Van még bárminek is ezekután értelme az életben?

Kedves olvasó megosztom veled a életem történetét.

Le szögezném itt az elején hogy aki rá szánja az idejét és el olvassa a történetem annak nagyon hálás lennék.

Szerintem elég hosszú lesz és pont ezért nem is hiszem hogy sokan át olvassák de hátha.

Hol is kezdjem én ma már egy 24 éves fiatal ember vagyok.Aki a poklok poklán keresztül ment már és végképp reményt vesztettem az életben.

Tudom mindenkinek meg van a maga baja de úgy érzem amin én már keresztül mentem az nem mondható minden napinak.

És kívánom is hogy sok embernek ne kelljen ilyen dolgokat át élni.Azt is tudom sokan fogják az gondolni hogy csak ki talált az egész bár úgy lenne...

Az életem nem épp vidám dolgait fogom meg osztani veletek persze a jó dolgokat is le fogom írni,hogy lássátok az érem mindkét oldalát.

Sajnos nekem sosem volt szerencsém eddig az ég világon semmiben.Mi tagadás én egy szegény csaádból származom szegényes körülmények között éltem le a gyerek korom és mai napon sem duskálok a javakban örülök ha meg élek.

Ahogy anyagilag úgy se a családi kapcsolatokban se a szerelemben sem volt szerencsém.

Fő száll a szerelmen lesz tehát el is kezdem.

24 éves léttemre nem mondanám hogy sok barátnőm volt mindössze három.És abból egyetlen egy-et mondanék igazinak.Én sosem az a típus voltam hogy minnél több annál jobb kerestem az igaz-it és végül úgy éreztem meg találtam de majd ezt később.Kezdem a három közül az elsővel.

Az első kapcsolatom ne mis igazán mondanám kapcsolatnak sőt talán még szerelmet sem éreztem csak azt hittem hogy az a dolog mait érzek azt hívják szerelemnek.Ennek már 10 éve hiszen ekkor még csak 14 éves voltam.És akibe úgymond "szerelmes" voltam ő is annyi volt.Talán durva 2 hónap lehetett az amit "Jártunk" puszi kézfogásnál nem volt több ez a lány az osztály társam volt de időközben el költöztek messzire és ezért meg szakadt kettőnk között a komunikáció bár igaz egy ideg levlélben tartotuk a kapcsolatot de többé már nem kaptam tőle választ.És igazából akkor ez nem is viselt meg annyira könyen elfeledtem.Ebből tudom hogy az ami volt nem nevezném szerelemnek.

A második és itt kezdőttek bonyolódni a dolgok fenekstül fel fordult az egész életem ebben az időszakban.Volt egy gyerekori lány barátom akinek a legjobb barátnőjébe szerettem bele mivel egy társaságba kerültünk így nem volt nehéz szóba elegyednem vele.

Ekkor már 17 éves voltam.Én ekkor éreztem úgy hogy szerelemes vagyok életemben először de később rá jöttem hogy ez is csak hamis érzelem volt.

Barátők lettünk a lánnyal.Sokat jártunk együtt el szórakozni akár bulikba akár délutáni csavargásra gondolok.Ahogy elkezdtme iránta többet érezni mint szimpla barátság és ezt egyből próbáltam is a tudtára adni.Ő finoman el utasított de ekkor már nem volt vissza út és ennyi nem szegte a kedvem próbálkozás hátán próbálkozás volt nem akartam annyiban hagyni a dolgot.

Csak hogy időrenndi sorrendben legyen kicsit át térek másik témára mert ez eközben történt.Kiderül hogy édesapám rákos és gyógyíthatatlan beteg.Miközben engem lekötött a lánnyal való foglalkozás talkán ebbe próbáltam menekülni a problémák elől.De édes apám elhunyt vele voltam végig a halálos ágya mellett.Egyetlen emberhez tudtam fordulni bánatomban a lányhoz a karjaiban vigasztalódtam meg amennyire akkor meg lehetett vigasztalni. A temetésén édesanyám annyit mondott idézem szavait "Én is nem soká megyek utána" Én annyit tudtam neki mondani ne beszélj butaságokat.

