Miért van annyiféle, -fajta csavar?

A Philips is "csillagfej", annak az egyik fajtája.

De te teljesen alkalmatlan vagy bármilyen vitára, csak fújod a magadét a tökéletes ruszki csavarról. Tucatnyian próbáljuk beleverni a hülye fejedbe, hogy miért van szükség annyiféle csavarra, de teljesen hiábavalóan.

> Különben érdekes, hogy a szovjet időkben bezzeg tudtak egyféle csavart használni! Ott minden csavar egyenesfejű volt.

Sok eszköz kb. szét is esett magától. A gyártás is rengeteg selejtet termelt, kevésbé is volt hatékony, csak a szovjetek magasról tettek erre a tényre.

> Nem igazán mi a költség azon, hogy leállítják A csavar gyártását, helyette csak B csavart gyártanak. A és B legyen ugyanazon csavarméret, csak más menetemelkedéssel.

Nem csak a csavar gyártását kell átalakítani, hanem azt a gyártósort, ami a gyártási folyamat során 28 gyártási fázis közben húz be automatizálva csavarokat mondjuk egy mosógépbe. Ott lett volna macerás lecserélni a szerszámfejeket, újrakalibrálni, hogy mekkora nyomatékkal csavarja be a csavart. Az sem lényegtelen a teljes gyártási folyamat szempontjából, hogy ezt gyorsabban, vagy lassabban végzi-e el. Az sem lényegtelen, hogy a szerszámfejet milyen gyakran kell cserélni, kitől, mennyit kell rendelni, mennyibe kerül a szerszámfej, mennyi időre hátráltatja a gyártást a szerszámfejek cseréje stb… Van itt kismillió tényező, amiből a legkisebb probléma az, hogy milyen fejű csavart rendeljen a mosógépgyár.

Meg ahogy írtam az egyik helyen van mondjuk egy adott célra egy tökéletes menetemelkedésű csavar. Egy másik esetben ugyanez a csavar túlságosan rázkódik, így magától kicsavaródik, amit egy kisebb menetemelkedésű csavarral lehet orvosolni. A harmadik esetben meg a csavar túl nagy húzóerőnek lehet kitéve, hamar elnyíródik a menet, amit meg egy nagyobb menetemelkedésű csavarral lehet orvosolni. Sőt a menetemelkedéstől függhet az is, hogy valamit hány csavarral is kell rögzíteni, ami megint nem elhanyagolható szempont egy gyártási folyamat megtervezésében.

Olyan ez, mint a kanál. Az evőkanál enni ideális méretű. A kávékeveréshez, vagy a csípőspaprikának a tányérba adagolásához túl nagy. Ahhoz, hogy a családi ebédnél 8 ember ezzel szedjen a tál húslevesből, ahhoz meg túl kicsi. Nincs ideális kanálméret, az ideális valamiféle cél függvényében az, attól függően, hogy a kondérból akarsz-e merni, vagy a kávéban akarod-e elkeverni a cukrot. Ugyanígy nincs ideális csavarfej, nincs ideális menetemelkedés, hanem valamilyen cél függvényében lehet csak valami ideális. Ahogy nem viccből gyártanak merőkanalat is, meg mokkáskanalat is, ugyanígy nem viccből használnak különböző fejű csavarokat, különböző menetemelkedésű csavarokat.

> Azonos csavarméreten belül van ezerféle menetemelkedés.

