Az összes sztereotipiát az elsőbbségi hatás váltja ki?

A legtöbb, legközismertebb, komplett népcsoportokat, vagy más mentén szerveződött embercsoportokat érintő sztereotípiákat nem az elsőbbségi hatás váltja ki. Az inkább egy adott egyénnél, tárgynál jellemző. Pl. ha valakit úgy ismersz meg, hogy az illető részeg volt és szidta az anyádat, akkor ehhez mérten fogod a megismerésben a további tulajdonságait ráakasztani, de az első benyomás lesz az erősebb. Utána hiába lesz udvarias, hiába tudod meg, hogy ritkán iszik alkoholt, neked mégis valahogy egy udvariatlan részeges ember fog maradni.

A nemzetiségekkel, vallási csoportokkal, korosztályokkal, társadalmi rétegekkel kapcsolatos sztereotípiák inkább valós megfigyeléseken alapulnak. Nem is feltétlenül kell, hogy az egész embercsoportra legyen jellemző egy sztereotípia, sőt még a többségre sem kell, hogy igaz legyen, elegendő, ha csak azokra, akikkel kapcsolatba kerülsz, vagy azokra, akik a leginkább hatnak az életedre. Például számodra a kínaiak kereskedő nemzet. Pedig a kínaiak nagyon kis része foglalkozik csak kereskedelemmel. De te pont azokkal találkozol, akik idejöttek Magyarországra, és rendszerint tényleg az átlagnál nagyobb arányban foglalkoznak kereskedelemmel.

Vagy vegyük a cigányokat. A cigányok lopnak. Lehet, hogy nem igaz ez az egész cigányságra, csak mondjuk – üssünk hasra – az 5%-uk lop. Sőt még megfordítva sem biztos, hogy igaz, mondjuk a lopáson tetten érteknek csak a harmada cigány. De rámutat valamiféle megszokottól való eltérésre, mert a magyaroknak nem az 5%-a, hanem mondjuk csak az 1%-a lop, és a cigányok nem a népesség harmadát teszik ki, hanem jóval kevesebbet. Neked meg leginkább azokkal a cigányokkal van a problémád, akik ellopták a biciklidet, a pénztárcádat, azokkal kevésbé, akik mondjuk mérnökként, zenészként, gyári munkásként dolgoznak.

Vagy hasonló példa, hogy miért lett az orvosnak a doktor a szinonimája. Sokféle tudományágban lehet doktori címet szerezni. A doktori címmel rendelkezőknek csak nagyon kis része az, akik orvosláshoz, gyógyításhoz kötődő szakmában szereztek doktori címet. De régen egy paraszt, vagy egy melós ha doktorral találkozott, az legtöbbször a háziorvosa volt, vagy egy kórházi orvos.

Tehát a nemzetiségekhez kapcsolódó sztereotípiák általában valamiféle egyensúly eltolódásból, tényleges tapasztalatokból fakad. Illetve ez a tapasztalat öröklődik tovább aztán másokra is. Például több ember „tudja”, hogy az oroszok állandóan isznak, mint ahány ember egyáltalán látott volna hús-vér, élő orosz embert.

A sztereotípia önmagában nem negatív jelenség. (Már csak azért sem, mert vannak pozitív sztereotípiák, a németek nagyon jó mérnökök, precízek, az angolok úriemberek, higgadtak, a cigányok nagyon jó zenészek.) Amíg az embernek nincs megfelelő információja valamiről, akkor jó kiindulási alap lehet, mint ahogy a nevében is benne van sablon szó (a görög τύπος szó sablont, formát jelent). Negatív jelenséggé akkor tud válni, ha valaki ezt a sztereotípiát nem a helyén kezeli, egy adott illetőt – vagy dolgot – kizárólag vagy elsősorban ezen keresztül ítél meg, és elsősorban nem az adott egyén – vagy dolog – tulajdonságaiból állít fel magában egy képet.

A megfelelő szakkifejezésekben nem vagyok járatos, de szerintem a nemzetekkel kapcsolatos sztereotípiák kialakulása sok-sok személyes kapcsolaton át történik, semmiképpen sem első benyomás az alapja.

Valami olyan szignifikáns tulajdonság, amit a nemzet képviselőjével találkozva sokan észlelnek, illetve ha nem is az esetek többségében, de ha ritkán is, emlékezetben tipikusan megmaradó jellemzőként szerepel, anélkül, hogy az ellenkezője is emlékezetesen megmaradhatna.

