Mi a relativitáselmélet?

A wikipédián elolvastad? Szerintem ott elég érthetően elvan magyarázva, ha nem így gondolod rengetek másoldal is van.

Hidd el,itt senki sem kezd pont erről magyarázni neked :)

ha egy jó csajjal vagy akkor egy óra is csak pár percnek tűnik úgy repül az idő

de ha egy forró kályhán ülsz akkor pár másodperc is óráknak tűnik

amúgy 2 is van belőle speciális és általános és sokak téves hite ellenére egyikért sem kapott nobeldíjat

ezt az egyetemen 2 féléves tárgyként tanultuk

és ezek után se merem mondani hogy teljesen értem

valamennyire én is otthon vagyok a témában de kétlem hogy össze tudnám itt neked foglalni pár mondatban két félév anyagát(ami igazából csak ízelítő volt belőle)

Igen, van néhány tudós, aki nagyon otthon van a témában. Amint utoléred őket, te is otthon leszel benne. Más mód sajnos nincs.

A "hallottam róla" meg "sokat olvastam erről" nem a téma ismeretét jelenti. Csak annyit jelent, tudsz a létezéséről. Számos ilyen dolog van még, közülük egyesek divatosak, vagy felszínesen érdekesnek tűnnek, ezért sokan olvasnak róla. Ebből egyáltalán nem következik, hogy értenek hozzá.

Ezek a hozzászólások elég szánalmasak ,én nem jártam 2évig egyetemre mégis el tudom mondani magának a relativitásnak a lényegét és nem az hogy kályhán ülve így meg úgy az idő.

A legegyszerűbb válasz hogy az idő telése fordítottan arányos a mozgás nagyságával.

Magyarázat : Az idő fogalma a mozgás fogalmának ismeretén alapul.Vagyis idő alatt minden esetben mozgást mérünk.

Mozogni viszont csak két tartomány között lehet ezt jelöljük 0-1 el . 1 fölé már nem tud gyorsulni az anyag ezért beszélünk véges tartományról.

Logikus és primitív az egész .Ha a mért idő érték a mozgás értékéből ered és tudjuk hogy nem mozoghat végtelen nagysággal az anyag akkor tudjuk azt is hogy nem mérhető konstans a végtelenségig az idő sem .

Így lesz az a helyzet hogy 1c mozgáson 0 a mérhető idő hisz időméréshez az óramutatónak további gyorsulásra van szüksége . 0c mozgásnál pedig a legnagyobb a mérhető idő tehát 1 mivel van energia az óramutató további gyorsításához.

Ebből meg az látszik hogy minden óraszerkezet aszerint méri az időt hogy milyen gyorsan halad 0-1c közötti intervallumon. (És nem a másik órához képest !)

Gyakori hiba hogy a másikhoz képest értelmezik a mozgást és ebből lesz az ikerparadoxon meg a fénysebességgel haladó űrhajóban labdázás.

A másik tárgy nincs hatással a mi óránkra mi csak kiszámoljuk a találkozásnál fellépő idődilatációkat az elméleti ismert 0-1 értékeinkből.

Kedves kérdező!

A 6-os válaszolót nyugodtan elfelejtheted.

A relativitáselméletből valóban kettő van, azonban ez a kettő szorosan egymáshoz kapcsolódik.