A lánynál továbbra is próbáloztam nem 1x vissza utasítást kaptam.Azt mondta nem tudna barátjaként el képzelni több mint 1 év telt el így.Egyik éjszaka buli után mentünk haza persze mindketten be voltunk kicsit piálva.Mikor haza kisértem búcsúzáskor meg csókolt.Én szinte le dermedtem a döbbenettől és persze elékpesztően boldog voltam hogy végre sikerült nála el érnem valamit.Meg kérdezte utána nem aludnák e ott nála.Hát persze hogy szó nélkül bele mentem.És ezen az éjszakán 18 évesen veszettem el a szüzzeségem.

Másnap reggel aztán ért a hideg zuhany hiszen ő azt mondta hogy nem emlékszik semmire és bármi történt azt vegyem meg nem történtnek aztán el küldött és mondta hogy nem akar velem lenni többet még barátként sem..Eléggé ki buktam rajta sírtam is miatta de nem tudtma mit tenni.Ez az éjszaka meg rá tett pluszba arra amit éreztem már előtte is iránta.2 hétig nem is beszéltünk aztán csörgött a telefonom hogy szeretne velem beszélni menjek le hozzá.Szaladtam is egyből jó kutya módjára ha hívja a gazdi.El mondta hogy mindenre tökéletesen emlékszik csak akkor nem tudott hirtelen mást mondani a történtekre.De ő még mindig azon a véleményen volt hogy nem tudja olyan barátjaként elképzelni engem.És ha akarok akkor maradhatunk csak barátok.Mondom neki hogy képzeled ezt miközben már tudtad eltte is mit érzek irántad és ezek után még erőssebb lett ennem ez a dolog.Ekkor csak el mosolyodott át ölelt és annyit mondott nem lesz semmi baj.Aztán ez is úgy folytatódott mint az a bizonyos éjszaka meg csókolt aztán ágyba kerültünk.

Szenvetem miatta mert velem is volt meg nem is.Testi kapcsolat volt küztönk de ő valóban nem érzett többet irántam mint barátság csak egy idő után sok idő után vonzódott hozzám testileg és ezért lett szerintem belőle ami.Boldognak hittem magam meg szomorú is voltam.Végül ez az egész mem mérgezte a közötünk lévő kapcsolatot.Ő közben be pasizott és többé nem volt szükség rám.El dobott mint egy használt zsebkendőt.Mikor végleg meg szakad kettőnk között a kapcsolat és azt hittem már ennél nem lehet rosszabb.Édesanyámnál is rákot diagnosztizáltak.Fél év sem telt el ő is meghalt őt is be rakták az utolsó két hétben a úgy nevezett el fekvőbe oda azoakt rakják akin már nem tudnak segítni és várják hogy meghaljon.Végül igaza lett azzala kapcsolatban amit apám temetésén mondott hiszen apám után 7 hónappal ő is el ment.El veszettem a úgy mond " szerelmem és a családom is.Egyedül maradtam mint a kis ujjam.Ekkor igazán padlóra kerültem és jó ideig ott is maradtam.De ekkor jött Ő....

A harmadik az igazi akiről most is fájó szívvel merek csak írni.Ekkor már 19 éves voltam.Őt a neten ismertem meg kiderült hogy egy városba járunk suliba.Találkoztunk meg se fordult a fejemben hogy bármit is akarjak tőle hiszen nálam jóval fiatalabb volt ekkor Noémi csak 14 volt.Beszélgettem vele hiszen neki ki öntöttem a szívemet és mindig volt hozzám pár kedves szava.Amit akkor még nem tudtam de azért volt mert elejétől kezdve tetszettem neki.Egyre többet találkoztunk többet beszéltünk és egyszer csak azt vettem észre hogy arra kérem legyen a barátnőm.

Ez mindkettőnk részéről kölcsönös tiszta érzelem volt.

Csak a kor különbség zavart eleinte.1 hónapja jártunk már még otthon nem merte el mondani a szüleinek mert félt hogy mit fognak mondani a korunk miatt.

