Miért lehet az hogy folyton idealizálok?

Már másodszor "estem bele" valakibe akit szinte nem is ismerek. Mindkét esetben elérhető távolságon belül van az illető de mégis elérhetetlen (különböző okokból). Tehát a kérdés az lenne, hogy miért történik ez már megint és miért vagyok függője a plátói kapcsolatoknak? Ha belegondolok hogy tudnék is valamit tenni hogy változzon (beszélni az illetővel, hogy ő mit érez) mindig találok valami kifogást, hogy miért nem, mert tulajdonképpen nem akarok változtatni a jelenlegi helyzeten, de közben meg folyton róla ábrándozok, és hogy milyen jó lenne vele lenni és szeretném is hogy valóra váljon, tehát lehet hogy az elutasítástól félek, és akkor abban az esetben könnyebb is lenne "elfelejteni" az illetőt. Lehet pont ez a bajom, hogy tudat alatt ragaszkodom ehhez a rajongáshoz, megszállottsághoz, csak nem tudom mért van erre szükségem. Lenne erre valami megoldás? Hogyan tudnám ezt magamban leküzdeni?