Miért fogad el a tudomány olyan elméleteket, amik vitatottak? És miért tanítják ezeket tényként?

A tudományos elméletek nem arra valók, hogy megfejtsük az igazságot. Az igazság egy filozófiai fogalom.

A természettudományok modelleket hoznak létre, amik megmagyarázzák miként működhet a valóság. Ezek néha triviálisak, néha pedig puszta megértésük is előzetes mély tudást igényel...

A tudományos ismeretek jó alapot adhatnak az igazságon való merengésre, de alapvetően nem ez a fő hasznuk. Sokkal inkább a megismerés. Az, hogy többet tudjunk. És a tudásunk hasznossá váljon a társadalom számára. Newton gravitációs elmélete ma is tökéletesen használható, mert jól modellezi a valóságot. Einstein-é még-több minden megmagyarázására jó. De az se tekinthető tökéletesnek, mert a fekete lyukak szingularitását nem tudja modellezni és az ősrobbanás kezdeti állapotaira sem képes választ adni. Pedig kéne neki, de mégsem tudja. Ahogy Newton elmélete is kevés ahhoz, hogy fekete lyukak mozgását magyarázza. Ez nem változtat azon, hogy mennyire hasznosok. Nagyon is azok! Mindegyik...

A tudomány tehát fejlődik. Mindig lesznek még-jobb még-általánosabb elméletek, amik még-több dolog leírására alkalmasak lesznek. És ezáltal még-fejlettebb technológiákat tudunk kifejleszteni. Az igazság tehát tetszőlegesen megközelíthető a tudomány segítségével, de elérni azt sosem fogja. Mert természetéből adódóan mindig fejlődik...

A tudománynak nem kell bizonygatni azt, hogy hasznos. Ezt a Technológia fejlődése megteszi helyette. De az igazság az már más tészta. Azzal a filozófia foglakkozik és ez így van jól...

"A tudományos elméletek nem arra valók, hogy megfejtsük az igazságot."

Bocsánat, de akkor mire?

A valóság leírására.

A valóság egy tudományos fogalom, az igazság meg egy jogi, morális.

#12! Arra, hogy keressük! De a megtalálása lehetetlen!

Ezért írtam, hogy tetszőlegesen megközelíthető az igazság, de sosem érhető el. Már csak azért sem, mert sosem tudhatjuk, hogy valóban megtaláltuk a "mindenség elméletét". Mindig lehet bennünk bizonytalanság, hogy valamit nem vettünk észre, valamire nem gondoltunk... Ezért kell a filozófiának ezzel foglalkoznia, hogy helyesen gondolkodjunk az ilyen fogalmakról, mint az igazság...

A tudomány csak az út a megismerés felé. Modelljeink vannak, amikben jogosan hihetünk, hogy igazak (hiszen tényekre alapozzuk) de nem terjednek ki mindenre: Az evolúciós elmélet pl. alkalmatlan az élet kialakulásának modellezésére. Mert magával az élettel foglalkozik. A következménnyel. Nincsenek teljes tudásaink. Csak szeletek. Az igazság számomra nem csak egy szelete a tudásnak, hanem maga végső tény. Ilyen a természettudományokban nem volt és szerintem nem is lesz...

"szerintem nem is lesz..."

Néhány egyszerű esetet kivéve!

Ott ül Newton almája a fán. Beérik, leesik.

Esik laza 4,5 métert.

A tudomány a gravitáció, a légellenállás, a légmozgás aerodinamikai képletei alapján megmondja neked, hogy adott nehézségi gyorsulásnál, adott almaméretnél-sűrűségnél, adott erejű és irányú oldalszélnél 99,5%-os valószínűséggel melyik 5X5 centis négyzetben fog landolni a talajon.

Na most akkor azért, mert nem atomnyi pontossággal tudjuk megadni és van 0,5% esély, hogy röptében elviszi a gyümölcsevő denevér, elfújja agy atombomba lökéshulláma vagy kiüti alóla a Földet egy kisbolygó, akkor most a tudomány azt kéne, hogy mondja, hogy nem tudok semmit erről az aljas leeső almáról?

A tudomány éppen azért nem jelent ki semmit 100% biztonsággal, mert folyamatosan fenntartja önmagának a korrekciójának, pontosításának a lehetőségét és folyamatosan ellenőrzi is önmagát.

Szerintem pontosan az ilyen metódus az, amiben meg lehet bízni, nem abban, ami 100%-os biztonsággal dogmákat vés kőbe.

Fogalmad sincs az evolúcói és az ősrobbanás tudományod elméletéről.

Légyszíves nézz ennek utána, mert anélkül NEM lehet véleményt mondani dolgokról, hogy egyáltalán nem érted miről van szó.