Az ember tulajdonképpen állat?

Nyilván ez attól függ, hogy milyen szövegkörnyezetben beszélünk az emberről. Van sok szituáció, amikor az embert külön lehet választani az állatvilágtól.

A rendszertan pont azért van, hogy rendszerezze az élőlényeket. Abban gondolom, mindenki egyetért, hogy az ember élőlény. Tehát a rendszertant tekinthetjük a kérdés megválaszolójának.

A közhiedelemmel ellentétben az embernek nincs különleges képessége, amivel kiemelkedik az állatvilágból. Csak olyan képességeink vannak, amik más állatoknak is. Nyilván némely tulajdonságunk sokkal "jobb", fejlettebb.

pl.: Nincs másfajta agyunk, csak nagyobb és barázdáltabb.

Az érzelmeink, habár lenyűgözőék és varázslatosak, vagy akár iszonytatóak lehetnek, mégiscsak ösztönös reakciók a fizikai valóságra, amit agyunk tesz lehetővé. De akár a kreativitás, az elvont fogalmak értelmezése és megélése, sem tekinthető kifejezetten emberi tulajdonságoknak.

Lehet magasztalni azt a 0,6 %-ot, amiben eltérünk genetikailag csimpánztól, de a 99,4 % egyezés mégiscsak perdöntő... :D

Biológiailag, rendszertanilag tulajdonképpen igen. Ha sorra veszed azokat a tulajdonságokat, amik közösek egy kutyában, békában, papagájban, szúnyogban, hydrában vagy egy korongállatkában, ugyanezen közös tulajdonságok alapján tartozunk mi is az állatok közé.

Az pedig hogy vannak egyedien fejlett tulajdonságaink, nem változtat ezen. Na meg más fajokra is igaz, hogy olyan tulajdonságaik vagy olyan szintű érzékeik vannak amik nekünk sosem voltak, de ettől legfeljebb különleges állat lesz valami, nem szűnik meg állatnak lenni.

Egy állat nem épít katedrálist.

Igen, biológiai szempontból az ember egy állat. De vannak olyan tulajdonságai, képességei, amik ugyan egy állatnál is meg-megvannak, de az emberben sokkal erősebben működnek, sokkal inkább meghatározzák az ember döntéseit, tetteit.

Az ember használ eszközöket. Oké, néhány állat szintén használ eszközöket, de azért egy kihegyezett bot, vagy egy megfelelő alakú kavics komplexitása és egy űrszonda komplexitása között van egy nem is túl keskeny szakadék.

Az ember képes a kommunikációra. Oké, sok állat kommunikál, de az a fajta kommunikáció, meg mondjuk Shakespeare szonettjei között megint van egy szakadéknyi eltérés.

Az ember képes a tanulásra, illetve az absztrakcióra. Nyilván az állatok is, de azért megint szakadéknyi különbséget látunk.

Vagy pl. az ember pl. képes szégyent érezni. Erre kevés állat képes, vagy legalábbis minimális mértékben.

Nyilván egy csomó filozófiai aspektus van még, de ezt azért nem intézném el egy „minden más” kijelentéssel, ezek igencsak fontosak, meghatározóak.

"Egy állat nem épít katedrálist."

Ez nem vitaindító akar lenni, csak vélemény: Nézőpont kérdése, hogy melyik lénynek mit jelent egy katedrális. A denevéreknek barlang, a termeszeknek nyílt terep, miközben a termeszek számára a saját váruk kb. 20 katedrális egymás tetején, és sokkal "barátságosabb" is.

És valóban sok mindenben kiemelkedünk az állatok (többi állat?) közül, mégis ezek a tulajdonságok az állati örökségünk továbbfejlesztése, kiterjesztése. Ez már tényleg filozófikus vagy pszichológiai kérdés, hogy a személyiségünk, viselkedésünk, motivációink milyen módon fejlődött (vagy csak alakult) az idők során, és hogy átlépett-e egy képzeletbeli határt, vagy hogy létezik-e ilyen határ.

Az ember leginkább azért beszél állatokról és AZ emberről, mert önmagunkhoz viszonyítjuk őket. Egy macska számára mi is állatok vagyunk és magát nevezhetné A macskának. Ráadásul nagyon sok kizárólag az emberrel foglalkozó tudományág létezik. Valamiért önmagunkra nagyobb figyelmet fordítunk, mint más állatokra úgy általában. Ez szerintem nem magától értetődő, egyszerűen ilyenek vagyunk.

