Valahol meglehetne osztani? (kvantumfizika)

"Mindkét úriember akit linkeltem egyetemi tanár, tisztában vagyok vele, hogy ez egy beosztás,"

-Elnézést. Akkor örülök, hogy a magyar lakosságnak abba a 0.1%-ába tartozol, akik ezt tudják! :D Én kérek elnézést.

".. és nem értek egyet vele, hogy egy folyóiratnál jobban foglalkoznának ezzel."

-Na jó, de jelen esetben arról van szó, hogy valaki az "utcáról bejön" és akár egy terjedelmes dolgozat átnézését kérné ilyen szintű professzoroktól. Nos szerintem ez nem korrekt/nem reális elvárás. Egyszerűen ilyen magánszemélyként törénő megkeresés esetén én úgy érzem, hogy nem várhatja el, hogy alapos bírálatot kapjon.

"Ott sem értenek a fizika minden ágához néha más kutatók, tudósok véleményét kérik ki, a részecskefizika meg egy elég szűk kör nincs sok szakember belőle az országban."

-Nos, ha beküldi, akkor a dolog egy szinten hivatalossá válik. Nem arról van szó, hogy "bejött valaki az utcáról". Én ebben lényeges különbséget látok.

Amennyiben meg ugye nagol nyelvű folyóiratba küldi, méghozzá olyanba, ahol komolyan megbírálják a beküldött dolgokat, úgy nagyobb eséllyel találnak olyan bírálót, aki ért az adott szakterülethez.

Bár gondolom, hogy a belinkelt egyetemi tanárokról némi utánajárással meg lehet állapítani, hogy mivel foglalkoznak, mégsem tartom ezt így teljesen szerencsésnek, hogy ennyire előzékenyen ajánlgatod őket!

Tegyük fel, hogy teljesen zöldség, amiket a T. Kérdező összehordott. (Elnézést Kérdező, csak a gondolatmenet kedvéért, én nem tudhatom)

Ebben az esetben nem örülnek komoly prof-ok annak, ha ilyesmivel bombázzák őket, másrészt meg a kérdező meg nem biztos, hogy elégedett lenne a "bírálatukkal".

Amennyiben meg valami valóban eredeti és szakmai van az munkában, akkor meg úgyis publikálás lenne a dolog útja! :D

Ha zseniális az iromány, akkor nem hinném, hogy élből kidobják formai okok miatt..

Naná, hogy egy kutatót érdekel a saját területe, de nem biztos, hogy annyira örül, ha az "utcáról bejön valami laikus". A saját területe meg egy teljesen ismeretlen ember (terjedelmes?) irománya között lehet némi különbség!

Van abban valami, hogy 1 perc alatt megállapítja ha vacak a munka, csakhogy nem biztos, hogy a Kérdező annyira elégedett lesz a válasszal. (Ha vacak az iromány, akkor mondjuk benne van, hogy a folyóirat bírálója is fél mondattal vágja ki. magyarul az a kockázat, hogy nem fejtik ki, hogy milyen ponton van az első durva szakmai hiba.)

Ha már a fenti két nevet említetted, nem olyan nehéz magyar folyóiratot találni, ahol az egyikük bíráló... :D

Jó kérdés!

Alapvetően ilyen horderejű felfedezésekért Nobel díjat olyanoknak szoktak adni, akik bejárták a tudományos ranglétrát. Ahhoz hogy valakit komolyan vegyenek sajnos a való életben először hírnevet kell szereznie.

Azt, hogy valaki a semmiből előbukkanva mindenféle végzettség nélkül ezt a 4 kérdésben szereplő témakört új megvilágításba rendezné, azt eléggé kétkedve fogadnák.

Természetesen a megfelelő fizikával (asztrofizikával) foglakozó szakfolyóiratba szoktak a szakemberek publikálni. Ilyenekbe illik elküldeni a gondolatainkat, az adott szakterület formai követelményeit betartva.

Az a személyes véleményem, hogy a vad ötletekkel felesleges a professzorokat személyesen "zaklatni".

Így is elég sok önjelölt emberke zaklatja őket.

Akinek nagy ötletei vannak és elismerést akar értük szerezni, annak erősen ajánlott az adott terület legmagasabb tudományos fokozatát megszerezni. (Egyetemi diploma majd akadémiai tagság stb.) Így a leendő vitapartnerek is komolyan fogják venni az illetőt( Jó esetben).