A speciális relativitáselmélet lényege annak felismerése, hogy a természeti törvények minden inerciarendszerben egyformán érvényesek. Inerciarendszer alatt olyan vonatkoztatási rendszert értünk, amelyben érvényesek Newton törvényei. Ezek egymáshoz képest legfeljebb csak egyenes vonalú és egyenletes mozgást végezhetnek, vagyis nem léphetnek fel bennük olyan ún. tehetetlenségi erők, mint pl. a centrifugális vagy Coriolis-erők. Ez tehát egy erősen mechanikai alapú meghatározás, amit Galilei-féle ekvivalenciának neveznek. A XX. század elején még nem volt világos az, hogy az ilyen rendszerekben Maxwell elektrodinamikája is ugyanúgy érvényes-e, vagy pedig van egy kitüntett rendszer, az éter nyugalmi rendszere, amelyben igazak. Tehát a fizikának ezen két fontos tartópillére, a newtoni dinamika és a maxwelli elektrodinamika ellentmondani látszottak egymásnak, pontosabban az egymáshoz képesti viszonyuk nem volt világos. Einstein ezt az ellentmondást illetve kérdéses viszonyt azáltal oldotta föl, hogy feltételezte, hogy egyrészt az inerciarendszerek nemcsak a mechanikai jelenségek leírásának szempontjából egyenértékűek, hanem az elektromágneses jelenségek szempontjából is (vagyis az inerciarendszerek fogalmát a Galilei-féle meghatározásból kiterjesztette, és ma ezt hívjuk az inerciarendszerek Einstein-féle ekvivalenciájának - és nem összekeverendő az ekvivalencia elvvel), másrészt azt is feltételezte, hogy a fény (vagyis az elektromágneses sugárzás általában) minden inerciarendszerben minden irányban egyforma sebességgel terjed. Ily módon posztulálta azt, hogy az inerciarendszereket lényegében az elektrodinamika jelöli ki azáltal, hogy bennük a fény úgy terjed, ahogy az a Maxwell-egyenletekből következik, és éppenhogy a newtoni fogalomrendszer szorul módosításra. Hiszen az állandó fényesebesség szükségességét össze kellett egyeztetnie azzal, hogy az egymáshoz képest mozgó inerciarendszerekben a hétköznapi tárgyak sebessége meg nyilván nem lehet egyenlő. Ez egy nagyon radikális lépés volt, hiszen szakítani kellett az addigi megszokással, és ebből a módosításból született meg a speciális relativitáselmélet, amely a térnek és az időnek egy teljesen új felfogását hozta magával. Ennek legfontosabb vonzata az, hogy a tér és idő szerves egységet, ún. téridőt alkot. Ahogy a háromdimenziós terünkben a térbeli távolság alapfogalom, és egy bot hosszúsága pl. nem változik attól, hogy elforgatom vagy arrébb viszem (ezt úgy mondjuk, hogy a hossz ilyen jellegű ún. transzformációkra invariáns mennyiség), ugyanúgy lehet definiálni két esemény (azaz bármilyen történés) között egy négydimenziós, téridőbeli "távolságot" vagy "hosszúságot", amely nem változik akkor, ha az egyik inerciarendszerről áttérek egy másikra, azaz ha egy számomra addig nyugalminak tekintett rendszerből áttérek egy hozzám képest mozgóra, pl. felülök egy egyenletesen haladó autóbuszra. Mivel azonban ebben a téridőbeli távolságban nemcsak a két esemény térbeli távolsága, hanem időkülönbsége is benne foglaltatik, és e kettőnek egy speciális matematikai függvénye az, ami ivariáns, az történik, hogy a mozgó rendszerből nézve ugyanezen két esemény tér- és időbelisége megváltozik. Vagyis távolságuk és időkülönbségük is csökkenhet például, de úgy, hogy e kettőből képezett különbség ugyanaz maradjon. Ennek folyománya az ún. idődilatáció, amely azt jelenti, hogy hozzánk képest mozgó inerciarendszerek ideje látszólag lassabban telik. De csak nekünk, mert aki együtt mozog azzal a rendszerrel, az nem vesz észre semmit sőt, hozzá képest meg a mi időnk telik lassabban. Ugyanígy elmondható az is, hogy hozzánk képest mozgó inerciarendszerekben a tárgyak a mozgás irányában lerövidülnek, de ez is csak egy látszólagos effektus. Ez a hosszkontrakció vagy más néven Lorentz-kontrakció. Lényegében ebből a kettőből következik aztán a teljes korábbi fizikának a relativisztikus átírása: így lesz a newtoni dinamikából relativisztikus dinamika, és a maxwelli elektrodinamikából relativisztikus elektrodinamika. Itt tartom fontosnak megjegyezni, hogy az elektrodinamika alapból relativisztikus, hiszen, ahogy már utaltam is rá, lényegében magukat az inerciarendszereket is az elektrodinamika jelöli ki, ettől lesznek einsteini értelemben ekvivalensek. Azonban a maxwelli leírás nem nyilvánvalóan, azaz nem explicit módon relativisztikus, míg az ún. relativisztikus elektrodinamika explicit módon az, és egy új jelölésrendszert (illetve mennyiségeket) bevezetve teszi az egyenleteket ránézésre is relativisztikusan invariáns alakúvá.

Ez tehát a speciális relativitáselmélet lényege. Azaz a természet leírása úgy, hogy egyenértékűnek tekintünk minden egymáshoz képest egyenletesen mozgó inerciarendszert, amelyek között ezáltal nincs kitüntetett. Még akkor sem, ha hétköznapi meggyőződésünk ennek ellentmondani látszik (vagyis hogy pl. tudjuk, hogy a vonat mozog, és nem a sín alatta hátrafelé).