Fontos megemlíteni, hogy az állatok az esetek többségében levernek minket képességek terén. Nekünk csupán agyunk és esetleg a kezünk az, ami túlfejlett. A sáskarák például egy ütéssel betöri az akváriumok vastag üvegét a víz alatt. Lát ultraibolyában és infravörösben is, még a polarizált fényt is érzékeli. A repülés se semmi, ha már itt tartunk. (mondjuk az ember nagyon jó hosszútávfutónak számít az állatvilágban, ha már helyváltoztatás.)

(A termeszek építészete is figyelemre méltó. A termeszváruk olyan grandiózus alkotás, amihez nem fogható egyik emberek által felhúzott épület sem. Mintha egy önszellőző hegyet (hegyvárost) építenénk pár év alatt. (ja és gombát is termesztenek benne, amit elfogyasztanak.))

> Ez nem vitaindító akar lenni, csak vélemény

Ohh… Pedig nagyon jó vitatéma.

Gondolkodtam azon, hogy a katedrális mennyire jó példa, de azt hiszem eléggé a fején találtam a szöget. Nem feltétlenül arra gondoltam, hogy az embernek – úgy általában – van hite, vallása, de ez is benne van.

A katedrális megtestesíti a vallást is. A vallásban benne van egy nagyon komplex, általános világkép, egy igencsak absztrahált transzcendens összkép a világról, benne erkölccsel, jó és rossz fogalmával, ideákkal. Egy állat nem hogy katedrálist, de templomot, kápolnát, kegyhelyet, de még egy totemoszlopot sem épít. Közel sem képes olyan szintű fogalmi absztrakcióra, ami egy valláshoz kellene.

A katedrális megtestesíti a tudományt is. Komolyabb matematikai, fizikai ismert kell egy katedrális felépítéséhez. Ezt a tudást a tapasztalatok megosztásával, a következő generációknak a továbbadásával lehet csak elérni. Nyilván megfelelő kommunikációs képességek híján egy állat ilyenre megközelítőleg sem képes. Egy-egy egyed felismerhet bizonyos összefüggéseket a tapasztalataiból, de ezt nem tudja megosztani másokkal, továbbadni az utódainak, vagy maximum nagyon-nagyon kezdetlegesen.

A katedrális megtestesíti a művészetet is. A katedrális esztétikus is. Nyilván az esztétika bizonyos szempontból megint visszavezethető evolúciós drive-okra (pl. szimmetrikus = egészséges, aszimmetrikus = beteg, hibásan fejlődő), de olyan komplexitású esztétika nincs az állatoknál, mint az embernél.

A katedrális megtestesíti a politikát is. Mármint olyan értelemben, ahogy a politika egy közösség közös ügye. Egy katedrális akár évszázadokig is épülhet. Közös elhatározás kell hozzá, közös akarat, le kell mondani érte bizonyos javakról hosszútávon, jelentős mennyiségű pénzt, munkát, energiát, időt igényel a felépítése.

De a katedrális létezésének nincs evolúciós haszna. Sem a létfenntartáshoz, sem a fajfenntartáshoz nem járul hozzá, közvetlenül semmiképpen nem, közvetve is eléggé kérdéses. Még egy hívő ember számára sem biztos, hiszen imádkozni, misét tartani lehetne egy egyszerű templomban is.

És itt a különbség. A denevér nem épít barlangot, csak használja azt, meg a működése során esetleg egy kicsit hat is rá, de nem építi a barlangot. A termeszek viszont építik a termeszvárat. De nem tudatos elhatározásból. A termeszvár előnyt jelent a létfenntartásnál is (védi a termeszeket a ragadozóktól, bizonyos természeti erőktől), de a fajfenntartásnál is, azáltal, hogy nyilván egy biztonságosabb helyet ad a szaporodáshoz, így közvetlen evolúciós drive hatására építik a várat. A termeszvárnak nem a katedrális a megfelelője, hanem a lakótelep. A lakótelep menedék, annyira bonyolult, amennyire kell, semmivel sem bonyolultabb, a szépség sem erős szempont. A katedrálisban viszont nem lakik senki, nagyon komplex építészeti megoldásokat sorakoztat fel, nagyon magas esztétikai szempontokat elégít ki, miközben gyakorlatilag semmiféle praktikus funkciója nincs. Mégis fontosnak tartja az ember a létüket.

