Csak én nem értek egyet ezzel a naprendszeres elmélettel? (lent)

" csillagközi utazás is lehetséges - de sokkal valószínűbb,

hogy az emberiség hamarabb kiírtja magát."

Ezzel egyetértek. Csak ugye a valószínűség nem egyenlő bizonyossággal. Lehet mondani, hogy a csillagok közti utazás gondolata nem több üres fantáziánál, de valójában a technikai fejlődés optimista olvasataiként kb. elkerülhetetlen szükségszerűség. "Csupán" arra van szükség, hogy nem nyírjuk ki magunkat, és idejekorán kifejlesszük a megbízható fúziós erőművet. Abból minden további "gyerekjáték". :-D

"40 éve az 1944-es technikát használták, és anyagból azóta sem lehet jobbat csinálni, meg semmikor. A technika nem fejlődik."

Hát, ez nem így van. A technika fejlődik. Most ugyan nincs olyan gazdaság vagy politikai érdek, hogy ember jusson ide-vagy-oda. De, pl. a marsjárókat nem tudták elkészíteni korábban. Voltak ugyan küldetések, de nem jártak sikerrel. És természetesen az anyagtudományok is hatalmas fejlődésen mennek keresztül.

"100-1000 fényévre van. Ki vállalkozna ekkora útra? Ki vállalná, hogy még az ük-ük unokája is egy pléhkaszniban élje le az életét? Mennyi élelmet, oxigént, vizet kéne vinni egy ekkora útra, vagy mennyi vegyi gyárat, hidroponikát?"

1) nyilván lenne jelentkező, nem is kevés. Amikor a hold missziókhoz toboroztak embert, akkor is bőségesen volt jelentkező, ez egészen biztosan nem fogja kigáncsolni a projektet.

2) az, hogy milyen hosszú az út nagyon sok mindentől függ. Az is lehetséges, hogy nem lesznek effektíve élő emberek a hajón, csak egy csomó lefagyasztott petesejt, amit majd inkubátorokkal "kikeltetnek" és robotok felnevelnek. A szövetek létrehozása már ma is nagyon előrehaladott állapotban van, pár száz év fejlődéssel ez nem irrealitás. Embriókat már most is fagyasztanak, a robottechnológia is fejlődik.

"És mi értelme lenne az egésznek? Óriási költséggel, munkával felépíteni egy ilyen űrhajót, elküldeni pár embert több 100 fényévre, akikről majd legközelebb sok száz év múlva hallunk majd. "

Nem is kellene hallani. Egyfajta kolonizációs modulon kiküldéséne gondolkodnak sokan, amivel egy stabil kolónia létrehozható ha megfelelő égitestre bukkan a jármű. Ha egy csillagnál megfelelő bolygóra bukkan, akkor elkezdődik egy új ciklus, ami majd újabb kolonizáló modulokat küld ki a közeli csillagokhoz. Eleve, most ha pár fényévre mondjuk 1-2-3 ezer év lenne az út, geológiai, evolúciós léptékkel ez semmiség. Az egész galaxis kolonizációja pár millió év alatt le is zajlik. Olyan ez, mint amikor a polinézek kolonizálták pár száz év alatt az egész csendesóceáni szigetvilágot.

Persze a naprendszer komoly korlát, de itt a feladat túlmutat egyes emberek életén, nemzetgazdasági érdekeken.

Camille Flammarion hírneves csillagász kijelentette, a Holdra sajnos sohasem juthatunk el, mert a léghajónk nem tud kiemelkedni a légkörből és átjutni a légüres téren, plusz még jól meg is fulladunk.

Ez a kijelentés is csak a technika és tudomány akkori szintjén volt elfogadható.

Ezért kell óvatosan bánni a soha szóval.

9-esnek üzenném:

A 4 fényévre lévő csillaghoz ha fénysebességgel közeli sebességgel mozgunk, akkor nem 4 évig tart az út, hanem akár jóval kisebb ideig - az űrhajósok számára. A Földön maradottak számára valóban közel 4 év.

Egyébként pedig:

Ma kijelenteni azt, hogy sosem fogjuk tudni elhagyni a Naprendszert olyan, mint amikor a középkorban kijelentették, hogy az ember sosem fog tudni repülni vagy mindössze órák alatt eljutni a Föld túlsó oldalára. Az ilyen gondolkodás semmiképpen nem fizikatanárhoz méltó.

"A 4 fényévre lévő csillaghoz ha fénysebességgel közeli sebességgel mozgunk, akkor nem 4 évig tart az út, hanem akár jóval kisebb ideig - az űrhajósok számára. A Földön maradottak számára valóban közel 4 év."

