Tételezzukfel, hogy fénysebességgel haladok! Láthatome magam a tükorben amit magam elé tartok. Es ha egy lámpát tartok a kezembe és ugy nézek a tükorbe?

Kedves nyolcaska!

Nyilván nem értetted a válaszok lényegét. A kérdés olyan, mintha valaki arra lenne kíváncsi, hogy ha léteznének koboldok, akkor milyen magasak lennének és hány percig bírnák egy levegővel a víz alatt? Erre pedig az a válasz, hogy mivel nem léteznek koboldok, ezért a kérdés nem a valóságra, hanem egy fantáziavilágra vonatkozik és emiatt nem lehet megválaszolni. Ahogy az a kijelentés is a fantázia világába tartozik, hogy valaki fénysebességgel halad. Ilyen szecenárió nincs a valóságban, ergo a fizikának sincs köze hozzá és nem lehet az alapján megválaszolni.

Elég érthető? Vagy írjam le angolul is, hátha úgy jobban felfogod?

Tévedsz süsü mert a feltételezett c vel haladó nemlétező emberke számára már nincs különbség külvilág és saját világ hosszkontrakciójáról ,c n nem különböztetünk meg ilyet ,ha mégis akkor kilógna az univerzumból a tükör. Ezért írtam kétféle interpretációt az esetre ,a fény sem tud eljutni a tükörhöz hogy visszaverődve meglássa a tükörképét és relativisztikus értelemben meg egybe van fonódva az univerzum összes atomja .

Az hogy makro szinten mi megy c vel vagy hogy kvantum szinten mi rezeg c vel egyre megy ,a lényeg hogy mondtam egy példát az összefonódott állapotra ,ettől még lehet x állapot amikor találunk ilyen helyzeteket ez már a kvantumfizika nagyítási szintje.

> Tévedsz süsü mert a feltételezett c vel haladó nemlétező emberke számára már nincs különbség külvilág és saját világ hosszkontrakciójáról

Itt lesz a hibás elképzelés gyökere. Ha valaki hozzám képest mondjuk 0,5 c sebességgel halad, akkor !én! azt látom, hogy a méterrúdja csak 1*√(1-(0,5c)²/c²) = 75 cm-nek !látszik!. Még egyszer: az !én! megfigyelőpontomból !látszik! az ő méterrúdja 75 cm-esnek. De egy vele együtt haladó másik megfigyelő számára ugyanúgy 1 méteresnek !látszik!. Ha valaki hozzám képest 0,25 c fénysebességgel halad, az ő nézőpontjából meg a kettő közöttinek !látszik! a méterrúdja. Viszont neki a saját nézőpontjából a méterrúd ugyanúgy 1 méteres, mint amilyen mindig is volt.

Fénysebességre vetítve való igaz, hogy mi 0 mm vastagnak látnák őt is, a tükröt is, a kettő közötti távolságot is, de ettől az ő nézőpontjából nézve – a fenti v<c esetekkel analóg módon – számára az egy méter, az egy méter, a fény fénysebességgel halad a vákuumban, látszólag minden fizikai törvény, konstans ugyanaz, mintha állna. Eleve nem is lehet megmondani, hogy ő megy-e fénysebességgel hozzánk képest, vagy mi megyünk hozzá képest fénysebességgel, vagy mindketten fél fénysebességgel távolodunk egy abszolút rendszerhez képest. Azért nem lehet megmondani, mert nincs abszolút rendszer, és bármelyik viszonyítási rendszerben is vagy, a fizika törvényei ugyanazok, azzal megtoldva a speciális relativitáselméletben, hogy a fénysebesség bárhonnan nézve állandó.

> Ezért írtam kétféle interpretációt az esetre ,a fény sem tud eljutni a tükörhöz hogy visszaverődve meglássa a tükörképét

Erre írtam, hogy a mi nézőpontunkból nézve így van, az ő nézőpontjából nézve meg nem így van, sőt így van egy hozzá képest fénysebességnél kisebb sebességgel haladó testről nézve is.

