Két gravitációs hullám találkozásából lehet fekete lyuk? De miért?

A fekete lyuk egy natúr égitest. Mint a bolygók, vagy a csillagok - nincs benne ebből a szempontból semmi különleges.

A különleges benne annyi, hogy akkora a tömege (és a gravitációja) hogy a felszínén (vagy az fölött) a szökési sebesség nagyobb, mint a fénysebesség. De ettől még maga az égitest "normál" anyagból áll (bár a hatalmas gravitáció az egészet összehúzza valami igazán különleges anyaggá, lévén valószínűleg ott minden belepréselődik mindenbe).

Lehet.

Akkor, ha megfelelő anyag is van a találkozási pontban, amit összenyomhat. Mondjuk egy neutroncsillag, az összeomlás határán.

Sir Butcher ennél nagyobb butaságot nem is írhatott volna.

A fekete lyuk nem egy normális anyagú égitest, aminek van szilárd felszíne, amelyre legalább gondolatban le lehetne szállni, és kirándulásokat tenni mindenfelé. Ugyanis a fekete lyuk felszínét az eseményhorizont alkotja, vagyis az a tértartomány, ahol a szökési sebesség eléri a fénysebességet. Szabatosabban fogalmazva, ahonnan induló fényszerű geodetikusok nem hagyják el az égitest környezetét, hanem egy kompakt tértartományban maradnak. Ilyen körülmények között nem marad meg semmilyen anyag normális állapotban, hiszen a normális anyagot nagyobb léptékben az elektromágneses, kisebb léptékben a gyenge kölcsönhatás tartják össze, és egyik sem terjed gyorsabban a fénysebességnél. Ergo a hétköznapi értelemben vett normális anyag sem létezik az eseményhorizonton belül.

Hengerelőhereveremnek: Hulse és Taylor azért kaptak 1993-ban Nobel díjat, mert egy kettős pulzár megfigyelésével indirekt módon igazolták a gravitációs hullámok létezését. Direkt módon még nem mérte ki őket senki, de azért joggal feltételezhetjük, hogy léteznek.

Ami a kérdező kérdését illeti: nem valószínű. A gravitációs hullámok nem kis térrészre kiterjedő nagy mennyiségű energiacsomagok, amelyek találkozásánál esetleg olyan mértékű energiafelhalmozódás jöhetne létre, amely szingularitást hozhatna létre a téridőben. Persze nem tudhatjuk, hogy pl. egyes kvazárok vagy szupernóvák közelében ténylegesen milyen viszonyok uralkodnak (az biztos, hogy elég extrémek), de az elég valószínű, hogy ha létre is jöhetnek fekete lyukak, akkor azok nem az Einstein-egyenlet linearizálásával kapott kis energiájú, tankönyvekben is szereplő gravitációs hullámok eredményeként állnak elő, hanem valamilyen durván nemlineáris, hatalmas energiájú téridő-fodrozódások miatt, amelyeket nagy kiterjedésű és nagy energiájú folyamatok keltenek, és amelyekben keletkező hullámok sem kicsik, hanem nagyok és nagy térrészre terjednek ki. Szerintem ilyet még senki nem modellezett, ha egyáltalán tudnák követni számítási kapacitással.

Remélem Dgy jól "leüvöltötte" a fejed!!!

Butcher nem azt mondja, hogy van felszíne, amire le lehet szállni, itt az eseményhorizontra gondolt (szerintem). Abban viszont igaza van, hogy természetes anyag alkotja, mint akármelyik bogygót, vagy csillagot, hisz mi más alkotná? Teged is az alkot. Az más kérdés, hogy ezek rettenetesen össze vannak sűrűsödve.

Ha 2gravitációs hullám létre tudna hozni feketelyukatmajdnem mindenhol azt látnánk, és többet tudnánk róluk. Gondolj bele, hogy majdnem minden galaxis közepén van egy szupermasszív feketelyuk. Ha ezeknek a grav.hullámai találkoznának, az Androméda, és a Tejútrendszer között is létrejött volna már egy, és aztán a kettő között egyik-másik között egy-egy újabb-és így tovább. Ezek összeolvadnának, és nem igazán lenne Tejútrendszer, vagy Androméda

Kedves 9-es!

A fekete lyukat nem természetes anyag alkotja! Kérlek, nézz már utána csillagfejlődés eme végállapota kialakulásának. Az eseményhorizonton belül semmilyen fizikai erő sem képes ellenállni a gravitációnak, vagyis az anyag szépen egy szingularitásban sűrűsödik össze. Nincs kiterjedése, egyetlen pont.

"Ha 2gravitációs hullám létre tudna hozni feketelyukatmajdnem mindenhol azt látnánk, és többet tudnánk róluk."

Ez nem ennyire egyszerű, hiszen a gravitációs hullámok különböző mértékű energiát hordozhatnak aszerint, hogy mekkora energiájú folyamat keltette őket, és hogy milyen távol találkoznak a forrásoktól. Továbbá a "lehetséges" és a "gyakori" két teljesen mást jelentő fogalom.