Ez nem jelenti azt minden esetben, hogy az adott nemzetre "en masse" jellemző a tulajdonság, de a más nemzetekkel kontaktba kerülő képviselőkre, illetve csak a külföldiekkel való viselkedésükre jellemző.

Horvátországban például utálják a németeket, azt mondják, beképzelt, bunkó, pökhendi, pénzükkel felvágó emberek.

Nagyon sok német ismerősöm van, egyáltalán nem jellemző ez rájuk.

Viszont meg kell nézni, melyik RÉTEGE a német társadalomnak az, aki jellemzően Horvátországban nyaral.

Itt egy sztereotípia, aminek nincs általános nemzeti alapja, mégis egy nép olyan mértékben találkozik ilyen habitással, hogy saját nézőpontjából jogos lehet a vélemény.

Ebből kiindulva én azt gondolom, például az etnikai sztereotípiák bizonyos közegben, konfrontációs környezetben megalapozottak lehetnek, de általános nemzeti jellemzőként nem.

Itt valami félreértés van. Az én válaszom egyáltalán nem cseng. :-)

> Viszont meg kell nézni, melyik RÉTEGE a német társadalomnak az, aki jellemzően Horvátországban nyaral.

> Itt egy sztereotípia, aminek nincs általános nemzeti alapja, mégis egy nép olyan mértékben találkozik ilyen habitással, hogy saját nézőpontjából jogos lehet a vélemény.

Erről az jutott eszembe, hogy Ausztriában egy időben sok helyen ki volt írva, hogy „Magyar! Ne lopj!”. Evidens, hogy a magyarok túlnyomó többsége nem lop. (Hogy erkölcsi megfontolásból, vagy a törvényekbe foglalt szankcióktól való félelemből, az egy egészen más vita kérdése, de úgy nem az egész magyarságra jellemző.) És itt van egy fontos tényező. A sztereotípiák kialakulását meg kell érteni, és nem szabad megsértődni rajta. Engem ez a „Magyar! Ne lopj!” kiírás nem sért, mert tudom, hogy nem nekem szól, nem rólam szól.

Dolák-Saly Róbert jegyezte meg egyszer, hogy: „Az a szőke nő, aki nem tudja, hogy ő nem az a szőke nő, akiről a vicc szól, az pontosan az a szőke nő, akiről a vicc szól.”. Ezzel arra utal, hogy ha egy szőke nő nem felel meg a viccekből kiolvasható buta sztereotípiáknak, rendelkezik kellő intelligenciával, tudással, értelmező, analizáló képességgel, az pontosan látja, hogy mitől alakultak ki a szőke nős viccek, és hogy ő nem tartozik ezen szőke nők sorába. Anno a nőknél divat volt szőkére festeni a hajat. Sokan azért tették ezt, mert úgy gondolták, hogy ettől szebbek lesznek, többek lesznek általa. De csak az gondolja így, aki nincs tisztában azzal, hogy a saját belső értékei, a habitusa, a szellemi tulajdonságai sokkal fontosabbak és meghatározóbbak, mint a kinézete. Valószínű azért gondolja így, mert nem tapasztalta meg, hogy mások ezeket a tulajdonságait értékelik igazán, mivel híján volt ezen tulajdonságoknak. Így a szőke nős sztereotípia érthetővé, indokolttá, logikussá válik, és ha valaki természetes szőke, vagy csak úgy mellékesen festi a haját szőkére, az nem sértődik meg rajta, sőt maga is kell, hogy tapasztalja azt a jelenséget, ami a sztereotípiát létrehozta, és ha kellően intelligens, együtt tud nevetni rajta.

Vagy például van egy félvér barátom, félig cigány, félig magyar, de alapvetően cigányként identifikálja magát. Jó eszű, intelligens, szorgalmas, művelt. Vannak egyébként olyan személyiségjegyei, amik úgy hozzá tartoznak a cigányokról kialakult sztereotípiákhoz, de ezek nem súlyosak. (Pl. szereti magát előtérbe helyezni, hangos, harsány, szereti „virítani a lóvét”.) De ő is pontosan tudja, hogy mi a magyar emberek többségének a problémája a cigányok egy rétegével, ő maga is mélyen megveti ezt. Néhanapján lehet őt is cigányozni hallani, ahol ez nem éppen egy pozitív jelző.