Az önkielégítésnek evolúciós szempontokból milyen jelentősége van?

Össegezve a féligazságokat. A párzás stimulálja az agy jutalmazó és örömszerző részeit, azaz élvezetet okoz. Nyilván erre azért van szükség, mert a párzáshoz vezető út sokszor rögös, és ha nincs az állatban egy ösztönzés, akkor nem csinálja. Evolúciósan nézve: amelyik egyednek nagyobb jutalmat jelentett a párzás, az többet küzdött az akadályok legyőzéséért, párzott és fennmaradt.

Nyilván az öröm egyfajta melléktermékként más módon is előidézhető, ami nem vezet utódhoz, pl maszturbáció. Ez alapvetően hátrány, hiszen ha egy szarvas mondjuk ki tudná verni magának, akkor nem kezdene csatázni a nőstényért, levezetné a feszültséget máshogy. Ha volt is ilyen szarvas, nem tudunk róla, mert nem párzott.

Az, hogy ez az örömszerzés ne legyen hátrány, igényel pár feltételt. Például egy társadalomban élő állat, ahol csoportosan jobb a kisebb agresszió mint a párzás (mert feltehetően a másik hím is rokon, így végülis a gének továbbmennek), na ott az agresszió csökkentése nagyobb szelekciós előny lehet, mint az, hogy konkrétan az adott egyed pározzon. Ez evolúciógenetikai szempontból hasonlít arra, mikor egy egér feláldozza magát a rokonaiért, rokonszelekció néven érdemes utánanézni.

Ugyanezt máshogy is meg lehet oldani, például az oroszlán kb 1000-szer párzik, mire egyszer vemhes lesz a nőstény. Vagyis 999 puszta örömre 1 célbaérés jut, ergo igazából nem kell küzdeni a nőstényért, úgyse az lesz az apa, amelyik nyer, hanem... hát random.

"ha egy szarvas mondjuk ki tudná verni magának"

Nyugodj meg: tudja.

Csak nem a nászidőszakban.

Az oroszlán pedig gondoskodik róla, hogy párzási idényben ne legyen más a közelben.

@3. Szép gondolatmenet, de egy részét eléggé vitatom.

"Nyilván az öröm egyfajta melléktermékként más módon is előidézhető, ami nem vezet utódhoz, pl maszturbáció. Ez alapvetően hátrány, hiszen ha egy szarvas mondjuk ki tudná verni magának, akkor nem kezdene csatázni a nőstényért, levezetné a feszültséget máshogy."

Ezt most úgy írtad mintha a kettő kizárná egymást. Szerintem nemigen van olyan épkézláb állat vagy ember, amelyiknél az önkielégítés és a közösülés egymást kizárja. Vagy úgy is mondhatom, hogy nemigen van olyan állat, vagy ember, amelyik kihagyna egy lehetőséget a közösülésre azért, mert valamilyen módon képes az önkielégítésre...

A fajfenntartás ösztönét megelőzi a létfenntartás ösztöne, ezért lehetnek olyan esetek, amikor a létfenntartást veszélyeztetné a kielégíthetetlen fajfenntartási ösztön. Más szóval életellenes dolgokra vehetné rá az adott fajt egy csillapíthatatlan fajfenntartási ösztön, márpedig ha belehalnak, akkor nem fog továbbmenni az a génállomány és vele azok a viselkedésformák, amik oda vezettek.

A másik egy gyakorlati megközelítés, mégpedig, hogy elég nehéz olyan élőlényt elképzelni, amelyik ügyes, jól használja az eszközeit, még okos is, találékony, és mégis, van rajta egy pont, amihez nem fér hozzá, ebben az esetben a nemi szervéhez. Tehát ilyen értelemben lehet ez egy elkerülhetetlen következménye magasabb rendű "feladatoknak".