Miért nem akarják elismerni sokan, hogy tulajdonképpen az IQ határozza meg egy ember életét?

"S azt azért nem mondanám, hogy mindenki zseni lesz attól, hogy elvégez egy mesterképzést, az évfolyamelsők ott is 130-140 felé vannak."

Az évfolyamelsők sem feltétlen akkora bajnokok a nyers IQ-t tekintve. Sokkal inkább nagyon motiváltak, jó stratégiákat alakítottak ki a tanulásra és információfeldolgozásra, illetve nincsenek pszichés gátjaik (azaz hisznek magukban és abban, hogy hogy amibe belevágtak, abban végül is nincs semmi lehetetlen, és hogy több-kevesebb erőfeszítéssel szinte minden akadályt le tudnak küzdeni)

Sok minden meghatározza az emberek életét. Ebből egy az intelligencia. De világszerte vannak akik magas IQ-val akik a jó iskolai teljesítmény után már elakadnak. Mások kevesebb IQ-va sok mindent elérnek.

Amik meghatározzák emberek életét:

- ország

- politikai környezet

- gazdasági környezet

- kulturális háttér (értékek, preferenciák, hagyományok, szokások)

- társadalmi környezet

- család (apa, anya, testvérek)

- óvoda, iskola (iskolatársak, tanárok)

- oktatás jellege és minősége

- barátok

- párkapcsolatok

- egyéni szokások

- egyéni érdeklődés(ek)

- mentális képességek (IQ, logika, memória, kreativitás, stb)

- fizikai képességek (erő, állóképesség, koordináció és ügyesség, gyorsaság, egyensúly)

- szociális képességek (beszédkészség, empátia, csapatmunka, tárgyalási képesség, vezetői hajlam, tanítási adottság, stb)

- általában bármilyen jellemző (kitartás, felelősség, előrelátás, nyugalom, műszaki készségek, művészi készségek, stb)

- érzelmi állapot

- váratlan, előre nem látott események

- egészségi állapot (fizikai, lelki)

- döntések

- kínálkozó lehetőségek

- rendelkezésre álló információk

- támogatottság vagy hátráltatottság

Tisztázni kellene, hogy pontosan mit értesz az alábbiakon:

1. Mit értesz azon, hogy "meghatározza az életet"?

2. Mit értesz "élet"-en?

3. Mit értesz "siker"-en?

4. És mit nem értesz ezeken?

És hozzá vehetünk néhány munkát is, amik kimagasló értékek a társadalmunkban és nem feltétlenül matekzsenik.

tűzoltó

ápolónő

író

szakács

> Ha nem lehet milliókat keresni, akkor megette az egészet a fene.

Ez a te értékrended, nem egy objektív tény. Mondok három életszerű példát:

~ ~ ~

Aladárnak van egy viszonylag magas IQ-ja, fel is veszik egyetemre. Ott aztán elkezd bulizni ezerrel, de mivel nincs meg benne a mértékletesség erénye, nincs meg benne a megfelelő kontroll, ez a tanulás rovására megy. A dolog addig fajul, hogy kibukik az egyetemről. Ideiglenes jelleggel – mert még tervezi azért a diplomaszerzést – keres egy viszonylag tűrhetően fizető munkahelyet. Oké, csak bulizik tovább, szépen lassan belemerül az alkoholizmusba. Így aztán egy kisebb botrány kíséretében a munkahelyéről is kivágják. Közben meg többet költ alkoholra, mint amennyit a fizetése engedné, így szépen lassan egy adósságspirálba is belekerül… Lehetne folytatni a hajléktalanságig a történetet. Hogy mennyire életszerű a példa? Volt egy ismerősöm, aki valami hasonlón ment végig, igaz azért jóval a hajléktalanság előtt, de már az adósságspirál után sikerült visszafordítania az életét, de az család és a barátok erős segítségével, és sok év telt el, mire eljutott odáig, hogy nincs adóssága, nem iszik és van egy nem túl jól fizető, de a szükségleteit szerényen fedező munkája.

Akkor az IQ minden? Neki volt IQ-ja, de a sorsát elsősorban mégsem ez, hanem az alkoholfüggőségre való fokozott hajlama határozta meg.

