Az álmok evolúciós jelentőségei?

Ez egy viszonylag érdekes és új téma, amiről nem nagyon hallottam régebben. Olvastam egy tanulmányt, már fogalmam sincs, hogy hol, vagy mikor, de éppen az eszembe jutott egy érdekes információ belőle. Arról szólt, hogy bizonyos fajta álomtípusoknak, amik gyakrabban előfordulnak, evolúciós jelentőségei vannak. Az egyik ilyen, amikor arra ébredsz fel, hogy zuhansz, vagyis éppen zuhantál az álmodban. Erre az volt a magyarázat, hogy amikor még emberszabású majomként a fákon éltünk, és fákon is aludtunk, akkoriban ez az álom azért alakulhatott ki, mert valószínűleg alvás közben gyakran leforogtunk az ágakról, és ez az álom adhatott egy kis előnyt, hogy megkapaszkodjunk.

Ezt egy elég érdekes felvetésnek találtam, és belegondolva, hogy a zuhanásos álompillanatok szinte azonnali "készenléti" felébredéshez vezetnek, akár lehet is benne valami.

És arra gondoltam, hogy akkor mi van, hogyha az ilyesfajta visszatérő álomtípusok valóban nem véletlenszerűek, hanem mindnek megvan a maga atavisztikus jelentősége.

Például gondoljunk bele más gyakori álmokba. Sokan álmodnak kígyókról (mondjuk én arról pont nem álmodtam soha, de elég gyakorinak vélem mások esetében, hogy ne csak valami egyéni dolog legyen), az könnyen lehet csupán túlélési ösztön, mert a kígyók kifejezetten erős ösztönös félelmet építettek fel az elődeinkben millió éveken keresztül.

És ott van egy, ami szintén gyakori, és velem is elő szokott fordulni, hogy álmomban nem tudok mozogni, futni próbálok, de nem jutok előre. Ez valószínűleg, nyilván, a mozgással kapcsolatos, az őseink rengeteget futottak, vadásztak (ezért is vesztettük el a szőrzetet elsősorban), szerintem valahol azzal kapcsolatos lehet.

Elég érdekes, hogy az álmokat tekinthetjük neurológiai vestigiális jegyeknek.