Annyi talán nincs. De mondjuk te megtervezel egy mosógépet Mucsajröcsögén. Adott egy x menetemelkedésű csavar. Csak az a gond, hogy a tesztelés során kiderül, hogy szétrázza a mosógép a csavart. Sem hosszabb, sem szélesebb csavar nem fér el az adott helyen. Az y menetemelkedésű csavar ugyan nem rázódik ki, viszont simán elnyíródik. Megint nem fér bele, hogy nagyobb vagy szélesebb csavart használj. Esetleg még jó lehetne ez az y menetemelkedésű csavar, ha nem 4, hanem 6 helyen rögzítene. Csak az meg egy kicsit költségesebbé és lassabbá teszi a gyártás. Ha van egy z menetemelkedésű csavar, ami nem is rázódik szét, nem is nyíródik el, elég is belőle 4 darab, akkor nyilván azt fogod választani. Hogy aztán Pista bácsi sufnijában van-e ilyen menetemelkedésű csavar éppen, vagy lehet-e kapni a Praktikerben, az teljesen mindegy. Pista bácsi ne barkácsoljon, ha elromlott a mosógép, hívja a szervizt, a szerviznek meg megoldjuk, hogy legyen elég szerelési anyaga. Miért kellene neked Pista bácsihoz alkalmazkodni? Miért kellene egy kevésbé pragmatikus döntést hoznod azért, mert történetesen a z menetemelkedésű csavart ritkábban használják, amiért a Praktiker nem tart raktáron ilyet?

> Arról nem is beszélve, hogy egyre több gyártó igyekszik egyfajta csavarral megoldani a termékek összeszerelését, mert rájöttek, hogy semmi értelme nincsen különböző csavarokkal vesződni.

Nyilván a gyártónak is praktikus, ha egyféle csavarral tud dolgozni. Egy mobiltelefon azért olyan extrém rázkódásnak nincs kitéve, pláne nem kell nagy erőket elviselnie. De mondjuk egy falra szerelhető rugós bokszlabda esetén már nem ennyire egyszerű a helyzet. Elég nagy rázkódást is el kell viselnie, elég nagy erőhatásokat is el kell bírnia. Egyszerűen tényleg nem lehet ugyanazzal a paraméterekkel gyártott csavar egyaránt jó egy ipari centrifugához is, meg egy pneumatikus emelőhöz is. Hiába mondod, hogy „csak akarni kell”. De miért kellene akarni? A kanalas példánál nyilván megoldható a kávékeverés is, meg a tálból való merés is evőkanállal, ha valaki nagyon akarja, de miért kellene a nagyon akarás kedvéért kényelmetlen, nem praktikus utat választani?

> Értem a problémát, de én arról beszélek, hogy 10-féle menetemelkedés helyett lenne mondjuk három: a), b) és c)

Történetileg úgy alakult, hogy előbb voltak csavarok, és csak utána szabányosítási folyamatok. Melyik legyen az a három, amit megtartunk a tízből, amit különböző gyártók, régiók a többitől függetlenül kezdtek el használni? Miért is lenne érdeke a Mucsajröcsögei mosógépgyártónak a már évek óta működő gyártósorait (mert mondjuk több is van), anyagbeszállító, szerszámbeszállító hálózatát átszerkeszteni, átszervezni, hogy ne a „d” típusú csavart használja ezentúl, hanem a „c” típusút, csak azért mert egy japán, meg egy brazil gyártó történetesen erre tért át? Ebből neki haszna nincs, csak kára.

> Létezik ám olyan is, hogy menetragasztó, amit pont kilazuló csavarok ellen szokás alkalmazni.

Ja, aztán jön Pista bácsi, aki „ügyesen” megszereli a mosógépet. Akinek a sufnijában ha nem volt „d” menetemelkedésű csavar, akkor nyilván menetragasztó sincs. Megszereli, aztán utána meg csodálkozik, hogy miért vitte törte ripityára a mosdókagylót az elszabadult mosógép dob. A gyártó megint nem nyer semmit, maximum rossz hírét fogja kelteni Pista bácsi. Nota bene a gyártónak ha új gépsort tervez, akkor a menetragasztó is extra költség, a régi gépsort meg megint nem érdeke átszerkeszteni.

> De tervezési fázisban egyébként abszolút nem szempont ez, mert egy kattintás kicserélni a tervrajzon a menetet.

