Miért nem győztük még le a halált?

Előrebocsátom, hogy nem hiszek semmiben, mert ateista vagyok, és az evolúció által születtünk szerintem. DE...

Akár Isten teremtett minket, akár Xenu a mi istenünk, akár az evolúció alakított ki, jól tette, hogy a halál belénk került.

Mit gondolsz, mit érezne az ember, mikor ráeszmél, hogy az idő nem végez vele? Istenné emelné magát, és még önzőbb, elbizakodottabb, gusztustalanabb lenne. Végleg nem feléne megtenni semmit.

De egy idő után mindent megtapasztalna, a sok rosszat, és a kevés jót is. Beleunna az életbe. Szerinted mien dilemma előtt állna? Mit tenne, miután megunta az életed, de meghalni nem tud a túl erős testmechanizmusjavító képességei miatt?

Hidd el, 1 milliárd év után megőrülnél, és akkor nem lenne olyan jó az örök élet. Az örök lét szörnyű, és felesleges. Senkinek, semminek sem kell, és nem szabad örökké élnie.

Uff...

Van egy nagyon jó sci-fi-kisregény, a címe Az utolsó istenek, az írója egy bizonyos Gianluigi Zuddas. A halhatatlanság témáját járja körbe, és igen megdöbbentő dolgokat ír. Nem tudom, hol lehet hozzájutni a könyvhöz, nekem itthon megvan, és vagy háromszor olvastam. Azóta nem szeretnék halhatatlan lenni.

A halál az élet része. Megszületünk, élünk, meghalunk. Ahogy az életnek van kezdőpontja (a fogantatás), úgy van végpontja is. Hanem lenne halál, értelmetlen lenne maga az élet is.

Az öregedést egyébként a DNS-molekula kopása okozza, azaz hogy a környezeti stressz hatására leszakadnak róla bizonyos allélok, ezért egyre rosszabb minőségű sejteket állít elő a szervezet, míg végül az előállított sejtek már nem lesznek alkalmasak betölteni a feladatukat (így alakul ki pl. a Parkinson-kór). Ha a DNS-t lehetne regenerálni, akkor meg lehetne oldani az örök életet, csak kérdés, hogy érdemes-e?

Én azt gondolom, hogy csak a nagyon buta emberek ragaszkodnak kicsinyesen a sz*ros kis életükhöz, benne a 70m2-es panelhoz, a kiszolgált Zsigához, a nettó 50 000 forintos nyugdíjhoz, ami éhenhaláshoz sok, élethez kevés, meg a családjukhoz, akik egy idő után már alig várják, hogy végre felbodja az ember a bakancsot...

Én semmiképpen sem szeretnék olyan sokáig élni, hogy méltóságomat veszítsem, hogy mosdatni, ágytálazni kelljen, és akárki meglátogat, csak szomorú együttérzést lehessen kiovasni a tekintetéből.

Szeretnék aktívan, boldogan élni, és utána szépen, csendesen meghalni. Az örök élet csak azok fantáziája, akik nem tudják elfogadni az életet teljes valójában, és akik nem tudnak ÉLNI, így, nagy betűvel.

A vicc az, hogy a technikai lehetőségeinket elnézve szerintem ez mindössze néhány évtizeden belül megvalósíthatóvá válik, méghozzá rögtön kétféleképpen is:

1.) tényleges biológiai halhatatlanság, valamiféle fejlett génterápia vagy sejtregeneráció, vagy miegyéb útján, ami gyakorlatilag arról gondoskodna, hogy életed és erőd teljében gyakorlatilag megállítsa a biológiai órádat, és frissen, fiatalon élhess, ameddig gondolod... viszont ez persze csak a "lejárt az időd" típusú haláltól véd, de attól még ugyanúgy belehalhatsz egy fejlövésbe, autóbalesetbe, valami nagyon komoly kórságba, stb. ... de legalább a kor már nem lesz akadály.

2.) teljes tudatlementés a mainál jóval fejlettebb technikával és sokrétűbb számítógépekkel. Ez esetben a tested lehet, hogy odalesz, de a tudatod, személyiséged tovább élhet egy számítógépben, vagy akár kaphat egy robottestet is. Ez esetben persze felvetődik a kérdés, hogy ez hogyan hatna ki a személyiségedre, és mennyiben változnál meg, "embertelenednél el" tőle. Plusz itt már fennállhat annak a veszélye is, hogy "meghackelik" a tudatodat, letörölnek, netán vírusos leszel... és persze az adathordozóid fizikai károsítása veled is végezhet.

De persze egyik opció sem lesz elérhető mindenki számára, ez már most borítékolható. Kiváltságos kevesek, gazdagok kincse lesz egy jódarabig, és persze az sem zárható ki, hogy komoly nemzetközi rendeletekkel korlátozzák majd a használatukat... amit persze mindenki ott játszik majd ki, ahol tud. A következmény pedig az lesz, hogy akik már eddig is beásták magukat a hatalmi pozíciókba, azoknak ezután már a kihalásában se reménykedhetünk...