Egy fekete lyuk gravitációs ereje le tudja lassítani a fényt?

@20: ennél valami izgalmasabbra számítottam :/

"Már leírtam, hogy ha két tárgy távolodik, akkor a fény az egyikből a másikba eltolódva érkezik"

Én arra voltam kíváncsi, hogy szerinted MIÉRT lép fel ez a jelenség. Azt hittem, legalább valamiféle választ képes vagy adni. Nem helyeset, de legalább valamilyet. Mivel nem sikerült értékelhető választ adnod, címszavakban elmesélem, hogy miért is kérdeztem ezt: egy igen gyakori félreértés, hogy a Doppler effektusnak tulajdonítják a távoli objektumok vöröseltolódását, de az valójában egy áltrellel összefüggő effekt, az ún. kozmológiai vöröseltolódás. Te úgy tűnik, még a dopplerig sem jutottál. Csalódtam...

Akit érdekel a doppler effektus és a kozmológiai vöröseltolódás közötti különbség:

[link]

vagy

[link]

"Most akkor fejtsd ki ez hogy egyeztethető össze a gravitációval, illetve a belinkelt angol oldalon mit jelent a lambda R :D"

A lambda r az a hullámhossz, amit a külső megfigyelő érzékel. A kozmológiai vöröseltolódás végső soron felfogható a gravitációs vöröseltolódás egy fajtájának: mindkettőt az áltrel írja le (a dopplernek semmi köze az áltrelhez) és mindkettő a téridő metrikájának változása miatt következik be. (De egyébként azt pont nem írtam, hogy a távoli objektumok vöröseltolódása gravitációs jelenség lenne. A fekete lyukak közelében tapasztalható vöröseltolódás jobban érthetően és tisztán az.)

Látom, sok mindenre nem reagáltál, lsd gravitációs idődilatáció, de mindegy is... Tényleg valami izgalmasabb válaszra számítottam a részedről, de hát ez van.

" De azt nem értem, hogy a fekete lyuk eseményhorizontján milyen párkeltés történik. Pl. itt a való életben miért nincs párkeltés, csak úgy spontán? És egyáltalán milyen részecskepárról van szó? Amikor az eseményhorizonton belül nincs is részecske, hiszen minden a jóval beljebb lévő szupernehéz fekete lyukban van benne. Így hát nincs mivel "pártkeltenie" a részecskéknek. "

nem.

a semmiből keletkeznek részecske párok. konkrétan az történik, hogy ott, ahol korábban semmi sem volt, egyszer csak megjelenik két részecske. normál esetben ezek egy darabig elvannak, azt összetalálkoznak és eltűnnek és csak a semmi marad. se energia, se semmi, ezek ugyanis nem a normál értelemben vett anyag-antianyag részecskék (azok találkozásakor ugyanis energia szabadul fel), hanem egy speciális, kapcsolt kvantumállapot, ahol a két részecske összege nulla.

ezek létrejöttét földi körülmények között, nagy vákuumban is ki lehet mutatni. (Casimir effektus)

a fekete lyuk eseményhorizontja közelében (azon kívül) a tér erősen torzult ezért némileg nagyobb valószínűsége van ilyen részecske-párok létrejöttének. ha létrejönnek, akkor három dolog történhet:

1. mindkettő kint marad, majd eltűnik

2. mindkettő belezuhan

3. az egyik belezuhan

az első két helyzet nem érdekes, mert teljesen normális, mindennapos dolog. ellenben ha csak az egyik részecske zuhan bele a lyukba, akkor másik elszabadul. az elszabadulás pedig azt jelenti, hogy "normális" részecskévé kell alakulnia, tömeggel, energiával stb. (meglehetősen nagy energiával egyébként a fekete lyuk miatti torzult tér miatt)

ennek viszont az is folyománya, hogy a lyukba bezuhanó részecske (mivel a kettő együtt nulla volt) negatív energiával, tömeggel stb. fog rendelkezni azaz gyakorlatilag fogyasztja a lyukat. (a fekete lyuk "párolog")

Kedves kérdező! Ezt írtad:

"Azt sem értem, hogy ha az eseményhorizonton végtelenre nő a foton hullámhossza, akkor miért veszti el az összes energiáját? Attól még mindig fénysebességgel fog haladni, márpedig ez esetben a tömege megmarad. Vagyis lesz energiája is."

Ezzel óvatosan kell bánni. Ahogy közelítünk az eseményhorizonthoz, a kibocsátott fény egyre nagyobb és nagyobb vöröseltolódást szenved _egy külső megfigyelő_ szemszögéből. Ahogy közelítünk, egyre nagyobb lesz a vöröseltolódás mértéke - tetszőlegesen megközelíthetjük. És ahogy az eseményhorizonttól mért távolság tart a nullához, a vöröseltolódás mértéke

tart a végtelenhez. Ugyanakkor az ezt leíró, egyébként szögegyszerű matekot nem lehet kiterjeszteni magára az eseményhorizontra, ott ugyanis szingularitása van. Ugye szingularitás az a pont, ahol a matematikai kifejezések értelmetlenné, vagy legalábbis fizikailag értelmezhetetlenné válnak. Ha egy fizikai modell szingularitásba fut, az általában azt jelenti, h.ogy túllőttünk a modell érvényességi körén. Ha megpróbáljuk a vöröseltolódást az eseményhorizontra alkalmazni, pont ez történik. Összességében felejtsd el a ténylegesen végtelen hullámhoszt, meg nulla energiát. Továbbá ismételten: ez egy külső megfigyelő észlelése. A fotonhoz rögzített vonatkoztatási rendszerben azt látjuk, hogy marad a foton hullámhossza, energiája végig ugyanannyi, amennyi mindig is volt.

A relativisztikus tömeg tényleges tömegként való tekintésétől óva intenélek. Az egyik legfélrevezetőbb szóhasználat, ami csak létezik. Maradjunk az energia kifejezésnél :)

Szerintem rossz nyomon vagy. Olyan nincs a relativitásban, hogy valamire nem hat a gravitáció, akár van tömege, akár nincs. A gravitáció magának a téridőnek az elhajlása. Igaz, hogy ezt a lokális tömeg és energia bírja okozni, de ha már megtörtént, akkor már minden tárgy ezt a megváltozott utat fogja követni teljesen mindegy, hogy egy érkező részecskének van-e saját tömege vagy sem.

Azért fontos hangsúlyozni, hogy téridő, nem csak tér, mert az időkomponens is már benne van. Ezért lehetséges egy sebességkorlátot kimondani. Mindegy, milyen tulajdonsággal bír valami, amg a "c" határérték létezik az univerzumban, az eseményhorizonton át sehogyse fog tudni viszatérni.

Elméletileg - nagyon elméletileg - el lehet persze képzelni olyan részecskéket (vagy mezőket), amik teljesen függetlenek a tér metrikájától, de ebbe ne menjünk bele. Egyetlen általunk ismert részecske se ilyen.

Amúgy továbbra is a # 25ősre reagálva, lehet hogy jobb lett volna, ha Mojo nem írja le a fenti mondatot, :p hanem csak úgy beszélünk a dolgokról, mintha mindig a Föld szemszögéből néznénk. Felesleges belemerülni, hogy a relativitás és ez a többszörös vonatkoztatási rendszer dolog hogy működik, ha nem szükséges.

Az egy dolog, hogy önmaga szempontjából minden nyugalomban van és csak a külvilág változik, de egyszerűbb a dolgokat úgy megérteni, hogy külső megfigyelők vagyunk, ahelyett hogy mindent átszámítanánk egy belső nézőpontra.