Milyen nyelv (ek) en tanulna meg így egy gyerek?

"A tullini után persze több katonaiskolát is megjár, és ilyen leveleket ír:...." 

Sfadn! Itt van a kutya elhantolva!

A tullini katonaiskolából kikerült személyt illetően!!

Nem a levelek valódiságát cáfolják meg a testvéröccs által megőrzött levelek, hanem - a bekerült és a kikerült személy személyiségváltozását bizonyítják vagy tényleges azonosságát kérdőjelezik meg.

De ez már tényleg nem idetartozó dolog, és annyira hihetetlen, hogy erre csak azt mondhatni, aki nem hiszi, járjon utána! És majd elképed..

Bocsánatot is kérek Tőled, Kérdező!!

Jah, tudom már, mi a problémád neked!

Először fogalmam sem volt, hogy miért írogatsz arról a hagyatékról, amit Arthur Istvánra bízott, és ami egyébként egyáltalán nem cáfolja meg azt, amit én írtam a Görgeyekről, nem is értettem, ezzel mit akarsz mondani.

Aztán írtad, hogy ezeket persze a történészek nem vizsgálták át... Aha persze, na itt jöttem rá, hogy kezdődik megint az összeesküvéselmélet...

Végül pedig írod a katonaiskolákat, hogy nem ugyanaz az Arthur aki bement, és aki kijött... és rájöttem: olvastad Kéri Edit valamelyik munkáját, és azt hiszed, hogy Görgey Arthur helyébe egy Habsburg-spicli állt be, aki elárulta a szabadságharcot...

Na jó, sokan sokféleképpen akarták már bebizonyítani, hogy Görgey áruló, de nem gondolod, hogy ez azért már túlzás? Kéri Edit pedig nem történész, hanem csak egy összeesküvés-elméleteket gyártó áltudományos munkákat író dilettáns. Az ilyenek a legkártékonyabbak.

Nagy butaságot írsz, már megbocsáss.

Nem Kéri Edit, hanem Görgey István által leírt dolgokról beszéltem. Te magad is rájöhetnél, ha nem előítéletesen olvasod, nincs rendjén valami.

És ha a Görgey István által leírt dolgokat - nemcsak a magyar nyelvi környezet szempontú mondatait - is elolvasnád, akkor nem így válaszolnál.

De hagyjuk abba, nem erre kíváncsi a kérdező....

Jaja, nem erre kíváncsi a kérdező.

De én semmit nem állítottam, úgyhogy nem értem, mi a problémád. Te írtad, amit írtál, amire én reagáltam.

Én azt hatalmas butaságnak tartom és egyben nevetségesnek is, amikor valaki elmond, közöl magáról valamit, és erre a másik ember gyorsan közli ugyanezzel az illetővel, hogy ez az illető mást csinált és meg is magyarázza, miért.

Pont ezt a gyakorlatot mutattad be Görgey István magyar nyelvismerete kapcsán.

Nevetséges, amikor megcáfolod Görgey Istvánnak a saját maga által adott, leírt kijelentését. Vedd a fáradságot, és olvasd el figyelmesen, az ezzel kapcsolatos idézetet! Ő azt írja, hogy korán elhalt anyjától és magyar "pesztonkáitól" tanult meg

magyarul....Ezt kétségbe vonni, és mást állítani?! Így keletkeznek a hamisítások.

Nem a kérdéshez illeszthető a téma, és ezt komolyan kellene vennünk. Újfent bocsánatot kérek Tőled, Kérdező!

Kedves Sfadn!

Legyen, nem vagyok eléggé olvasott!

Csak azt tudom, hogy Kosáry Domokos (1913 – 2007) 23 éves korában írta le először az általad idézett mű alapjául szolgáló értekezését. Ez romantikus hangvételű, többféle indítékot (mármint miért nem lehet Görgei áruló) ifjonci hevülettel is elővezető, szerintem megkérdőjelezhető és meghökkentő kijelentésekkel teli dolgozat. Folytatja, feleleveníti a kiegyezés után elkezdődött, és sokáig, az élő kortársaknak köszönhetően sorozatosan kudarcot vallott Görgei-rehabilitációt. Ebből írta doktori dolgozatát, majd későbben az általad idézett kétkötetes munkát, amit az 1990-es években is kiadtak. Vagyis Kosáry Domokos tudományos pályafutásának elindítója volt ez a téma.

