Normális, hogy nem tudom elfelejteni az első szerelmemet?

Volt egy srác, kb 3-3.5 éve ismertem meg. Hónapokig barátok voltunk, mindent megbeszéltünk, és én bele szerettem. Ekkoriban nehéz időszakon mentem keresztül (családi, baráti problémák, haláleset). Pár hónap után úgy éreztem nem bírom tovább, és elmondtam a srácnak, hogy tetszik, ő pedig visszautasított, de azt mondta szeretne a barátom maradni. Ez működött is pár hétig, aztán elkezdett hanyagolni, végül teljesen kilépett az életemből, magyarázat, valódi lezárás nélkül. Mivel én már ez előtt is elég rossz lelki állapotban voltam, őszintén ekkor még az öngyilkosság is megfordult a fejemben, magányos voltam, értéktelennek éreztem magam. Aztán megismertem a barátom, aki meghallgatott, figyelt rám. Először csak barátok voltunk, majd összejöttunk. Ez azóta is tart, pár hónap múlva 2.5 éve. Nagyon szeretem, és senkiért nem hagynám el. Viszint ezt az előző srácot nem tudom teljesen elfelejteni, valami kötődést, szeretetet és haragot is érzek iránta. Pl mikor abban a városban vagyol, ahol ő él, mindig reménykedem, hogy meglátom, beszélhetek vele, utána pedig újra élem azt a fájdalmat (ha nem is olyan intenzíven), amit akkor. És bűntudatom van, mert szeretem a barátomat, senki mással nem tudom elképzelni az életemet, és ezért nem tudom hova tenni az ez iránt a srác iránt való érzelmeimet, akivel évek óta nem beszéltem, nem láttam.

Normális, hogy ennyire nem tudom elfelejteni az első szerelmemet? Vagy ez csak azért van, mert nagyon durva lelki sebet hagyott rajtam ő (és mindenki más is) akkoriban? Mit tehetnék, hogy végre ne legyenek legalább romantikus érzéseim iránta?

Köszi előre is!

19L