Tételezzukfel, hogy fénysebességgel haladok! Láthatome magam a tükorben amit magam elé tartok. Es ha egy lámpát tartok a kezembe és ugy nézek a tükorbe?

Mivel a fény abszolút sebesség, minden viszonyítási ponttól a fénysebesség fénysebesség, pont ezért lép fel az "ikerparadoxon" is, mert "kompenzál a természet".

Tehát ha te fénysebességgel haladnál, az előtted lévő tükörben pont ugyanúgy látnád magad, mint ha állnál. Ha lámpával világítanál, akkor is.

"Tételezzukfel, hogy fénysebességgel haladok!"

Már itt megbukott a dolog. Nem haladhatsz fénysebességgel. Innentől kezdve a kérdésnek pont annyi értelme van, mint annak, hogy "ha teve lennék, mire gondolnék, miközben Mozart Varázsfuvoláját hallgatom?"

> Tételezzukfel, hogy fénysebességgel haladok!

Ami a fizika jelenlegi állása szerint – hacsak nincs tömeged – lehetetlen, lehetetlen dolgok feltételezéséből meg bármi kisülhet.

> Láthatome magam a tükorben amit magam elé tartok.

A te szemszögedből a fény fénysebességgel halad. Ez a törvény. Innen nézve te látod magad, méghozzá kvázi azonnali képet látsz. Kívülről nézve viszont te is, a fény is fénysebességgel halad, a rólad visszapattanó foton – ami a tükör felé megy – hozzád képest állni látszik, ergo soha nem fog a tükörhöz érkezni a fény, így kívülről nézve soha nem fogod látni magad. Itt a tényleges idők kiszámításának képletében nullával való osztások, és egyéb kellemetlen dolgok jelennek meg.

Ahogy Mojjo írta, a fénysugarakkal is ez van. Mondjuk elindul egy csillagról két foton. Akadálytalanul haladnak évmilliárdokig, amíg becsapódnak valamibe. A mi nézőpontunkból nem közelednek egymáshoz, nem tudják utolérni egymást, de még közeledni sem közelednek. A foton szempontjából kérdés, hogy mi a helyzet. Elvileg a a másik foton hozzá képest is fénysebességgel mozog. Az, hogy ők nemhogy elérni nem tudják egymást, de még közeledni sem tudnak egy mm-t sem a kibocsátás és a becsapódás között, az azt jelentené, hogy számukra az az sokmilliárd év kvázi nulla ideig tart, a kibocsátás és a becsapódás között nem telt el idő. Ez így elég emészthetetlen, de a relativitáselméletből ez következik. Csakhogy a relativitáselméletből emiatt az is következik, hogy tömeggel rendelkező részecske, így te sem haladhatsz fénysebességgel.

Fénysebességgel NEM haladsz.

Fénysebesség alatt 0.000001%-kal pedig gond nélkül látod magad - pont úgy, mintha állnál.

Csak nem sokáig, mert sajátidőben nagyon hamar nekimész valamelyik komolyabb égitestnek.

Tipikus agresszív okostojások ,felteszi valaki ezt a kérdést és mindjárt mindenki lerinyálja hogy nem haladhatsz fénysebességgel mint valami hisztis qrvvák.

Konstruktívan persze senki nem válaszolt .Fénytanilag sem állja meg a helyét a tükörkép ez triviális ,soha nem fogja elérni a tükröt a tükörképed tehát vissza sem fog verődni hogy lásd magadat. Fizikai interpretációja szerint meg ezen a sebességen megáll az önidő ,értelmét veszti a távolság mérése a fogalom vagyis nem létezik kitartott tükör hanem annak összes atomja egybe olvad a testeddel. Ezt az térbeli összeolvadást be is bizonyították az EPR paradoxonnak nevezett kísérlettel ahol két c vel haladó részecskét vizsgálltak ami a földi műszereknek c feletti információ áramlásnak tűnt de csupán amit az általános relativitás jósolt bizonyította be.

#8: > Tipikus agresszív okostojások…

Nincs itt semmiféle okostojáskodás, pláne nincs benne semmi agresszió. A válaszhoz szorosan kötődik az a megállapítás, hogy tömeggel rendelkező részecskék, tárgyak nem haladhatnak fénysebességgel. Azért fontos, mert ilyen irányú megfigyelés ebből fakadóan nincs, a jelenleg ismert elmélet határmezsgyéjén vagyunk, ahol a képleteink – mint írtam – elkezdenek – fogalmazzunk úgy – hülyeségeket mondani.

Pl. az idődilatációt a mi nézőpontunkból így kellene kiszámolni:

t' = t / √(1 - v²/c²)

Ha v =c, azaz a test fénysebességgel mozogna, akkor:

t' = t / √(1 - v²/c²) = t / √(1 - c²/c²) = t / √(1 - 1) = t / √0 = t / 0

Nullával való osztás. Persze határértékként lehet kezelni a dolgot, de az egy x/0 kifejezésnél nem mindegy, hogy felülről, vagy alulról közelítünk a nullához, mert úgy lesz ∞ vagy -∞ ez a határérték. De határérték ide, vagy oda az adott pontban nem lehet értelmezni az adott kifejezést. Illetve jelen esetben még a v>c is gondot okoz, hiszen egy negatív szám kerülne a gyökjel alá, amit most vagy valós számként kezelünk, és akkor értelmezhetetlen, vagy értelmezhető, ha komplex számok halmazán értelmezzük az időt, csak ott meg nem tudjuk megmondani, hogy egy idő, mint komplex szám valójában milyen tényleges jelenséget reprezentál.

