Csak szerintem nem kell aggódni a globális felmelegedés miatt?

Csak óvatosan!

5 milliárd év múlva az olvadni fog, és lesz egy 100 km vastag óceán.

Érdekes világ lesz, csak a telked elúszik.

Úgy látom, nem elég érthetően fejeztem ki magam. Kár itt évmilliárdokkal dobálózni, amikor valójában csak évtizedekről lehetne szó. Az, hogy egy valamikor fekete talaj szürkéévé válik, nem pusztán esztétikai szempontból hátrány. Nem! Azt jelenti, hogy rohamosan pusztul a TALAJ. Az felső pár centiméter, ami él, és ami a növényeket (s rajtuk keresztül az embert) táplálja. Kutatások szerint 27x gyorsabban fogy, mint ahogy termelődne. De még ez a termelőd-NE is feltételes mód, mert nem termelődik. Ennek oka a mai mezőgazdasági technológia. Aki akar nézzen utána a no till termelés módnak, itt nincs hely annak taglalására, hogy mennyire törékeny is ez a mostani művelési rendszer.

A politikától megoldást várni agyrém. Egy 4 évre berendezkedett kormány nem fog világmegváltó, hosszú lejáratú programokra költeni, mert az nem növeli a népszerűségét.

A tudósok (nem önhibájukból) elprostituálódtak, rájuk szintén kár lenne számítani. Csak száguldunk a vesztünk felé. Az elektromotorok valóban helyettesíthetik a kőolajat. Csakhogy! A világ kőolajkészlete alig néhány ország kezében van. Ha fogytán lesz a készlet, akkor sem fogják az orrunkra kötni, mert az ellenkezne az üzletpolitikával. Egyszerűen csak váltanak egyet, és már csak annak adják az olajat, akinek van pénze. Nem HITELE! Pénze. Tehát egyik pillanatról a másikra fog kiderülni, hogy Jóskának ma nem kell beindítani a traktort, és hogy Géza ne szarjon többet a kilencedik emeleten, mert a városi szennyvizet nem tudják elvinni a szivattyúk.

És nincs vészforgatókönyv! Valamikor 100 éve, ha kitört a háború, elrekvirálták a lovakat, ökröket, a parasztasszony maga állt az eke elé, aminek a gyerek fogta a szarvát. De megnézném, hogy egy mai hármasekét mi mozdít meg, ha arra kerül a sor. Az élelmiszerkészlet tehát egyik pillanatról a másikra fog nullára futni.

Régen egy paraszt mindennek mesterének kellett lenni, hogy megtermelje a betevőt. A mai ember a gombnyomogatáson kívül jóformán semmihez sem ért. És nem is akar. A kétkezi munka büdös. És hiába bízunk abban, hogy akinek pénze van, az majd túléli a válságot. Nem lesz MIT megvenni.

Egy másik pallos is lebeg a fejünk fölött. Az ivóvíz. Erről is oldalakat lehetne írni, de nincs kedvem.

Szóval hagyjuk már ezt az évmilliárdos elodázást. A probléma a nyakunkon van, és most kéne megoldást találni rá.

Az olaj elfogyása azért nem így fog működni.

A folyamatos áremelkedés jelezni fogja a bajt és hajtani fogja az alternatívák terjedését. Illetve fenéket, már ma is ezt teszi.

Ez nem fog úgy menni ,hogy máról holnapra elzárják a csapot és kész.

A talajromlás tény, de ennek nem az a fő oka, hogy túl sokan vagyunk, hanem hogy sok helyen rövid távú profitra élezett mezőgazdaság folyik.

Éppen Ceylonon kicsiben, teatermelő területeken indult be az első projekt, ami megfelelő szerves trágyázással rak rendbe már használhatatlanra termelt termőföldeket, remekül működik, alacsony költséggel és gyors hatással.

Szóval ha a kényszer kihozza az okosságot is a kapzsiság mögül, nagyon sok dolgot időben rendbe lehet(ne) tenni.

Én optimista vagyok, visszalátok pár évtizedre és látom, hogy az utóbbi pár évben milyen rohamosan felpörgött a jövőmentő tevékenységek fejlődése.

Persze, még kevés, de a sok évtizednyi semmi után nagyon meredeken fut felfelé az ilyen változás.

Egyelőre gyorsabban is, mint ahogy a jótékony hatásai érezhetővé válhatnának.

Ebben sok igazság volt, Miquel.

Csak egyet felejtesz el:

a különböző értékeken kívül, amit egy gazdag döntéshozó megszerezhet, és magáénak tudhat, van egy, ami fontosabb a többinél.

Ez pedig az ember. Úgy is, mint munkaerő, de úgy is, mint ész, amelyik a problémás helyzetekben működik.

Nincs sok értelme úgy megnyerni magadnak a világot, hogy nincs hozzá embered, aki megműveli, karban tartja - de legalább felügyeli, ha a többit esetleg robotok csinálják.

Meg ugye, ha esetleg nem te egyedül maradsz, hanem rajtad kívül még van néhány gócpont, akkor nem mindegy, hogy van-e 1000-szer vagy milliószor annyi embere, mint neked.

Tehát a döntéshozók - az igaziak, nem a politikusok - erre is fognak gondolni.

Az más kérdés, hogy jól számolnak-e, ill. mennyi ember marad a végén.