Végül el mondta otthon és az is lett amitől féltünk hogy el tiltottak tőle.Vagyis próbálkoztak vele mivel egy vársoba jártunk suliba mindig tudtunk találkozni.Harmadik hónapja voltunk együtt mikor végre a szülei is kicsit enyhültek már és meg hívtak magukhoz ebédre hogy meg ismerejenek engem.Mondanom sem kell remegő kézzel fogtam a kanalat miközben a levest korgyolgattam annyira féltem hogy mi lesz ebből az egészből.Ekkor már fülig bele estem a lányba és ő volt az aki szüleim után és idióta ex-em után fel vakart kis kannálall a padlóról.Korához képest nagyon is érett gondolkudású volt Noémi.Végül a szülei bele egyeztek hogy együtt legyünk 1 feltételell annyi volt a ki kötésük hogy én nekem kell hozzájuk menni ha találkozni akarok Noémivel.Hát ez mondom nem akadály.Boldog voltam vele mint az előtt senki mással és jól si meg voltunk.Igaz én voltam neki az első komoly barátja de szerintem nekem is ő volt az első komoly barátnőm.Olyan dolog szövődött köztünk amit szavakba sem tudok önteni.

Több mint 1 éve jártunk már amikor el engedték hozzám és kettesben maradtunk.Mindketten vártunk már ezt a pillanatot hogy végre ne csak lelkileg de testileg is egyek lehessünk.Én ekkor voltam 20 ő már 15.

Ugye ő még nem volt előttem senkivel és nem volt az első alkalom a legjobb ez miatt de akkor is felejthetetlen az a nap számomra és számára is az volt.

A hét 7 napjából 6-ot töltötünk együtt suliban szünetekben suli után stb.. és ezt is kevésnek éreztem

mindig vele akartam lenni és ő is velem azt hittem örökké fog tartani.Már 3 éve voltunk együtt boldogok én ekkor voltam 22 ő már 17.Amikor vége szakadt mindennek.Ekkor már ki jártam a sulit és dolgoztam.Egy péntenki nap volt melóból haza fele menet csörgött a telefonom.Noémi édesanyja hívott hogy autóbalesetük volt és mindketten kórházban vannak.Noémi eszméletlen és válságos az állapota.A telefon is ki esett a kezemből annyira sokért ért a dolog.Mindent el dobva siettem be hozzájuk a kórházba.Borzalmas volt őt így látni életelenül szinte csak feküdt az ágyon mozdulatlanul.Hittem benne hogy nem veszítem el őt is hiszen már csak ő maradt nekem.Végig ott maradtam az ágya melett és fogtam a kezét az utólsó percig.És csak zokogtam mellette.2 nap után bele halt a sérüléseibe.Akkor képtelenség volt még csak fel fogni is számomra mi történt.El ment el vesztettem még őt is.

Akkor csak ezek a gondolatok cikáztak a fejemben hogy miért miért kellet meghalnia... :'(

Bár ott lennék a helyében hiszen csak 17 éves volt előtte volt még az egész élet.Az nap én nem túlzok de meg akartam halni.Az a fájdalom amit akkor éreztem kimondhatatlan nyomorúságos gyötrelem.Ha testileg nem is de lelkileg azon a napon én vele együtt haltam meg.

Ha létezne isten ez nem így alakult volna.Mindenki az égvilágon el vesztettem és az utolsó pofon után már nem keltem felé szerintem már nem is fogok.Szüleim el vesztése nem fájt ennyire mint az övé.Mindennap ki járok a sírjához vigasztalhatatlan vagyok mai napig.Az a sok szép dolog amit vele át éltem már soha nem lesz.És az a ember akit én mindennél jobban szerettem is oda lett.

Úgy érzem vesztettem..

Az élet nevezetű játékban.

Már el telt 2 év és a fájdalom nem múlik mintha napról napra erőssebb lenne.

Nem értem minek van még értelme azóta a nap óta amióta el ment üresnek érzem magam és számomra meg állt az idő.

Nem tudom képes leszek e valaha továbblépni mert msot még ezt egyáltalán nem érzem.

Bármi tanácsot el fogadok pár jó szót bár nem mintha az segítene..Sziasztok...

T