Nem lenne olcsóbb, ha az űrhajókat nem a Föld felszínéről, hanem magasabbról indítanák? Pl repülőgép felviszi amilyen magasra tudja.

Repülőgéppel nem érhetünk el elég megtakarítást, mert az nem repülhet 20 km-nél magasabbra, az első gyorsítófokozatok pedig 80 km-es magasság környékén válnak le.

A rakéta minimum 4G-s gyorsulással és függőlegesen fölfelé repül, így arányaiban minimális a gravitáció leküzdésére kifejtett tolóerő - így az ebből eredő veszteség is. A rakétamotorok termikus hatásfoka kiemelkedően magas (kb. 60%) a tolósugár mozgási energiájából számolva.

Vannak olyan irányú törekvések, hogy az első (természetesen visszatérő) fokozat a légköri oxigénnel működjön. Ennek olyan előnyei volnának, hogy kisebb lehetne az indulási önsúly, és a légkör nitrogénje is hasznos impulzusközlő közegként érvényesülhetne.

Mit nyernénk vele?

20-30 km-rel fentebb a gravitáció kb ugyanannyi, ami jelentősen változik az a légellenállás. Gyakorlatilag nem kellene áttörni a légkör legalsóbb, legsűrűbb rétegét.

Mit veszítünk vele?

Az egyszerűséget biztosan, továbbá korlátozott az űrhajó mérete, mert nem tudsz kellően nagy terhet egy repülőre akasztani.

Nem hinném, hogy alacsony föld körüli pályánál magasabbra ezzel a módszerrel számottevő terhet fel lehetne emelni a mai megoldásokkal.

Léteznek ilyen rakéták. Az egyiket Pegazusnak hívják.

[link]

A másik a LauncherOne, de az ezt gyártó cég csődbe ment, úgyhogy valószínűleg nem indítják többet.

[link]

Nem olcsóbbak. Az igaz, hogy valamivel kisebb rakta elég így ugyanakkora tömeg pályára állításához, de ez minimális, hiszen (ahogy előttem is írták) a repülőgép csak a pályára állításhoz szükséges magasság és sebesség töredékét tudja elérni. A használt repülőgépek kb. 10 km-ig tudnak felmenni, és a sebességük nem éri el az 1000 km/h-t, míg egy műhold pályára állításához minimum kb. 200 km magasságot és kb. 28 000 km/h sebességet el kell érni. (Nyilván egy szuperszonikus repülő használatával valamivel többet lehetne spórolni, de drágább is volna a használata.)

Ezeknek a rakétáknak inkább a rugalmasságuk az előnyük. Egyrészt nem kell külön kilövőállás, elég egy repülőtér az indításhoz. Másrészt egy adott helyről rugalmasabban lehet különböző pályákra indítani a műholdat.

#5 Nem. Az X-15 A Kármán-vonalat valóban átlépte és ezzel technikailag kirepültek az űrbe, de ezzel két probléma is van:

1. A Kármán-vonal tudományos, fizikai értelemben nem létezik. Semmi sem történik, semmi sem változik annak a 100km-es vonalnak az átlépésekor. A létezése kizárólag jogi fontosságú, csak a jogban van valós szerepe, mert nem mindegy, hogy egy idegen repülő tárgy 99km-en repül és sérti az ország légterét, vagy pedig 101km-en, ami már JOGILAG világűr.

2. Egyesek úgy definiálják a Kármán-vonalat, csak hogy némi fizikai fontossága is legyen, hogy ez az a magasság, ahol a hagyományos elven működő repülőgépek már nem tudnak a repüléshez szükséges felhajtóerőt generálni, azaz kb. itt kezdődik a termoszféra. Oké, hogy eddig eljutott az X-15, de ennél feljebb már nem nagyon tud (a rekord 108km). Lehet, hogy jogilag a világűrbe jutott, de attól ez még alkalmatlan űrutazásra, hiszen még az ISS is átlag 400km magasan repül, négyszerese a Kármán-vonalnak, amit az X-15 elért.

És csak egy kiegészítés még: az eredeti válaszomban amúgy nem is a világűrről volt szó, hanem a Föld légköréről. Ezt te a világűr határával keverted. Az X-15 100km-en repült. A Föld légkörének felső határában ugyan nincsen tudományos egyetértés, de a legalacsonyabb vélemények szerint is 10 ezer kilométer. Én szerintem az X-15 nem hagyta el a légkört, de javíts ki, ha mégis tévednék.

#8

"2. Egyesek úgy definiálják a Kármán-vonalat, csak hogy némi fizikai fontossága is legyen, , hogy ez az a magasság, ahol a hagyományos elven működő repülőgépek már nem tudnak a repüléshez szükséges felhajtóerőt generálni"

Az egyesek egyike Kármán Tódor, akiről elnevezték a vonalat. Ez az eredeti definíció, csak később jött a 100 km-es definíció (ami viszonylag közel esik az eredeti definíció által kapott átlag értékhez).

[link]

"Oké, hogy eddig eljutott az X-15, de ennél feljebb már nem nagyon tud (a rekord 108km)."

Tudtommal ennek a magasságnak az eléréséhez a felhajtóerőt használta, hanem ballisztikus pályán repült, mint ahogy például a SpaceShipTwo esetében is történik. (A szárnyaknak csak az indításnál és a leszállásnál volt jelentősége.)

Az igaz, hogy elég messze volt a pályára állástól, és nem csak a magasság miatt, a sebessége is nagyon kevés volt hozzá, a maximum 7000 km/h körül volt, ami kb. a negyede a Föld körüli pályára álláshoz szükségesnek (és nem is a nagy magasságú küldetéseken érték el ezt a sebességet).

#9 "Az egyesek egyike Kármán Tódor"

Persze, de az ő definíciója nem igazán elfogadott széleskörben. Vagyis inkább úgy mondanám, hogy nyilván van súlya az ő definíciójának, de a gyakorlatban lényegtelen, sehol sincs alkalmazva semmilyen formában.

"ballisztikus pályán repült"

Igen, a felhajtóerőt csak azért hoztam szóba, mert a kérdésben az állt, hogy egy repülőgép felviszi X magasságig és onnan indul tovább, de a baj ezzel az, hogy a légkör elhagyásához ballisztikus pályára van szükség, a repülőgépek viszont nem ballisztikus pályán repülnek. Ha repülőgép viszi fel akármilyen magasra, akkor a szállított gép is onnantól csak a felhajtóerőre támaszkodhat. Legalábbis én kétlem, hogy egy másik, mozgásban lévő gépről indítva ballisztikus pályára tudna állni a szállított gép. Márpedig ha nem tud és csak a felhajtóerőre hagyatkozhat, akkor az a száz-pár kilométer az abszolút csúcs, tehát űrrepülésre alkalmatlan, még az ISS-nek se ér a közelébe se.