Hogyan sikerült a Japán gazdaságnak 1988-ra a világ második legnagyobbá válnia megelőzve a szovjetúniót, hiszen lakossága és nyersanyagtartalékai alapján hihetetlen?

A szorgalom és a tudás miatt. Ha megnézed, az afrikai országoknak olyan szinten kéne állniuk a NYERSANYAG alapján, mint a Marvel filmekben Wakanda. Nemesfémek, ritka földfémek, drágakövek, állatok, növények, olcsó munkaerő,... van ott bőven. De mit ér elszántság és oktatás nélkül?

A Szu gazdasága (ma is) politikai irányítás alatt áll, ami azt jelenti, hogy sokszor a gazdasági racionalitást politikai szempontok felülírják. Egyébként nálunk is egyre inkább jellemző ez. A magántulajdon rendkívül gyenge lábakon áll, ami egyrészt beteszi a kaput a demokráciának, másrészt pedig az emberek motivációját alacsonyan tartja. Az ilyen diktatúrák többnyire nagyon gyengén muzsikálnak.

Szerintem a japán kulturális és tarsadalami működés. Kb mindenki a közöségért dolgozik napi 16 orát. Kevésbé fontos az egyén meg a család.

Azért mert ők nem a tanulatlan prosztó kétkezimunkásokra alapozták a jövőjüket. Semmit se érnek a nyersanyagok meg a melósok ha alacsony hozzáadott értékű ágazatokban dolgoznak.

Ma már Dél-Korea is előzi Oroszországot.

#2 válasza a direkt közvetlen okot mutatja. Azonban ez az ok a belső motiváción alapszik, amely viszont hosszú időn át kialakuló kulturális feltételek miatt jön létre. Afrika országai attól elmaradottak, hogy a rabszolgatartás forrásaként úgy kizsigerelték őket az úgynevezett civilizált népek, hogy ott csak helyi diktatúrák tudtak kialakulni, és bár a lakosság képes lenne akár japán teljesítményekre (megvizsgálták, bebizonyították), erre egyszerűen semmiféle belső igénye nincs, mert soha nem volt arra tapasztalata, hogy az jó is lehet. Ebből pedig nagyon sok minden következik. Az orosz területek népei világéletükben diktatúrák motivációfosztó uralma alatt éltek, mitől lenne ingerük hatékonyan cselekedni? De ugyanez mutatkozik meg nálunk is kisebb méretekben. Utoljára itt két időszak volt hatékony. Az egyik az 1800-as évek végén, a világkonjuktúra és a monarchia biztonságtudatának következtében (jó sok világhíresség keletkezett akkoriban). A másik a világháború után, Horthy és főleg Szálasi "áldásos" uralmától, a háború poklától megszabadulva, azt gondolva, hogy végre normális élet jön, az akkori kormány hívására az egész ország nekiállt újraindítani az életet. Másfél év alatt "csoda" történt, de aztán jött Rákosi, és a csoda elenyészett. Nagyjából ma is ez a helyzet.