Jó, de nem csak ennyiből áll a tervezés. Oké, hogy otthon egy könyvespolcot felfúrni lehet ilyen, meg olyan csavarral is. Ott mindegy, hogy mennyire kopik a csavar, a csavarhúzó, hogy mennyi idő felszerelni a polcot. Egy évekre tervezett gyártósornál meg ha a szerszámfejet csak feleannyi időközönként kell cserélni, már az is jelentős profitot tud jelenteni, ami miatt érdemes ebből a szempontból optimálisra tervezni, és nem az alapján optimálisra tervezni, hogy Pista bácsik sufnija történetesen mennyire jól felszerelt.

> Aha, mert olyan k.va nehéz átpattintani az új csavarfejnek megfelelő csavarhúzófejet, mi?

Nem ennyiből áll a dolog. Lehet, hogy:

- újra kell hangolni a megfelelő nyomatékot,

- az új szerszámfejet lehet, hogy másik gyártótól kell rendelni, amit meg kell szervezni,

- lehet gyakrabban kell karbantartást végezni (de ha ritkábban, akkor is át kell szervezni a termelési folyamatot),

- lehet több lesz a selejt, de ha kevesebb az sem biztos, hogy jó, mert más alkatrészek gyártási kapacitását is hozzá kell igazítani,

stb…

Szóval ha 2 mosógépet kell legyártani egy hónapban, akkor talán lehet, hogy elég átpattintani egy csavarhúzófejet. Ha viszont percenként kell 2 mosógépet legyártani, akkor ennél jóval komplexebb problémát vet fel egy apró alkatrész megváltoztatása is.

Mondok egy félofftopic témát. Egy ismerősöm dolgozott egy DVD írókat is gyártó cégnél, mint minőségellenőr. Miután belépett céghez a kezébe akadt egy bizonyos típusú DVD író. Nézte az egyik tranzisztort, ami ide van beforrasztva, onnan egy vezeték megy a… a semmibe. Hmm… Oké, a tranzisztor másik lába meg ide van beforrasztva, onnan megy egy vezeték, ami átmegy a nyák másik oldalára, ahol… ahol nem érkezik meg sehova. Ez a bizonyos tranzisztor nem csinál semmit, ha nem forrasztják be, akkor is ugyanúgy működik a DVD író. Jelentette is felfele. Nos… Nem változott semmi. A DVD írót valaki egyszer megtervezte, legyártották hozzá a gyártósort, a munkafolyamatokat, megszervezték az alkatrészek beszállítását, a szükséges mennyiségű embert hozzá, stb… És lehet ez az ember már nem is dolgozik a cégnél. Lehet, a tranzisztor kihagyásával meg lehetne spórolni valami csekély összeget, de a gyártósor újratervezése, a beszállítói szerződések megpiszkálása jóval nagyobb költséggel járt volna, mint amennyi haszna van a dolognak. A cég ugyanúgy gyártotta a DVD írókat, benne az inaktív tranzisztorral. Jelen kérdésre vetítve a tanulság az, hogy egy gyártósorban egy aprónak tűnő változás nem éppen apró következményekkel jár.

> A következőt javaslom: Legyen small/medium/high menetemelkedés. Nem kell több. Ezeknek a konkrét értékeit majd eldöntik a mérnök urak.

Oké, és ha mondjuk a Siemens úgy dönt, hogy neki mégis inkább egy semi-high menetemelkedés lesz az optimális, akkor megbüntetik? És ha egy kínai csavargyár úgy dönt, hogy szállít neki ilyen csavart? És ha egy indiai traktorgyár úgy dönt, hogy ha már van ilyen semi-high menetemelkedésű csavar, akkor ő is azt használja? Melyik cég mérnökei fogják ezt eldönteni? Sokféle technológiánál különböző szereplők különböző rendszerek mellett tették le a voksukat, és gyakran pusztán a piac döntötte el, hogy melyik maradjon fenn, és melyik felejtődjön el.