Ergo itt tényleg ki lehet és ki is kell jelenteni azt, hogy fénysebességgel nem lehet haladni. Nem lehet fénysebességre gyorsulni. Tetszőlegesen meg lehet közelíteni, de elérni nem. Ha mégis, akkor csak határértékkel tudunk közelíteni a kérdéshez, ami nem feltétlenül helyes, hiszen pont itt van a fenti képletet tartalmazó elmélet határa. Ez nem független a választól, hanem !fontos! része annak. Erre kiterjeszteni az elméletet meg fura dolgokat kapunk, hogy amíg az ő nézőpontjából olyan az egész, mintha állnak, látja a tükörképét, addig a kívülálló számára – akihez képest fénysebességgel mozog – ez soha nem fog megtörténni. Nem 1 év alatt nem fog megtörténni, nem 1 milliárd év múlva fog megtörténni, nem 1000 milliárd év múlva nem fog megtörténni, hanem soha. Innentől kezdve az a kitétel, hogy semmi nem mozoghat fénysebességgel – a tömeggel nem rendelkező részecskéken kívül – nem csak a válaszhoz szükséges előmegállapítás, hanem a válaszból származó következmény is egyben, így kétszeresen is szerver része a válasznak.

~ ~ ~ ~ ~ ~ ~

Úgy tűnik a kérdező megértette ezt, és a válaszokat konstruktív válasznak tartotta, nem látott benne semmi agresszív okoskodást, mivel ilyet nem tartalmazott, hanem csak logikus, objektív gondolatmenetet.

~ ~ ~ ~ ~ ~ ~

A többi meg úgy erősen zagyvaságnak tűnik, különböző fizikai jelenségek felületes ismeretéből összetákolt valaminek.

> soha nem fogja elérni a tükröt a tükörképed tehát vissza sem fog verődni hogy lásd magadat

Ezért fejtettük ki, hogy ez így ebben a formában csak a külső megfigyelő számára igaz. Az ő nézőpontjából nem. Az idő és a tér nem abszolút fogalmak, hanem a megfigyelőhöz képest értelmezhetőek csak. Erről szól a speciális relativitáselmélet. Pl. ami az egyik megfigyelő számára egyidejű történés, a másik megfigyelő számára nem az. Amit írsz, az csak a külső megfigyelő számára igaz, mi valóban azt látjuk, hogy soha nem látja meg a tükörképét az illető. De ő nem külső, hanem belső megfigyelő, a fény hozzá képest !is! fénysebességgel halad, így az ő szempontjából lényegtelen, hogy áll-e egy külső megfigyelőhöz képest, vagy v sebességgel halad. Tulajdonképpen már a klasszikus fizikában is értelmét veszíti a sebesség, mint független mennyiség. Az ő szempontjából mi haladunk fénysebességgel, és ő áll. Nincs egy abszolút viszonyítási pont, amihez lehetne viszonyítani. Ezért is okozott fejtörést a fizikusoknak az, hogy a fény viszont látszólag a megfigyelők egymáshoz képesti mozgásától függetlenül minden megfigyelő számára fénysebességgel halad. Ez ellentmond a klasszikus fizikának. A megoldás a speciális relativitáselmélet hozta, ami felírta a megfigyelők közötti transzformációt. Ebből meg aztán következett az, hogy mindent, amit a térről, időről gondoltunk évszázadokig, vagy évezredekig, az mind-mind egészen máshogy működik.

Tehát minden jelenség csak egy adott nézőpontból értelmezhető. Abszolút módon nem. Ami az egyiknek egyidőben történik meg, az a másiknak eltérő időben. Ami az egyiknek 1 ms alatt történik meg, a másiknak 100 év alatt, vagy éppenséggel – jelen helyzetre vonatkoztatva – soha. De ez a megfigyelőtől függő kép.

> Ezt az térbeli összeolvadást be is bizonyították az EPR paradoxonnak nevezett kísérlettel ahol két c vel haladó részecskét vizsgálltak ami a földi műszereknek c feletti információ áramlásnak tűnt de csupán amit az általános relativitás jósolt bizonyította be.

Hát az EPR paradoxon nagyon nem erről szól. Egyrészt az eredeti kísérletben elektronokat vizsgáltak, amik tömeggel rendelkeznek, így nem c-vel haladnak. A sebességük lényegtelen is a jelenség szempontjából, akár 1/10 vagy 1/1 000 000 c-vel is haladhatnak. És igen, az információ áramlása nemhogy c feletti, de a jelek szerint jóval nagyobb, a sejtések szerint azonnali. De ez a kölcsönhatás, és az azt hordozó információ halad c-vel nagyobb sebességgel, anyag nem. Csakhogy mivel a kvantumfizikában minden kölcsönhatást egy közvetítő részecskével reprezentálunk, ez a kölcsönhatás nem reprezentálható így, legalábbis a jelenlegi modellünkben nem. A kísérlet célja az volt, hogy cáfolja a kvantumfizikát, hiszen egy ilyen nonszensz kísérleti eredmény nem jöhetne létre. Viszont létrejött, megmérték, megvizsgálták, azóta vagy milliószor is, a jelenség létezik. Ezért okoz fejtörést a fizikusoknak. De ennek viszont tényleg semmi köze a kérdéshez.