> és relativisztikus értelemben meg egybe van fonódva az univerzum összes atomja

Hogy mit tetszik parancsolni? Az összefonódott állapotnak semmi köze ehhez. Oké, ha a hosszkontrakciót, meg az idődilatációt kiterjesztjük „valahogy” a fény szemszögére, hogy a fény szemszögéből hogyan néz ki a kép, akkor azt kapjuk, hogy a fény sebességvektorára nézve a valóban nincsenek távolságok, kvázi az egész tér egy síkká tömörül össze, és nincs időkülönbség, a fény egyidőben bocsátódik ki, és érkezik meg, akármilyen hosszú utat tegyen meg. Ebbe még belekavar az a kvantumfizikai jellegzetesség is, hogy a fény hullám természetű, tehát adott esetben a sebességvektora sem értelmezhető olyan könnyen, és erre én sem tudok mit mondani, meg javarészt hasonló problémák miatt nem lehet együtt alkalmazni valamire a relativitáselméletet és a kvantumfizikát, pont ezért ma ez az egyik legjelentősebb kutatási terület. De ettől nem váltak a fény számára a részecskék összefonódottá. Melyik fizikai elméletből következne ez? Mert én ilyenről nem tudok.

> hogy kvantum szinten mi rezeg c vel

Na tessék már regzés is bejött. Egy rezgésnek mióta mértékegysége egy sebesség? Maximum a maximális sebesség értelmezhető rajta, de itt nem golyókról van szó, hanem valószínűségi függvényekről, a határozatlansági reláció értelmében nem beszélhetünk egy bizonyos pontosságon belül egyértelmű helyről és sebességről. Nem lehet a „rezgés” fogalmát klasszikus fizikai eszközökkel megközelíteni, ha kvantumfizikáról van szó.

> ez már a kvantumfizika nagyítási szintje

Jó, ennek a kijelentésnek meg már értelme sincs, nemhogy igazságtartalma.

"Az összefonódott állapotnak semmi köze ehhez. "

Igen ez valóban helytelen fogalmazás volt részemről hiszen nem összefonódva vannak csupán egy helyen. Az EPR fotonoknál is egy db foton lett kettéosztva tehát nem az összefonódottságra példa a kísérlet hanem a relatív egyidejűségre mert a fotonok rendszeréből 0km a távolság így nem kell megmagyarázni az információáramlás c nél nagyobb okát ,ellenben a földi nézőpontból már c nél nagyobb információ áramlást látunk.

A másik a c vel haladó bizonyos 1 métere ,nem osztom a véleményedet hogy ezt az 1m t le tudnád mérni ,hogy állnál neki a lemérésnek ,lézeres távmérő esetleg mérőrúd ? Magyarázd el hogy csinálod . Szerintem ezen a sebességen minden test pontszerű ,tévesek azok a képletes jelzők hogy "a c vel haladó űrhajódban sétálgatsz meg ránézel az órára és az ugyan úgy jár" Ezek igazak c alatt de szerintem c n minden pontszerű és legfeljebb eltolásokról beszélhetünk de valós mérhető 1m ekről nem.

Ha kitartanál egy méterrudat miközben már c vel mész akkor annak matematikailag ki kéne szúrni az univerzum bársonyos falát és visszafele menne az időben tehát miközben kitartod az játszódik le hogy nem is tartod ki csak tervezed hogy mindjárt elindul a kezed és kitartod.

Na akkor fussunk neki még egyszer.

Nincs olyan, hogy sebesség. Olyan van, hogy valamihez képesti sebesség. Ezt már Newton óta tudjuk. Hogy a vonat halad-e az állomáshoz képest 50 km/h-val, vagy az állomás halad-e a vonathoz képest 50 km/h-val? Ennek a kérdésnek nincs értelme. Nincs egy abszolút vonatkoztatási rendszer, ami alapján ez eldönthető. A vonat szemszögéből az állomás halad 50 km/h-val és ő áll, az állomásról nézve az állomás áll, és a vonat halad 50 km/h sebességgel. A kettő között haladó gyalogos szemszögéből meg a vonat 45 km/h-val halad az egyik, az állomás 5 km/h-val a másik irányba. Egy szembejövő vonatról nézve meg a szembejövő vonat 100 km/h sebességgel halad, az állomás meg 50 km/h sebességgel.