Más területről példa: RCA, Composite video, S-Video, SCART, D-Sub, DVI (single-, dual link, mini, mikro), HDMI (A, mini, mikro), meg még két tucat, amit még egy szakember sem feltétlenül ismer. Mindenki kifejlesztette, továbbfejlesztgette a maga megoldását, és hogy melyik mennyire kopott ki, vagy terjedt el, azt a piac döntötte el, nem „a mérnök urak”. Pedig itt még fontos az, hogy az eszközök kompatibilisek legyenek, hiába akarsz eladni egy DVD lejátszót DVI kimenettel, ha a potenciális vásárló tévéjén csak SCART és HDMI bemenet van. A csavaroknál viszont ilyen kompatibilitási kényszer sincs. Az jogos igénye egy egységsugarú felhasználónak, hogy össze tudja kötni a tévét a számtógéppel meg a kamerával, az meg kevésbé, hogy szétcsavarozza a kenyérpirítót vagy a laptopját. Sőt bizonyos megoldások pont azért születtek, hogy ezt ellehetetlenítsék (lásd a biztonsági csavarfejeket).

Meg úgy az informatikában gyakori jelenség: „Miért van 33 féle programnyelv/képformátum/hangformátum/videóformátum/stb.? Csináljunk egyet, ami egyesíti mindezek előnyeit, azok hátrányai nélkül!” És onnantól van 34 féle programnyelv/képformátum/stb…

Meg a dolog történetiségét sem szabad elfelejteni. Amíg tömegével létezik egy gép, amit 20 éve gyártottak, és történetesen sem nem small, sem nem medium, sem nem high a menetemelkedése, addig gyártani fognak csavart is hozzá. Amíg gyártanak ilyen csavart, egy új gép megtervezésekor is számolni fognak azzal, hogy létezik ez is a kínálatban. Pláne, ha ez az új gépnek történetesen kompatibilitási igénye van a régi gépekkel is. Szóval eléggé nehéz lenne erővel is szabályozni is a dolgot, még ha akarnák is. De az iparnak nincs erre igénye, sőt leginkább ellenérdekelt minden ilyen merev szabályozással szemben.

> "Ebből neki haszna nincs, csak kára."

> Dehogy nincs haszna, nem figyelsz? Kevesebb csavar -> minden eszközben azonos csavar -> nincs felesleges csavar rendelve + kevesebb behajtó, menetfúró és megmunkálószerszám.

Figyelek én, csak nem fejtettem jól ki a példámat. H ő csak „a” és „d” típusú csavart használ, akkor azzal, hogy a „d” csavar helyett áttér a japán és brazil gyártó által választott „c” típusú csavarra, attól ő még nem fog kevesebb csavart használni, nem rendel kevesebb csavart feleslegesen, nem fog kevesebb menetfúrót használni. Mégis miért váltaná le az általa használt „d” típusú csavart egy olyan „c” típusú csavarra, amit amúgy nem is használt eddig?

~ ~ ~

> "Ja, aztán jön Pista bácsi, aki „ügyesen” megszereli a mosógépet."

> Ez hogy jön ide? Ha megszereli, azzal elveszti a garanciát, innentől kezdve még jól is jár a gyártó, mert nem kell foglalkoznia a javításával.

Ja, de ha a hírekben a 4. hír jön ki, hogy egy Mucsajröcsöge Rt. által gyártott mosógép megint szétrombolt egy fürdőszobát, akkor megcsappannak a cég eladásai. Hiába magyarázkodik, hogy hát szakszerűtlen szerelés történt, Pista bácsi nem használt menetragasztót, az a hír már nem fog eljutni senkihez. De még ha el is jut, Karola néni akkor is inkább a Piripócs Kft. mosógépét fogja megvenni, mert azzal nincs ilyen gond. Hogy aztán a Piripócs Kft. menetragasztó helyett egy „k” típusú csavarral oldott megy egy problémát, amit a Mucsajröcsöge Rt. egy „c” típusúval és menetragasztóval, az sem Karola nénit, sem Pista bácsit, sem a szabvány csavarméretre törekvő Mucsajröcsöge Rt.-t nem fogja megvigasztalni. Az eredmény: Mucsajröcsöge Rt. tönkremegy, és az országban a Piripócs Kft. által gyártott mosógépek fognak elterjedni, a maga szinte sehol máshol nem használt „k” típusú csavarjaival.