Az általános relativitáselmélet egy lépéssel tovább megy és azt kérdezi, hogy nem lehet-e, hogy a természeti jelenségek leírása szempontjából minden vonatkoztatási rendszer egyenértékű? Ez első látásra képtelenség, hiszen nyilvánvaló tapasztalat, hogy egy körhintára ülve az le akar dobni minket magáról - vagyis érezzük a centrifugális erőt. Hogy lehet akkor egyenértékű ez a rendszer egy inerciarendszerrel, ahol nem lépnek fel ilyen erők? A válasz nem triviális: Einstein észrevette, hogy a gravitációs térben nyugvó rendszer ekvivalensnek tűnik egy gravitációmentes térben gyorsuló rendszerrel. Ha egy liftben állva nem látunk ki a külvilágba, akkor nem tudjuk eldönteni, hogy ránk most egy gravitációs tér hat, vagy egy rakéta gyorsít minket "felfelé". A két eset között semmilyen fizikai kísérlettel nem tudunk különbséget tenni, ami pontosan azt jelenti, hogy a fizika kell azonos legyen a két esetben. Tehát ha a vonatkoztatási rendszerek közé belevesszük a gyorsulókat is, akkor olyan elméletet kapunk, amely segítségével a gravitációt is leírhatjuk. Legalábbis ez volt Einstein gyanúja, és ezt a fenti elvet aztán posztulálta is, ez az ún. ekvivalencia elv. Eszerint tehát egy kis kiterjedésű rendszeren belül nem lehet különbséget tenni gravitáció és ellenkező irányú gyorsulás között. Fontos a kis kiterjedés: egy nagy méretű rendszerben esetleg más észrevehetjük azt, hogy a gravitáció más és más irányú a rendszer két végén.

Ezt az elvet alapul véve Einstein Marcel Grossmann barátja segítségével kidolgozott egy olyan elméletet, amely a vonatkoztatási rendszerek mozgását a gravitációval egybegyúrva egy nem sík téridőbeli mozgásként tudta értelmezni. Itt a gravitáció magának a téridőnek a görbülete, és ahogy a síkon az egyenesek valóban egyenesnek tűnnek, a görbült téridőn már nem azok, azonban maga az elv változatlan: a csak gravitáció hatására mozgó kis méretű tárgyak továbbra is egyeneseken mozognak: a görbült téridő egyenesein, amit mi kinematikai értelemben gyorsulónak látunk. (Nem szabad elfelejteni, hogy egyenesen itt nemcsak térbeli pályát értünk, hanem a teljes mozgást az időbeli lezajlásával együtt - hiszen a négydimenziós téridőben vagyunk, ahol az egyik koordináta az idő.)

Mindebből nagyon bonyolult matematikával aztán egy sereg dolog következik: magának a téridőnek egy még újabb forradalmi felfogása, és ennek nagyléptékű szerkezetének fotnossága a Világegyetem fejlődésére nézve. Ezzel foglalkozik a kozmológia. A téridő többénem csupán egy háttér lesz, amelyben zajlanak az események, hanem maga is egy dinamikus változó mennyiséggé lép elő, amelynek görbültségét, fodrozódásait az anyag illetve energia határozza meg. Amelynek mozgását viszont a téridő befolyásolja. A két dolog tehát nagyon bonyolultan egymásba fonódik, emiatt az általános relativitáselmélet egyenletei matematikailag nagyon bonyolultak és nehéz őket megoldani.

Sajnos ennél rövidebben nehéz leírni ezt az egészet, mert a megértéshez szükséges látni azokat a motivációkat is, amelyek ennek az elméletnek a kifejlesztéséhez vezettek, illetve emiatt kvalitatíve is érteni kell magát a fizikát is addig, ameddig Einstein színre nem lépett. (Tehát nemcsak számolni kell vele tudni, hanem tudományfilozófiailag is át kell látni.)

Kíváncsi vagyok ebből a betűözönből a kérdező mit fogott fel :D

Aki egy mondatban nem tudja megfogalmazni az maga sem ért egy szót sem az egészből.

Einstein egy mondatban definiálta ,az idő paraméter fordítottan arányos a mozgás(c)paraméterével.

Minél gyorsabban mész c hez képest annál lassabban jár az órád kedves kérdező .Ezért a világ dolgai relatívan értelmezhetők csak egymáshoz képest mert a barátod is egy más sebességgel halad más más irányba c hez mért sebességével mint te.

És mivel minden atom mozog erre vagy arra ezért ez egy jelentős gyakorlati felfedezés volt amit ma is használnunk kell fizikai ,elektronikai csillagászati számításoknál.

#9-es

"Aki egy mondatban nem tudja megfogalmazni az maga sem ért egy szót sem az egészből."

Ja, bizonyára ezért van fizikusi diplomám és ezért foglalkozom azóta is ezzel hobbiból. Nagyon egyszerű agyad van neked, ha így gondolod. Kár, hogy a valóság nem egyszerű. Főleg annak nem, aki nem tanult ilyesmit egyetemen. Annak hiába magyarázol valamit egy sorban, semmit nem fog érteni belőle.

"az idő paraméter fordítottan arányos a mozgás(c)paraméterével."

És ebből egy laikus mit ért? Semmit. Ráadásul nem is ez a lényege az elméletnek, hanem az, amit részletesen kifejtettem.

De szerintem hagyjuk, nem vagyunk egy súlycsoportban.