~ ~ ~

Másik példa. Bélának kimondottan magas az IQ-ja. De az apja verte, az anyja otthagyta, ráadásul az osztálytársai folyamatosan gúnyolták. Béla elvégzi az egyetemet, ledoktorál, és lesz egy munkahelye, ahol másfél millát keres havonta. Csakhogy Béla megtanult nem bízni az emberekben, megvet mindenkit. Cinikus, rosszindulatú, ami miatt bár megtűrik – hiszen jó munkát végez –, kedvelni nem kedvelik. Bélának nincsenek barátjai, őt sem szereti senki, ő sem szeret senkit, nincs párja és már nem is igazán akar, mert hát minden nő *****. Gazdag ugyan, de boldogtalan, mindenben a rosszat látja.

Béla sikeres szakmai, anyagi szempontból, de mégiscsak elcseszett, boldogtalan, sokkal inkább sajnálatra, mint irigylésre méltó élete van.

Lehet, hogy a szakmai, anyagi eredményeiben az IQ meghatározó volt, de a szakmai, anyagi szempont viszont nem az egyetlen és nem feltétlenül a legfőbb szempont, ami alapján az ember életét értékelni lehet.

~ ~ ~

Csaba nem túl intelligens. Az általános iskola is döcögősen ment neki, ezért szakmunkásnak tanult. Mivel gyerekkora óta lelkesedett érte, így asztalosnak tanul. Imádja a munkáját, tehetséges is benne, így nagy szorgalommal és odafigyeléssel végzi azt. Meg is van az eredménye. Hülyének érzi magát ahhoz, hogy vállalkozzon, így alkalmazásban dolgozik, de szerencsésen talált egy jó munkahelyet. Általában 400-at megkeres egy hónapban nettóban, de ha bejön egy jobb meló, akkor 500-at is a cég által adott prémiummal. Káros szenvedélye nincs, így elég jól eléldegél belőle. Oké, nem gazdag, de apróbb luxuskiadásokat azért megengedhet, havonta-kéthavonta beülnek a feleségével egy étterembe vacsorázni, a Balatonra is lejutnak, de voltak már Horvátországba is nyaralni, meg egyszer Párizsba is eljutott. Sőt emellett még félre is tudott tenni valamennyit. Csaba amúgy kedves, vidám, optimista ember, az emberek kedvelik, szerető család veszi körbe. Csaba összességében elégedett az életével.

Az IQ itt sem minden. Alacsony IQ-val – sőt viszonylag alacsonyabb, de nem is olyan rossz jövedelemmel – is lehet valaki elégedett, boldog ember, mert hát az elégedettségnek ugye a másik oldala az, hogy kinek milyen magasak az elvárásai.

~ ~ ~

A fene tudja. Ha a három példa közül kellene választani, én inkább Csaba életét élném. Mert ugyan Csaba nem túl intelligens, sőt nem is gazdag, de az én értékrendemmel mérve ő hozta ki a legtöbbet, legjobbat az életből.

#18 És még lehetne sorolni hasonlókat.

Dénesnek viszonylag magas az IQ-ja. Gyerekként a külsejétől kezdve a sportoláson át a zenélésig, sok dologban kiröhögték és lehülyézték, így az önbizalma elég ingatag. A társaival se jött ki jól, ő volt a nyeszlett kis okostojás, tanárnéni kedvence. A jegyei jók voltak, de mindig is zavarosnak találta például az irodalmat, egyszerűen csak megtanulta, amit a tanár várt. A szabadidejében otthon kotlott stratégiai játékokal, és tudományos könyveket olvasott. A tudomány mindig is menedéket jelentett neki, legalább egyvalami, amiben jónak, értékesnek érezhette magát, ez erőt adott neki.

Felvételizik fizika szakra, fel is veszik, de nagy a pofára esés, amikor kisül, hogy már az elsőéves kurzusok is sokkal komolyabbak, mint a középsulis anyag meg az ismeretterjesztő könyvek, és nagyon más megközelítést igényelnek. És itt bizony egyáltalán nem számít menőnek, főleg azokhoz képest, akik speciális tagozaton tanultak. Dénes szépen betojik, besorolja magát az átlag diákok közé, akik szerint a tananyag félelmetes és érthetetlen, a vizsga egy igazi vérengzés, és a "csak görbüljön" is egy hatalmas eredmény. Rengeteg időt rászán, de sehova sem halad, számonkéréskor pedig végképp leblokkol. A tudása ingatag, egyre kevésbé érti az anyagot, megcsúszik, meg úgy az egészet megunja, amúgy is sokkal szárazabb ez, mint gyerekként gondolta. Csatlakozik a pályaelhagyók közé, a továbbiakban Aladáréhoz hasonló életpályát fut be. Mire ment a magas IQ-val? Semmire.