Kosáry, életében, hatalmas és tiszteletre méltó történészi munkát végzett, a XIX. századi magyar történelem területén. Akadémikussá lett, és betöltötte az MTA elnöki tisztét is.

De ő is tévedhet, főként akkor, ha nem kerülnek – idejében - kezébe bizonyító erejű dokumntumok akár magyar akár más ország levél- vagy irattárából.

Az 1920-as évben és az azt követő években – érthető okokból – feledésbe merült dr. Görgey István eme végrendelete, és évtizedekig bontatlanok, lepecsételtek voltak a családi levelezések AZON részei illetve Görgey István AZON írásai, amelyeket Görgey István csak GÖRGEI ARTÚR HALÁLA UTÁN engedett nyilvánosságra hozni. Történészként tette ezt. Ld. a korábbi évtizedekben megjelent írásait.

Amúgy ez is egy érdekes, és szakfolyóiratban megjelent tanulmány. Igaz, 1964-ben jelent meg. Vajon később, Kosáry idejében, megjelentették volna-e?!?

[link]

"Vedd a fáradságot, és olvasd el figyelmesen, az ezzel kapcsolatos idézetet! Ő azt írja, hogy korán elhalt anyjától és magyar "pesztonkáitól" tanult meg

magyarul....Ezt kétségbe vonni, és mást állítani?! Így keletkeznek a hamisítások."

Már ne haragudj, de én nem írtam azt, hogy Görgey István otthon ne tanult volna magyarul. Én azt írtam, hogy elsősorban németül beszéltek náluk otthon, de azt nem cáfoltam, hogy magyarul nem tanultak! Pont ezaz, hogy ezért volt durva, amikor Görgey Arthúrnak újra kellett tanulnia később a katonaiskolái alatt a magyar nyelvet, ez volt az eredeti példám arra, hogy el lehet felejteni, ha nem olyan közegben mozog egy fiatalember hosszú ideig...

Úgyhogy légyszi, ne adj már olyan dolgokat a számba, amit én le sem írtam, nekem úgy tűnik, hogy te magaddal vitatkozol, kitalálsz mindenféle árnyékérveket, és a számba adod őket, mintha hülyeségeket írnék, és ezeket cáfolod meg, mintha valami nagyon okos lennél... Közben meg le sem írom azt, amivel nekem esel, hogy rosszul tudom... Az ilyet nagyon utálom.

A másik, a Kosáry Domokos. Azt írod róla, hogy romantikus volt a történetfelfogása. Hát ez így elég meredek, mivel pont hogy nem igaz ez róla, ha elolvasnád a kétkötetes főművét a Görgey-kérdésről, rájönnél, hogy pont a Görgey-romantikus szemlélete ellen foglal állást. Ugyanis ez a szemlélet a dualizmusban alakult ki, és eléggé történelmielenül, csak a nemzeti lelkesedést kihasználva, a tudomány eszköztárát félredobva árulózták Görgeyt, mert kellett a romantikus történelemszemléletben egy áruló, aki miatt elbukott a nemzet ügye... Ez a szemlélet azonban a Horthy-korszakban visszaszorult, hiszen a Horthy-korszak történészei és más gondolkodói is rájöttek arra, hogy pont ez a hamis szemléletünk vezetett a nemzet katasztrófájához (Trianon), és Görgeyt innentől kezdve igyekeztek a maga szerepében feltüntetni, és ekkor kezdődtek az óriási forrásfeltárások, aminek egyik nagy alakja e tárgyban Kosáry Domokos volt. Úgyhogy Kosáry pont hogy a romantikus szemlélet elleni újfajta, tudományos alapokon nyugvó, forráskritikát használó, és rengeteg forrásanyagot felhasználó, objektív történetírás egyik alakja a Horthy-korban, így a romantikus szemlélettel vádolni őt elég nagy méltatlanság őt romantikával vádolni!

Ellenben a kommunistákkal (pl. az általad iderakott Varga János vagy ki a tököm komcsi szemétláda), akik pont hogy ismét a történelmietlen, romantikus nézeteghez fordultak, hogy Görgey áruló. Ennek csak az volt az oka, hogy minden forradalomnak van árulója, és a kommunista történetírásban természetesen a 48-as forradalomnak is kellett egy ilyen. Ez nem objektív történetírás, ez csak álmodozás, olyan mesekönyvírás, mint a dáko-román elmélet. Ennek az egyik alakja volt ez a Varga János, akit idéztél. Gratulálok.

