Az álmok evolúciós jelentőségei?
Ez egy viszonylag érdekes és új téma, amiről nem nagyon hallottam régebben. Olvastam egy tanulmányt, már fogalmam sincs, hogy hol, vagy mikor, de éppen az eszembe jutott egy érdekes információ belőle. Arról szólt, hogy bizonyos fajta álomtípusoknak, amik gyakrabban előfordulnak, evolúciós jelentőségei vannak. Az egyik ilyen, amikor arra ébredsz fel, hogy zuhansz, vagyis éppen zuhantál az álmodban. Erre az volt a magyarázat, hogy amikor még emberszabású majomként a fákon éltünk, és fákon is aludtunk, akkoriban ez az álom azért alakulhatott ki, mert valószínűleg alvás közben gyakran leforogtunk az ágakról, és ez az álom adhatott egy kis előnyt, hogy megkapaszkodjunk.
Ezt egy elég érdekes felvetésnek találtam, és belegondolva, hogy a zuhanásos álompillanatok szinte azonnali "készenléti" felébredéshez vezetnek, akár lehet is benne valami.
És arra gondoltam, hogy akkor mi van, hogyha az ilyesfajta visszatérő álomtípusok valóban nem véletlenszerűek, hanem mindnek megvan a maga atavisztikus jelentősége.
Például gondoljunk bele más gyakori álmokba. Sokan álmodnak kígyókról (mondjuk én arról pont nem álmodtam soha, de elég gyakorinak vélem mások esetében, hogy ne csak valami egyéni dolog legyen), az könnyen lehet csupán túlélési ösztön, mert a kígyók kifejezetten erős ösztönös félelmet építettek fel az elődeinkben millió éveken keresztül.
És ott van egy, ami szintén gyakori, és velem is elő szokott fordulni, hogy álmomban nem tudok mozogni, futni próbálok, de nem jutok előre. Ez valószínűleg, nyilván, a mozgással kapcsolatos, az őseink rengeteget futottak, vadásztak (ezért is vesztettük el a szőrzetet elsősorban), szerintem valahol azzal kapcsolatos lehet.
Elég érdekes, hogy az álmokat tekinthetjük neurológiai vestigiális jegyeknek.
válasza: válasza: válasza:
válasza: válasza:"5 sorban nem írnak le neki 5 év komplex egyetemi ismeretet"
Azért valami rövid ismertetőt megpróbálhatnál.
válasza:Az álmoknak biztos hogy fontos szerepe van es nem egy mellékterméke az agynak.
Ugyanakkor nincs ennyire közvetlen ok-okozati összefüggés mint a zuhanásos álom es a fárol leesés. Ez elég naiv elkepzeles szerintem. A kígyotol valo félelem se vele születet hanem tanult.
Az álom szimbolumoknak mélylélektani jelentese van. Az álmok segitségével feltárhatjuk a személyisegünk mélyebb rétegeit ha analizáljuk őket.
A szerepük is ilyesmi lehet eredetileg, hogy elrendezük a dolgokat magunkba, még ha ezt nem is tudatossan teszi az átlag hallando.
Figyeld meg, ha sokat álmodsz mindig pihentebben es több élet kedvvel ébretsz.
#17
Váó, az első értelmes válasz, csak 17 kommentig kellett várni.
Értékelem a válaszba fektetett energiát. Viszont bele kell kötnöm egy állításba.
"A kígyotol valo félelem se vele születet hanem tanult."
Ezzel nem értek egyet. Viszont nem szeretek a saját, rendkívül limitált tudásomra támaszkodva kijelenteni dolgokat, így itt egy tanulmány, ami még viszonylag friss is.
Ez az analízis azt a koncepciót tárgyalja, hogy van-e az emberben veleszületett specifikus kígyó védelmi mechanizmus. Ezt "fear module theory"-nak nevezik itt, avagy félelem modul teória. A konklúzió nem definitív, és ha nincs is egy öröklődő direkt kígyó-felismerő modulunk, az bizonyos, hogy egy ösztönös fenyegetés-mintafelismerő rendszerünk van, forma, gyorsaság, mozgás, álcázottság alapján a természetben, amely a kígyóra erősen aktiválódik, már a csecsemők esetében is. De az igazság valószínűleg valahol az evolúciós előny és a tanulás között van.
"It seems that more evidence is required to discard or prove the snake detection theory and to support alternative theories, and further studies are required to disprove or prove the snake detection theory. Albeit there is not yet clear evidence for a functional subcortical route for visual processing in primates (Pessoa and Adolphs, 2010), we also assume the possible existence of both innate and acquired learning processes in fear acquisition to snakes among primates in general."
Ez a tanulmány (az előzőtől semleges) megerősíti az előbbi tanulmányban csecsemőkről felvetett hipotézist.
"We measured 6-month-old infants’ pupillary responses when viewing stimuli representing ancestral threats (spiders and snakes) and visually matched neutral control stimuli (flowers and fish). Infants responded with increased pupillary dilation to pictures of spiders and snakes when compared with pictures of flowers and fish. Sympathetic pupillary dilation is directly linked to activity in the noradrenergic system (Gilzenrat et al., 2010), arousal and increased focused attention (Laeng et al., 2012). In summary, our results support the notion of an evolved mechanism that is sensitive to spiders and snakes. Six month old infants react with increased physiological arousal to these ancestral threats compared to non-threatening control stimuli."
Továbbá...
"We suggest that stimuli representing an ancestral threat to humans induce a stress response in young infants. These results speak to the existence of an evolved mechanism that prepares humans to acquire specific fears of ancestral threats."
Remélem ezzel sikerült kielégítő cáfolatot nyújtanom a kijelentésedre.
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!