Mi az oka annak hogy tükörben teljesen másképpen látom magam, mint ahogy a fényképen megjelenek?

Ebben teljesen igaza van #13-nak. Annyival kiegészíteném, hogy a torzításmentesség érdekében minden fotót olyan messziről kéne megnézni a megjelenített képmérethez képest, amekkora felvételkor a gyutáv és az érzékelő hasznos méretének aránya volt.

Ettől függetlenül, előzőek által írt hozzászokási effektus is fennáll, amiért eltúlzottan aszimmetrikusnak véljük saját fotózott arcunkat. Max aki gyerekkora óta nem tart otthon tükröt, viszont családtagjai, barátai folyton fotózzák, filmezik, annál talán nem áll ez elő. De még lehet, hogy ott is, mert szerintem bárki valósabbnak jelenségnek ítél egy tükör által mutatott képet, még ha ritkán lát is ilyet, mint egy bonyolult technikai rendszeren átjövő, elektromos kijelzőn megjelenőt. Tehát a tükörhöz mint "legigazibb" önarcmáshoz való addikciót nehéz lehet elkerülni.

#16: 14. voltam, igen, ez a halszemoptikák torzítása. Ilyen optika esetén nem áll fenn, amit 14-nél írtam, nézheted bármilyen közelről a képet, mert felvételkor a leképezés nem aránytartó.

Egyébként érdemes tudni, a legtöbb nagy zoomátfogású kompakt gép, főleg szélső közeli zoomállásokban, elég durván torzított képet vetít az érzékelőre, amit aztán a beépített szoftver digitálisan visszatorzít, hogy kb. aránytartó, torzításmentes legyen az eredmény.

Így van utolsó.

Bár ez inkább csak akkor igaz, ha nagy a látószög és akkor is főleg a kép oldalainál feltűnő.

Tény hogy a digitális kép mindig torzít.

És akkor lassan már 16k kamerák vannak minden mobilban...