Abban az esetben, ha csak az emberiség tudáskincsét akarja valaki önzetlenül gyarapítani, akkor pedig minél több helyen célszerű közkinccsé tenni a gondolatait. (Akár itt is) Így előbb utóbb, ha értelmesek a gondolatok, akkor valaki felhasználja őket és beindul a gépezet.

@26-27. Szerintem fordítva ülsz a lovon!

-Nem arról van szó, hogy a tudósok olyan szörnyű gonoszak lennének, hogy csak azért kell a tudományos fokozat akadaméia stb, mert máskülönben az egyébként zseniális ötleteket nem veszik komolyan.

-Inkább fordítva: anélkül, hogy valaki tudományos karriert befutna, kb. esélye sincs, hogy értékelhető színvonalú ötletekkel járuljon hozzá a tudományhoz, annak mai színvonalán.

-Végső soron az ötletek színvonala számít, nem az, hogy kitől származik. Ha valaki csakugyan laikusként zseniális dolgokat tesz le az asztalra, akkor azt bizony le fogják közölnio a megfelelő szaklapban és el fogják ismerni, akkor is, ha nem akadémikus, vagy nem is PhD-s az illető.

A szomorú igazság az, hogy ilyen fokozatok nélkül kb. esélytelen, hogy bármi újat, vagy előremutatót letegyen az asztalra valaki...

Nem akarom a régi találmányokat lebecsülni, legkevésbé sem. Azonban be kell látni, hogy ma már olyan alapvető ötletekkel, mint a Janney-féle kapcsoló készülék, vagy a Westinghouse-féle légfék semmire nem mennének a mérnökök, ezek mind fel vannak találva, ezzel már nem lehet hírnevet szerezni. Csizsolgatják, fejlesztik a mérnökök óriási munka árán az alapvető dolgokat, de ilyen egyszerű alapelvű találmányokkal már nem szerezhetnek hírnevet (mert rég megalkották ezeket).

Hasonló a helyzet a tudománnyal is, ma már rengetegen művelik, különféle színvonalon és pl. a kvantummechanikát is a világ legnagyobb koponyái művelik egész életükön át. Hát el lehet képzelni, hogy nem olyan könnyű új felfedezéseket tenni benne...

Nem mondom élből, hogy egy laikusnak lehetetlen, de elképesztően kevés esélye van, valóban új és értékes eredményt fölmutatni!

Vagy pl ott a matematika. Éves szinten több tízezer tételt adnak ki.

Érdemes megnézni pl a "Weierstrass tételeit a véges zárt intervallumon folyotnos függvényekről". Ma már semmi ezekhez hasonló tétellel nem lehet nevet szerezni. Mert az alapvető dolgokat régesrégen megalkották. Legföljebb teljesen új területeken lehet alapvető állításokkal is hírnevet szerezni.

Ezzel legkevésbé sem szeretném lebecsülni a régi matematikusokat. A régiek (pl görögök) legalább olyan jó matematikusok voltak, mint a mai legjobbak, azonban ma már kevesebb az alapvető fölfedezni való és egy mai jó matematikus sokkal nehezebben szerez hírnevet...

Manapság elég erős tekintélyelvűség az elméleti fizikán belül.

Nem váltanák le a berögzött paradigmákat akárki kedvéért.

A fő gond, hogy az elméleteket igazoló kísérleteket nehéz létrehozni. Ezért az előző felvetések csak akkor lennének helytállóak, ha a kérdező betudna repülni egy antigravitációs eszközzel nagy tűzijáték közepette a való világ díjkiosztójára.

A nagyon idióta elméleteket könnyű kiszűrni, hogy hülyeségek.

Az időutazás, univerzum felépítése, tér és idő kapcsolata az már Hawking, Penrose és barátaik kategória.

Bonyolult számítások, nehéz kísérleti ellenőrizhetőség stb.

Ilyen mocsaras területeken az emberek, a már nagyon elismert és közkedvelt kutatók elméleteire vevőek.

Ez a szomorú igazság.

(Én nem állítom azt, hogy ezeken a területeken nagyon el lennének nyomva az igazi áttörést hozó elméletek. Nem is ismerem az ide vonatkozó műveket. A téma nagysága és összetettsége miatt úgy érzem ezeken a területeken több a gondolatkísérlet, mint a valóban ellenőrzött igazság. A gondolatkísérletek világában a "menőbb" embernek van igaza.)