A sporttudomány áltudomány?

Butaság.

Minden szakma tudomány.

Nagyon lenézem a büfészakokat, de bizonyos értelemben komoly szakmaiságot igényel egy élsportoló kikupálása.

Több szakterületet ölel fel ez a tevékenység, hisz biztosítani kell az intézményes körülményeket, és az edzésprogram meg a dopping (pl. testépítők esetében kötelező) nagyon komoly orvosi hátteret igényel.

"IgaziÚriember válasza:" - az agrármérnök, élelmiszermérnök komoly vegyészeti és biológiai képzést kap, tehát nehogy már valamilyen előgyártott PLC skatulyák gombnyomogatással való felprogramozása legyen a tudomány csúcsa!

P.S.

Amúgy meg ha rákeresel az skCUBE témára, akkor ráébredsz arra, hogy egy "műholdfejlesztő mérnökcsapat" képes volt egy hosszúhullámú rádióantennát a műhold erősen árnyékolt belsejébe szerelni - és utána azt hazudni, hogy "jóvanazúgy!" Igaz mostanság már az alkotók egy része kompenzált egy komolyabb műholddal (GRBBeta), melyet nemrég az Ariane6 vitt fel.

A tudomány szónak – ahogy sok más szónak – nincs igazán egzakt definíciója. De…

Egyrészt a tudományt a módszertana teszi tudománnyá. Másrészt akkor nevezünk valamit tudománynak, ha magas fokú képzettség, tudás kell hozzá, tehát valahol a tudomány fogalmában benne van az, hogy sok ismeretet foglal magában. Harmadrészt meg egy tudomány akkor lesz önálló tudomány, ha saját módszertana, saját fogalomrendszere van, illetve ha adott vizsgálódási szempontból más tudományokat ötvöz, azokból ragad ki ismereteket.

A sporttudománynak megvannak a maga fogalmai. Megvan a maga módszertana is. Magába foglal az anatómia, biológia, biomechanika, biokémia, orvostudomány, pszichológia tudományokból rengeteg ismeretet. (Pl. egy testnevelő tanár szakos hallgatónak majdnem olyan alaposan ismerni kell az emberi test anatómiáját, mint egy orvosnak.)

~ ~ ~

> lehetne főzéstudomány

Határeset. A gasztronómia tudomány. De ez kicsivel tágabb fogalom a főzésnél. A főzésre meg lehet tanítani valakit fél év alatt, nem igényel az akkora tudást. Az más kérdés, hogy ahhoz, hogy jól főzz, gyakorlat, tapasztalat szükséges, de azt anélkül el lehet sajátítani, hogy egy árva sort olvasnál a témában. Maga az az átadható ismeret, ami ahhoz kell, hogy jó ételeket főzz úgy a hétköznapokban, ahhoz óriási ismeretre nincs szükség. Itt az ismeretek mennyisége, és képzettség magas foka hiányzik ahhoz, hogy tudománynak nevezzük.

> buszvezetéstudomány

Buszt vezetni is meg lehet tanulni pár hónap alatt is. Megint az ismeretek mennyisége és mélysége az, ami miatt nem emeli ezt a tudást a tudomány kategóriájába.

~ ~ ~ ~ ~ ~ ~

> Viszont egyértelműen nem olyan szintű tudomány, nem olyan egyetemes dolgokkal foglalkozik, mint a matematika, fizika, vagy akár a történelem.

Valóban nem. De nem is ettől tudomány egy tudomány. Ha természettudományról van szó, akkor az a fizika. De a kémiát is tudománynak nevezzük, ami tulajdonképpen nem más, mint a fizika egyik ága, de azért önálló tudomány, mert megvan a maga módszertana, fogalomrendszere. A biológia meg a kémiának egy ága, megint csak saját módszertannal, fogalomrendszerrel, meg hát olyan aspektusból vizsgálódik, ami a fizika vagy a kémia nyelvén megfogalmazva túl komplex lenne.

> egy "sporttudós" nem ősszehasonlítható egy biológussal, fizikussal, matematikussal.

Valóban nem. Ahogy egy bicikli sem összehasonlítható egy kamionnal. A kamion egy jármű. Egy bicikli bár sok szempontból nem összehasonlítható a kamionnal, de attól még az is jármű. Lehet persze azt mondani, hogy pl. egy kamionhoz képest egy bicikli mennyire egyszerű szerkezet, de próbálj tervezni/építeni egy jó biciklit úgy, hogy nem használsz – mások által tervezett és legyártott – bicikli alkatrészeket. Ki fog derülni, hogy talán nem is olyan egyszerű ez annyira, mint amilyennek látszik.

> nincs túl sok emlékem arról, hogy bármelyik tesitanárom megvillogtatta volna a szakmai tudását

Miért kellett volna? Én pl. elvégeztem egy néptáncoktatói tanfolyamot. Ez nem egy felsőfokú képzés, de így is rengeteg dolgot tanultunk, kb. az összes tájegység összes táncán túl táncjelírást – ami a táncnak kb. a kottája, és ennyire nem viccel: [link] –, némi zeneelméletet, néprajzot, szociálpszichológiát, némi színművészeti ismeretet (a koreográfiákhoz), némi anatómiát, meg a fene tudja még mit nem.

De látott ebből valamit az, akit tanítottam? Táncjelírást aligha, mert azt maximum én használtam, meg az inkább volt jó arra, hogy a szemléletemet változtassa meg, ahogy egy mozgásra nézek, különbséget tudjak tenni ilyen és olyan mozdulat között. Néprajzból csak minimálisat, ami az ő szintjén szükséges. Zeneelméletet aligha, de jól jött, mikor zenét válogattam a tánchoz. Szociálpszichológiát is maximum úgy, hogy a gyerekeknek fel sem tűnt. A koreográfia meg csak úgy lett.

Nyilván, hiszen én alapfokon akartam táncolni megtanítani őket, nem néptáncoktatót akartam belőlük faragni. A magasabb szintű tudásra nem nekik, hanem nekem volt szükségem ahhoz, hogy mindezt jól csináljam. És attól, hogy a tanítványaim nem látták ennek a tudásnak csak egy apró töredékét, attól még megvolt ez a tudás, és attól még nem volt szükségtelen vagy haszontalan, vagy legalábbis ildomos lenne tudnia mindezt annak, aki táncot tanít.

Röviden: Az, hogy te mit látsz mint tanuló az lehet, hogy messze nincs összhangban azzal, hogy mit tud vagy mit illene tudnia egy oktatónak.

Maradjunk abban, hogy tudomány az, ami tudományos módszereket használ.

Függetlenül attól, hogy mennyit.

Áltudomány pedig az, amelyik ezeket a módszereket mellőzi.

Megint csak függetlenül attól, hogy mennyire bonyolult.