkalandoztam, bocs... [Máshogy értettem: nem a mondat szól róla, hanem az, hogy ő ilyet mond... Na de ez nem tartozik a tárgyhoz (mert már kicsit a pejoratív, degradáló, megbélyegző, előítéletet ébresztő általánosításokra gondoltam – aki akarja érti), térjünk vissza a matekhoz. :-) ]

"Annyira nem az érdekel, hogy ki sértődhet meg, hanem, hogy helyes-e a nyelv szempontjából"

Lehet, hogy igen – csak nem az én nyelvem szempontjából. Ezért mondtam, hogy nem egy nyelvet beszélünk.

"ha nem akarok általánosítani, de azt mondom, hogy a svédek szőkék. Ha 90%-ban igaz rájuk, akkor miért ne lehetne ezt mondani?"

A nyelv szempontjából (legalábbis az én magyar nyelvváltozatom szempontjából) a mondat 100%-ot jelent. Az más kérdés, hogy egy szituban nem kell pontosan fogalmazni, a pongyola megfogalmazás is elég.

"Persze ki lehet egyértelműbben fejezni, például úgy, hogy a svédek nagy része szőke, de attól még az, hogy "a svédek szőkék", nem jelenti szerintem azt, hogy arra gondolok, hogy az összes svéd szőke."

Szituációtól függ... Logikailag azt jelenti, de lehet, hogy az adott helyzetben nem.

"az a kérdés, hogy nyelvileg helyes-e. Mert ha én mondok valamit, de a másik félreérti, az is lehet neki bántó, pedig csak elértés."

A félreértés nem mindig (csak) a hallgató hibája, gyakran elhangzik az a mondat (bár valószínűleg nem a te szádból), hogy "elnézést, ha félreérthető voltam".

Ha pedig valami félreértve bántó lehet, ott fokozottan "kell" ügyelni arra, hogy ne legyen félreérthető, amit mondok.

Na de itt már nagyon elmentünk az erdőbe... Visszatérve:

"az asztalon lévő ceruzák kékek"

"a svédek szőkék"

Ezek (logikailag) egyértelmű mondatok: az összesre vonatkoznak.

Vagy mondhatnám, hogy nyelvileg az összesre vonatkoznak (bár nem tudom, hogy ugyanazt értjük-e "nyelvileg" alatt...).

Hogy az adott helyzetben esetleg mást jelent-e (pl. csak részben igaz, csak általában igaz, vagy esetleg épp az ellenkezője igaz, mert ironizálok), azt csak az adott helyzetben tudjuk megítélni, általánosságban nem írható le.