~ ~ ~

Lehet azt mondani, hogy az ember maximum néhány tulajdonságában kicsivel jobb, mint egy állat, amiben szintén megvan ez a tulajdonság. De lássuk azért az arányokat is. Lehet, hogy egy homokszem anyagát tekintve semmiben nem különbözik egy 20 kg-os kvarckristálytól, de valahogy nekem nagyon nem mindegy, hogy homok hullik a fejemre, vagy egy 20 kg-os kvarckristály. Sőt nem mindegy az sem, hogy egy tengerparton finom szemcsés homok, vagy 20 kg-os kvarckristályok vannak. Mert a mérettel együtt jár valami lényegi tulajdonságváltozás is. A homok „puha”, a kvarckristály meg nem.

Pl. vegyük a kommunikációt. Tényleg nem kell hozzá semmiféle biológiai plusz. Nem kell hozzá különösebben semmiféle új, vagy fejlettebb szerv. Nota bene a papagály is megtanul beszélni, csak éppen fogalma sem lesz az általa mondottak mibenlétéről, vagy maximum nagyon homályos jelentése lesz a számára. Egy gorillát több évtizedes emberi tanítással meg tudtak tanítani kb. 1000 fogalom jelnyelvének használatára, sőt kombinációjára, ami nem rossz, de azért a szabadon élő gorillák esetén nem egy 1000 fogalmat használó kommunikáció a jellemző, lássuk be.

Az állatok kommunikációs képességei persze eléggé eltérőek. Ha azt látnánk, hogy van egy folyamatos átmenet ezen a téren az állatok és az ember között, akkor oké, elfogadnám, hogy nincs egy éles határ, ami megkülönböztetné az embert az állattól. Viszont azt látom, hogy szakadéknyi ennek a képességnek a mértéke az ember és a legfejlettebb állat között. Olyan, mintha sok-sok különböző méretű ribizliszemek közé kerülne egyetlen dinnye, és azt mondanánk, hogy nincs lényegi különbség a dinnye és a többi ribizliszem között, mindegyik gyümölcs, csak kicsit más a méretük. A „kicsit” az, ami nem igazán fedi a valóságot. Nem kicsit, hanem nagyon más a mérete egy dinnyének. Kellően nagy mértékben más, hogy szempontja legyen a megkülönböztetésnek. És mivel nincs cseresznye, alma, kókuszdió méretű köztes átmenetek, így eléggé éles is a kontraszt.

Lehet, hogy bizonyos dolgokban nem vagyunk sokkal jobbak, de pont átlépünk egy olyan határvonalat, ami egy újabb képesség birtokába juttat minket, ezáltal alapvetően megváltoztatva az ember ténykedését. Lehet, hogy valamiben nem vagyunk sokkal jobbak, de pont az a kicsi kell, hogy egy öngerjesztő folyamat induljon be az ember fejlődésében, ami nagyon messzire viszi a többi állattól.

"Pl. vegyük a kommunikációt. Tényleg nem kell hozzá semmiféle biológiai plusz. Nem kell hozzá különösebben semmiféle új, vagy fejlettebb szerv."

Na, ebben azért eléggé tévedsz.

JÓ pár előember faj nem tudott normálisan beszélni, csak annyira, mint a majmok. Nagyon is sok fejlődés kellett hozzá, és ráadásul ezek miatt fullad meg nagyon könnyen az ember, kivéve a csecsemőket. Tehát komoly áldozatot is hozott érte.

"Nota bene a papagály is megtanul beszélni, csak éppen fogalma sem lesz az általa mondottak mibenlétéről"

Na, ez még nagyobb tévedés!

Néhány papagáj képes egyszerre KETTŐ szempont szerint válogatni, amire még a majmok sem képesek, és persze értelmesen kezelni a megtanult szavakat.

A majmok képessége egy 4 éves embergyereknek felel meg, a papagájé egy 7 éves gyereknek.

Azért a "dinnye és rizsszem" hasonlattól ez igen távol áll!

Vagy szerinted a 7 éves gyerek az nem emelkedik ki különösen semmiben mondjuk a bogarak képességeihez képest?

Az egyetlen dolog, amiben igazad van, hogy az ember már olyan szinten változtatja meg a környezetét, ami már kirívó az állatvilágban, és ami már őrá is visszahat.

De ezen kívül is sok állat van, amelyiknek valamilyen NAGYON kiemelkedő képessége van - ezért az ember kiemelkedő eszét NEM LEHET példának állítani, mert hasonlóval tele van az állatvilág.