Környezetvédelem és mentalitás. Autó nélkül hogyan képzelitek el az életet?

Egyébként ha környezetvédelem, ha lesz elég cash, veszek egy elektromos autót, egy Teslát amiben majd újrahasznosított Li-Poly akksik lesznek.

Paks II. majd szolgáltatja a tiszta, olcsó és zöld áramot a kocsimnak, így mindenki örül. (Nem politikai céllal mondtam, nem vagyok fityeszes... de atom mindenképp kell a tiszta energiához)

> de azért a tömegközlekedés sem túl jó a sok büdös retkes prolival együtt, melegágyat kínálva a fertöző betegségeknek

Igen, ez lehet hátránya a tömegközlekedésnek. Bár itt azért hajlamosak vagyunk felnagyítani a problémát.

> Persze meg lehet oldani távolságival, de eleget ingáztam vidékre köszi elég volt.

Ez meg legalább őszinte álláspont. Neked egyszerűen nincs kedved tömegközlekedni és pont, nem gyártasz hozzá valamiféle ideológiát, hogy ez tulajdonképpen számodra elkerülhetetlen, szükségszerű. Megtehetnéd, de nem teszed.

> gyakran 5-20 perc közötti időtartamokat késnek. Ez idegörlő tud lenni

Nem ez, hanem az ehhez való viszonyulásod őrli az idegeidet. Te stresszeled magad azzal, hogy elvesztettél 5-20 percet az életedből, ahelyett, hogy úgy fognád fel, hogy kaptál 5-20 percnyi pihenőidőt, mikor rendezheted a gondolataidat, előre tervezheted a jövőt, levonhatod a múlt történéseinek tanulságait, vagy egyszerűen csak szemlélődve a világban észrevehetnél apró, de akár érdekes dolgokat.

> Valahogy az az érzésem, főleg az autóellenes aki csóró és féltékeny azokra akik megengedhetik.

Nem hiszem, hogy az esetek egy jó részében erről lenne szó. Bár nyilván mindenki annak látja a pozitív oldalát, amit meg is él. Pl. nekem lehetne autóm, különösebb gondot nem okozna egy autó vásárlása – még csak hitel sem kellene hozzá –, a fenntartása sem okozna különösebb fejfájást, egyszerűen csak úgy érzem, nincs rá szükségem, nekem semmi problémám a tömegközlekedéssel meg a gyaloglással, mikor ezek meg nem elegendőek, még mindig olcsóbb és kényelmesebb számomra egy taxiba beülni. (Én sem vetem meg az autózást, csak ritkán érzem a szükségét a használatának ahhoz, hogy saját autóm legyen.)

Szerencsés anyagi helyzetem tehát megengedhetné az autó tartását. Nyilván szubjektív dolog, hogy nem érzem a szükségét, elfogadom, hogy más máshogyan él, és máshogyan gondolkodik erről. Van, aki esetében értem a dolgot, de ettől még meglehet az a véleményem, hogy sokszor akkor is autót használunk, mikor nélküle is könnyedén lehetne boldogulni, sőt még akár előnye is lenne, ha egy kicsit félretennénk az autót.

Jó, mondjuk én egy vidéki nagyvárosban lakom – Győrben –, kétségtelen itt más a helyzet, mint Budapesten. De erről van egy némileg vicces történetem. Egy országos méretű közösség tagjaként rendeztünk egy országos rendezvényt itt Győrben. Jöttek Budapestről is. Volt két program, aminek a helyszíne között kb. 550 méter távolság volt (6-7 perc séta). Ehhez elég volt átmenni egy gyaloghídon és már ott is voltál. Jópár budapesti viszont kötötte az ebet a karóhoz, hogy márpedig ők nem fognak gyalogolni, mennek kocsival, hiába magyaráztuk nekik, hogy annak semmi értelme nem lenne. Merthogy kocsival kb. a fél várost meg kellett kerülni, kb. 4,5 km autózás, kb. 15 perces út, de még így is gyalogolni kellett további kb. 100 métert. Persze voltak „racionális” indokok, hogy nem akarják otthagyni a kocsit. Mintha különösképpen számítana, hogy egy étteremben ülve az autód 100 vagy 550 méterre van tőled, ugyanúgy látó- és hallótávolságon kívül…

Ebből azért kiviláglik, hogy itt valamiféle szemléletbeli probléma is bőven benne van a pakliban. Akkor is az autót választották, amikor nem hogy racionális, praktikus okok nem szóltak mellette, hanem egyenesen ellene szóltak racionális okok, mégis megpróbálták indokolni azt, hogy miért mennek mégis autóval.