Sajnos nem.

Nem szabad elfeledkezni a gyorsítási és lassítási szakaszról.

Mert kerek 1 G gyorsulással (feltéve, hogy a hajó tudná az 1 G gyorsulást a fénysebességhez közel is produkálni, ez irreális) 9 és fél évig tartana megközelíteni a fénysebességet. Aztán kellene neki ugyanennyi a lassításhoz. Ezalatt a hajó befutna 9 és fél fényév távolságot, adott esetben jelentősen túlrohanva a 4 fényévre lévő célon.

Vagyis: sokkal kisebb sebességre kellene, lehetne csak gyorsulni, mint a fénysebesség, majd azonnal elkezdeni fékezni. Így pedig összességében lassabban kellene haladni, tehát jóval tovább tartana, mint négy év. Olyan 10-12.

A probléma lényege a csillagközi távolságok leküzdhetetlensége. Még konkrétan ide a szomszéd naprendszerbe (Aplha Centauri) elugrani is jelenleg kivitelezhetetlennek tűnő feladat az óriási távolságok miatt.

Persze, sci-fiben mindez egyszerű, mert megnyitunk egy féregjáratot meg "fénysebességre kapcsolunk", na de ezek a technológiák még elméleti szinten se léteznek. Még azt se tudjuk a legtöbb esetben hogy lehetségesek-e az általunk ismert fizikai törvények alapján.

Ellenben azzal egyetértek hogy kár emiatt kijelenteni hogy soha, semmikor. Természetesen nem szabad túl optimistának lenni (túl sok ember hisz ma is benne hogy ha az erőforrások kimerülnek, majd lesz helyette új végtelen energia technológia, vagy hogy ha a Föld lakhatatlan lesz, csak átmegyünk egy másik bolygóra - pedig ezek mai ésszel megoldhatatlan feladatok), de valóban nem jutottunk volna előre ha nem hiszünk legalább a lehetőségében sok dolgoknak, tehát az én felfogásom szerint helyesen gondolkozol. :)

A kérdés inkább az hogy mennyi idő (hány évszázad, évezred) kell hozzá és vajon megérjük-e azt egyáltalán.

1. A technika fejlődése nem azt jelenti, hogy jobb anyagot gyártok. Ez se hátrány, de nem az a feltétel.

2. A mai elvi technikával nem jut ki az ember a naprendszerből. Nem azért, mert elvileg nem tudna, hanem azért, mert a kivitelezéséhez cél és olyan ok kell, amely miatt megfinanszírozzák. Sem célt sem okot nem lehet mondani. A kijutás önmagában nem cél (lásd fentebb), és ezer ok van, amely minden, a megépítéséhez szükséges okot überel.

Más kérdés, ha egyszer olyan technológia keletkezik, amellyel más feltételekkel lehet űrhajót építeni, vele közlekedni. Ilyen technológia e pillanatba nincs a következő 100 év tudományos horizontján, amiből nem következik, hogy később se lehetne.

#14: Wadmalac, számold újra. 1 g =10m/s^2 -> 300m/30m=10, tehát kb 1 év.

A gyorsabb utazás feltétele a gyorsabb hajtóanyag. Ilyen lenne az ionsugár-hajtómű.

Persze sokkal több anyagot kellene gyorsítani, és rengeteg energiával, de 100-1000 év múlva esetleg megoldják.

"#14: Wadmalac, számold újra. 1 g =10m/s^2 -> 300m/30m=10, tehát kb 1 év."

300.000 km/s az 300.000.000 m/s. Osztva 10m/s2, az 30.000.000 másodperc, 500.000 perc, Hát ja, ezek szerint elnyomtam egy nullát. :DDDDDD

De akkoris 1 év gyorsítás alatt csak fél fényévet tenne meg, utána mehetne 3 évig fénysebességgel 3 fényévet, majd újabb 1 évig lassítana a maradék fél fényév. Az nem négy év, hanem öt. (meg nem is kilenc, elqrtam:D) Szóvan 4 fényév út nem négy évig tart, tovább.

"A gyorsabb utazás feltétele a gyorsabb hajtóanyag. Ilyen lenne az ionsugár-hajtómű."

Amivel a 0,1 G gyorsulás már csoda lenne. Azzal is kicsit messze van a négy fényévnyire lévő csillag.

Előző: Szerintem nem a gyorsulás elviselése a probléma.

Előbb megoldják a hibernálás problémáját, mint a fényseb. megközelítéséét -szerintem.

Hibernálva akár 10g is O.K.