Melyik a legrégebbi hálózat?

Akkor egy húron pendülünk. :-)

De egyébként, ha már itt tartunk, a dimenzióhálózat reálisnak tűnik. A tudósok azt feltételezik, hogy a gravitációs erő 5%-át tapasztaljuk csak a mi dimenziónkban, mert a többi más dimenzióban van és ez már az ősrobbanás óta aktuális, tehát a dimenziók közötti kapcsolat is tekinthető hálózatnak.

Elsőnek definiálni kellene mit tekintünk hálózatnak. Több objektum egymás közötti kapcsolatait? Mert akkor az első hálózat maga az Univerzum volt.

#4: > A tudósok azt feltételezik, hogy a gravitációs erő 5%-át tapasztaljuk csak a mi dimenziónkban

A tudósok nagy része biztos, hogy nem. Nem állna össze a kép.

Mondok egy példát, amiből remélhetőleg megérthető, hogy miért zöldség az, amit mondasz:

1. Adott egy egydimenziós „tér”. Mondjuk egy hosszú út. Elindítasz rajta egy embert. Akármilyen távolságból nézed, hozzád pontosan egy ember fog érkezni, mert az egydimenziós „tér” „felülete” nulla dimenziós, így az megérkező emberek száma a távolság nulladik hatványának reciprokával lesz arányos.

2. Adott egy kétdimenziós tér. Mondjuk egy focipálya. Elindítasz rajta egy középpontból minden irányba embereket. Egy adott távolságból nézve azt fogod látni, hogy a hozzád odaérő emberek száma a középponttól való távolsággal első hatványának reciprokával arányos. Öt méter távolság esetén egy adott hosszúságú vonalon tíz ember megy át, 10 méter távolság esetén csak öt, 25 méter távolság esetén csak kettő. Azért, mert egy kétdimenziós objektum felülete egydimenziós, márpedig az emberek egy adott idő után egy ilyen egydimenziós felület (ami jelen esetben kör kerülete) mentén fognak elhelyezkedni.

3. Adott egy háromdimenziós tér. Mondjuk egy bolygó. Elindítasz róla minden irányban embereket (űrhajóval). Egy adott távolságból nézve azt fogod látni, hogy a hozzád odaérő emberek száma a bolygótól való távolság második hatványának reciprokával arányos. Azért, mert egy háromdimenziós objektum felülete két dimenziós, márpedig egy adott időpontban az emberek egy gömb felületén fognak elhelyezkedni. Ez szépen meg is fogalmazódik a gravitációs, mágneses vonzás erejének képletében: F = G * m₁ * m₂ / r² illetve F = k * Q₁ * Q₂ / r²

Ha most a gravitáció mondjuk 4 dimenzióban terjedne, akkor a vonzóerőnek a távolság harmadik hatványának reciprokával kellene, hogy egyenesen arányos legyen. De nem ezt mérjük, nem ezt tapasztaltuk. Az biztos, hogy a gravitáció 99,999 999 999 999 999 (±0,000 000 000 000 001) %-át tapasztaljuk meg itt a mi 3+1 dimenziós téridőnkben.