Az oké, hogy a Föld elég nagydarab valami, szeretünk ehhez viszonyítani, ezért van értelme a Kreszben mondjuk a 90 km/h sebességhatárnak, meg úgy alapból úgy vesszük, hogy a Földhöz képest. De ez teljesen önkényes. Te most ülsz a gép ellőtt, tehát nem haladsz. Node a Föld forog a tengelye körül. Akkor van x nagyságú, irányú sebességed. A Föld meg forog a Nap körül, akkor a Naphoz képest megint egészen más irányú és nagyságú pillanatnyi sebességed lesz. A Nap viszont forog a galaxis középpontja körül, az meg más galaxisokhoz képest mozog, stb…

Itt a Földön, meg aztán az űrben is azt tapasztaltuk, hogy ha valami egyenes vonalú egyenletes mozgást végez, akkor abban bizonyos fizikai törvények érvényesek. Függetlenül attól, hogy milyen sebességgel mozog bármihez képest. Pont ez alapján azt meg lehet állapítani, hogy valami egyenes vonalú egyenletes mozgást végez-e, de azt nem, hogy ez most állást, lassú mozgást, gyors mozgást jelent-e, illetve milyen irányú mozgást.

Eddig tartott az általános iskola 5. anyag. Innen jön a relativitáselmélet története. Egyrészt az elektromágnesesség tanulmányozása során születtek képletek. Ezekben volt egy sebességre vonatkozó elem. Nem akarok belemenni a részletekbe, de ez már fejtörést jelentett, hogy ha ugye a sebesség relatív a megfigyelőhöz képest, akkor most ez hogy is van, az egyik nézőpontból valami megtörténik, a másikból meg nem? Ez így nem konzekvens, ellentmondáshoz vezet. Mégis makacsul ott az a sebesség. Másrészt meg is mérték a fény sebességét, azt mindig ugyanannyinak találták, függetlenül attól, hogy a fényforrás mozog-e milyen sebességgel mozog. Ez sem passzolt bele a newtoni világképbe. Ekkor vetődött fel az a hipotézis, hogy mégiscsak lehet, hogy van egy abszolút viszonyítási pont. Lehet, hogy létezik egy semmivel reakcióba nem lépő anyag – amit éternek hívtak, és mind a mai napig őrizzük néhány szófordulatban, pl. egy rádió azt mondja, hogy most x zene szól az éterben –, ami mindenen áthatol, de a fény ehhez képest halad fénysebességgel. A Michelson-Morley-kísérlet pont azt igyekezett kideríteni, hogy mi, a Föld milyen sebességgel mozgunk ehhez az éterhez képest. Az eredmény az lett, hogy nem, nincs semmiféle abszolút viszonyítási rendszer, nincs éter, a fény valóban bármilyen sebességgel mozgó viszonyítási rendszerben fénysebességgel halad, függetlenül attól is, hogy mi bocsátotta ki a fényt.

Einstein volt az, aki abból indult ki, hogy a két dolog egyszerre igaz, igaz a newtoni fizika a mozgások relatív voltával együtt, de hozzávett még egy tényt, hogy a fény viszont fénysebességgel mozog. Ehhez kellett egy olyan transzformációt alkotni, amivel ki lehet számolni, hogy az egyik viszonyítási rendszerben történt dolgokat hogyan látja egy másik viszonyítási rendszerben lévő megfigyelő. Amit kapott, az lefedi a newtoni fizikát is, meg azt a megfigyelést is, hogy a fénysebesség bárhonnan nézve ugyanannyi. Cserébe el kellett dobni a térről és időről alkotott naiv fogalmunkat, hogy ezek abszolút, megfigyelőtől független fogalmak, illetve a newtoni törvényeket is kicsit újra kellett fogalmazni.

Az elmélet ad egy határsebességet, amit tömeggel rendelkező test nem léphet át, mert értelmét veszti az a transzformáció, ami az elméletben szerepel. Ennek nem kellene pontosan a fény vákuumban történő terjedésével egybeesnie, lehetne az is, hogy a fény kicsit ennél gyorsabb, vagy lassabb. De az elméletből az is következik hogy egy tömeg nélküli részecske – vagy akár test, objektum – kizárólag fénysebességgel haladhat minden viszonyítási rendszerhez képest, lassabban, vagy gyorsabban nem.

De az továbbra is igazzá vált, hogy a viszonyítási rendszerek között nem lehet különbséget tenni, a newtoni törvények – és hozzáadva a fénysebesség állandóságát – minden viszonyítási rendszerben ugyanazok.