Úgyhogy javaslom, mielőtt blődségeket írsz Kosáryról, olvass el tőle könyvet legalább, és ne vádold már meg olyannal, ami ellen épp, hogy egész életében küzdött. Azért küzdött, hogy Görgeyt a rárakódott romantikus sallangoktól mentesen láttassa, csupán a források alapján, ahogy egy normális történésznek kell. A kommunisták viszont csak mesekönyveket írtak, de meg ezekkel példálózol?

A gyermek mind a 4 nyelvet könnyedén meg tudja tanulni. Tehát az anyja A, az apja B, a szülei közti beszélgetés C nyelvét és a külső környezete D nyelvét is.

Ennek oka az emberi agy hatalmas teljesítőképessége, és az, hogy gyermekkorban „szabad” területek hatalmas nagysága és főként az agy frissessége.

Kavarodás nélkül megy ez a dolog.

Egyet azonban észrevettek e téma kutatói (is). Azt, hogy a gyereket az viszont össze tudja zavarni - s ezt ő ingerültebbé válásával jelzi is-, ha az A, B nyelvet beszélők áttérnek egy másik vagy „a” másik nyelvre. A gyermek ugyanis megszokja, hogy az anyja A, az apja B nyelven beszél hozzá.

Az ebben a korban megszerzett tudást nem lehet hamar elfelejteni. Ha ez mégis megtörténik, mert hosszú évekre más nyelvi környezetbe kerül a személy, visszakerülve az eredeti környezetébe, ez a tudás egy-kettőre „visszajön”. Olyan ez, mint amikor valamit a por belep ugyan, de az könnyen letörölhető, az alatta lévő réteg újra tiszta lesz.

Fiatal felnőttként meg főként nem lehet teljesen elfelejteni egy nyelvet, tehát olyan nincs, hogy visszakerülve az eredeti környezetébe, az illető az eredeti nyelvét csak törve tudná újra használni, ráadásul élete végéig. Az azonos családba született és itt gyermekeskedett testvérek egymással mindig tudnak majd beszélni.

Kedves Sfadn!

Hálás vagyok, hogy kötözködsz velem. Mert azt teszed vagy tetted eddigi válaszaidban, nem is egy helyen. Nem részletezném nagyon ezeket, de amivel engem Kosáryval kapcsolatban elítélsz, azt nem hagyhatom válasz nélkül.

Érzelmi túlfűtöttségedben összetévesztetted a „dolgozat” szót a „történetfelfogás” szóval, amit ráadásul én le sem írtam. Az 1936-ban írt dolgozata kapcsolócíme itt van, olvasd el! Erről a dolgozatról írtam azt, ami téged kiborított. [link]

A romantikus jelző szerintem érzelmi túlfűtöttséget, túlzásokat pl. eszményítésekben, személyek túlértékelésében, patetikus hangnemet, érzelmességet de gúnyolódást is jelent. Ez jellemzi a 23 éves Kosáry Domokos írását, „A Görgey-kérdés története” című könyvének könyv-önismertetésében. A könyv első kiadása 1936-ban történt, a második 1994-ben. A Görgei-téma Kosáry kutatói pályafutásának elindítója. De nem mondanám fő művének.

- Ilyen kijelentéssel indít: Görgeinek, a gránitból metszett egyénnek, a vezéri genienek, az alkotása: az utolsó zászlóhajtásig alatta küzdő, fegyelmezett honvédsereg..(akkor Bem József, Damjanich János, Klapka György milyen jelzővel illetendők...)

- ilyennel folytatja: „….. a honvédeknek kijáró hazafias kegyeletből legalább is egyet, a legnagyobb honvédet (mármint Görgeit) kizárjanak”

Ezt írod kissé dühöngve:  „Azért küzdött, hogy Görgeyt a rárakódott romantikus sallangoktól mentesen láttassa, csupán a források alapján.”

Én azt írtam korábban, de most erre megismétlem - hátha elkerülte ez is a figyelmedet - „De nem minden forrásra talált rá!!”

S aki újabbakra bukkan, és közzé tenni merészelné, az vállalja azt is, hogy mindenféle elmarasztaló jelzővel illessék?? Ez lenne a „tudományos” szemlélet?

Nem! Ez ostoba és kártékony tekintélytisztelet, amit valószínűleg Kosáry is visszautasítana, ha élne még, „ ahogy egy normális történésznek kell”.