Szóval így jön ez ide.

~ ~ ~

> A szabványok rendszerint nem azonnal érvényesülnek, hanem van egy átmeneti időszak, ami 10-20 év is lehet akár. 10 év alatt bőven kifutnak a jelenlegi termékek (lásd: tervezett elavulás), az újakat meg már az új szabvány szerint csinálják ugye.

> […]

> Mint mondtam átmenetes az átállás. Új szerszámokat amúgy is nulláról kell legyártani.

Ja, van ilyenre is példa, pl. a párhuzamos port a számítógépeken csak kikopott mára. Viszont vannak bőven ellenpéldák is. A Scroll Lock billentyűre pl. már évtizedek óta nincs különösebb szükség, de kompatibilitási okok miatt azért csak rátették a következő modellre is a billentyűzetgyártók. És ha már ott volt ez a kihasználatlan gomb, csak volt programozó, aki valamilyen funkcióval látta el. És mivel voltak olyan programok, amik használták, a billentyűzetgyártók újfent rátették a következő modellre… Ez egy több évtizede zajló ördögi kör, holott az informatikában azért gyorsabb az avulás és a fejlődés, de hiába nem tudta már 20 éve sem senki, hogy mire is volt jó anno az a „Scroll Lock”, az egyik legnagyobb billentyűzetgyártójának a legújabb modelljén is rajta van. :-) Így lesz ez a csavarokkal is, meg a csavarokat használó gyártókkal is. Hogy egy adott technológiai megvalósítás – egy adott csavarfej, vagy menetemelkedés – kikopik-e, azt nem lehet tudni.

Vagy bár a fene tudja mennyi ideje nem hord senki – néhány elenyésző kivételtől eltekintve – zsebórát, attól még szinte minden mai nadrágon ott van az órazseb. Mert ugyan zsebórát már senki nem hord benne, de mindenki megtalálta, hogy mire használja, és kvázi sokan el is várják, hogy legyen a nadrágon órazseb.

Szóval az átmeneti időszak könnyen meglehet, hogy nem átmeneti időszakként, hanem a dolgok a megszokott medrükben való továbbhaladásaként fog működni.

Nem teljesen értem, miért ekkora világfájdalom ez.

Gyártó vagy? Nem. Otthon szerelgetéshez meg egyszer megveszed a villáskulcs, a dugókulcs, a bit készletet és kész, mellé egy imbuszkulcs-szett meg egy torx, el van intézve.

Nem akarsz erre beruházni? Akkor nem is vagy igazi otthon szerelgető ember.Szereltess szakemberekkel.

Nem fog a világ csavargyártása megváltozni a te "konyhai" igényeid miatt.

Már csak azért sem, mert az, hogy miben milyen csavar van, az maximum az otthon szerelgetőket érinti, az ipar meg nem nekik dolgozik.

Ipari szinten a különböző csavarmenet-rendszerek okoznak néha gondot, amikor mondjuk metrikus környezetben colos, UNC stb. meneteket kell gyártani.

Azzal meg nem tudunk mit csinálni, le lett írva, miért.

Gyártó vagy? Igen?

Nagyon nagy?

Akkor vezesd be a saját mindenre jó csavartípusodat, aztán lássuk, igazodik-e hozzá a világ és multimilliomos leszel-e.

Kis gyártó?

Akkor a helyzet hasonló, mint a konyhai igényeknél.

Amit te akarsz, az műszaki téren ugyanolyan idealista szűk látókörűség, mint gazdasági téren azoké, akik itt a GYK-n hirdetnek forradalmat az egyenlőségről meg arról, hogy szedjük el a gonosz gazdagok pénzét.

És sok példából, például az egyetlen hornyos csavar témából meg a gyártásátalakítási költségek nem-értéséből lejön, hogy nincs meg az elegendő műszaki átlátásod a téma megreformálásához.