~ ~ ~ ~ ~ ~ ~

Ergo nincs értelme annak, hogy valaki fénysebességgel, vagy x sebességgel halad. Az én nézőpontomból van csak értelme, hogy hozzám képest halad fénysebességgel vagy x sebességgel. De ez teljesen ekvivalens és megkülönböztethetetlen attól, hogy ő áll, és én haladok hozzá képest fénysebességgel, vagy x sebességgel. Sőt máshogy fogalmazok, ez nem is ekvivalens, vagy megkülönböztethetetlen két különböző eset, hanem egy és ugyanaz. És azzal is egy és ugyanaz, hogy egy harmadik megfigyelőhöz képest haladunk mindketten fénysebességgel, vagy egy adott képletből kiszámított – és nem x/2 – sebességgel, csak történetesen ellentétes irányba.

Így annak sincs értelme, hogy mi itt látjuk a tükörképünket, ő meg nem, hiszen fénysebességgel halad, hiszen akkor neki meg azt kellene látnia, hogy ő látja a tükörképét, és mi nem, hiszen fénysebességgel haladunk, a harmadik megfigyelőnek meg azt kell látnia, hogy egyikünk sem látja a tükörképét, ha a relativitáselmélet szerint összegezzük a sebességeket, vagy mindketten látjuk a tükörképünket, ha hibásan a newtoni fizika szerint. Mindenesetre a középső megfigyelő szempontjából mi pontosan ugyanolyanok vagyunk, nem lehet különbség közöttünk.

~ ~ ~ ~ ~ ~ ~

A relativitáselmélet alapján következik, hogy semmilyen tömeggel rendelkező test nem haladhat fénysebességgel, viszont minden tömeggel nem rendelkező valaminek fénysebességgel kell haladnia. A kérdés feltételezése már hibás emiatt. Oké, de el lehetne játszani a gondolattal, hogy a fény szempontjából – ha az tudna gondolkodni, nézelődni, mérni – hogyan is néz ki a világ. De az ő szempontjából nézve minden tömeggel rendelkező test fénysebességgel halad, függetlenül, hogy egymáshoz képest hogy mozognak. Ez így viszont azt jelenti, hogy ott nem érvényes a relativitáselmélet? Ha nem érvényes, akkor a megállapításai sem érvényesek? Hogy hogyan néz ki a fény szemszögéből a világ, azt nem lehet kiolvasni a relativitáselméletből, vagy az interpretáció lesz hibás, vagy egymásnak ellentmondó dolgok jönnek ki, vagy értelmezhetetlen képleteket kapunk. Vagy leginkább mindegyik. De ez nem gond. Ahogy mi látjuk a világot, hogy a tömeggel rendelkező részecskék nem haladhatnak fénysebességnél gyorsabban, a tömeggel nem rendelkezők viszont csak fénysebességgel haladhatnak, az elmélet kerek, konzekvens, összhangban van minden megfigyelésünkkel, az elméletből kiolvasható következtetések – az elmélet peremfeltételein belül – összhangban állnak a mérésekkel.

Ergo kicsit olyan a kérdés, mintha valaki azt kérdezné, hogy mennyi hulladék keletkezik, ha egy 10 cm átmérőjű papírkorong közepéből kivágunk egy 20 cm átmérőjű kör alakú lyukat. Eleve a kérdés nonszensz, hiszen ez lehetetlen. És mivel az, és mi csak lehetséges dolgok működését próbáljuk rávetíteni, így szükségszerűen nézőponttól függően jönnek ki teljesen hülye, viszont egymásnak ellentmondó dolgok. Az egyik szerint 20 cm átmérőjű papírkorongnak megfelelő hulladék keletkezik, hiszen a ekkora lyukat vágtunk ki. A másik szerint 10 cm átmérőjű papírkorongnak megfelelő hulladéknál nem lehet több, hiszen ennyi papírnál nem volt több abban, amiből kivágtuk. Mindkét érvelés lehet helyes, ha a valós esetre alkalmazzuk, és akkor nem is kerülünk ellentmondásba, ha viszont nem valós dolgokra alkalmazzuk, lehetetlen szituációra, akkor tulajdonképpen hülyeség mindkettő. Most hogy értelmezed azt, amit kapsz a kivágás után? A semmit kapod? Vagy egy negatív tömegű, területű valamit? Lehetne ez is egy interpretációja a lehetetlen szituációnak, de ez a hülyeség interpretálása lenne.