Lányok! Ti mikor kérdeznétek meg a fiút, hogy mit akar tőletek? Fiúk, mit reagálnátok egy ilyen kérdésre?

Férfi vagyok. És az egyenes, önazonos kommunikáció híve.

Hogy mit válaszolnék, ha kapnék egy ilyen kérdést, az függ attól, hogy milyen stádiumban vagyunk.

Ha teszem fel online társkeresőn akadtunk össze és nem volt tali, akkor azt mondanám, hogy meg szeretném ismerni. Ha talin kérdezi meg, akkor azt, hogy egy hagyományos párkapcsolat a cél, és meg szeretném jobban ismerni. Ha többedik talin kérdezi és megvan a közös vonzalom, akkor nyilván azt, hogy párkapcsolat miatt talizok vele. Ha fél év múlva kérdezné akkor visszakerdeznék humorosan, hogy szerinted mi a rézfánfütyülő bükkönyös-zabos kótyonfittyes füttyfürüttyért vagyok veled már fél éve? De ez viccesen, poénosan, nem arrogánsan.

Az én esetem más. Régóta tetszett egy fiú, akivel elég jóban voltunk, szerettük egymást mint barátok. De én éreztem, hogy beleszerettem és nehéz volt, mert néha úgy viselkedett velem, mintha ő is többet érezne. Viszont nem szeretek feleslegesen reménykedni, mert annak csalódás a vége, úgyhogy újra és újra meggyőztem magam, hogy jó ez így, ahogy most van és nem kell se jeleket adni, se kérdezni, se remélni. Ráadásul annyira jól éreztem vele magam, hogy egyszerűen már az együtt töltött időért is nagyon hálás voltam és sokszor úgy éreztem, ez bőven elég boldogságot ad nekem. De igazából ez hülyeség. Nem telt el úgy nap hogy ne gondoltam volna rá, vagy ne agyaltam volna rajta, hogy ő mit akar.

Fél éve tartott ez és egyszer végre rászántam magam, hogy eléálljak. Nagyon féltem, mert én tényleg úgy voltam vele, hogyha nemet mond, akkor én (nyilván egy kis idő után, de) tényleg tudok hozzá barátként viszonyulni, de nem tudtam ő vajon kellemetlennek érezné ezután a barátságunkat. És nem akartam elveszíteni. De ennek véget kellett vetni, szóval zavarban, nagyon esetlenül és hihetetlenül idiótán elmondtam neki, hogy én belészerettem. És hogy nem azt várom, hogy mondja meg, ő mit akar, de nekem ez így már nem jó, mégha nem is ő tehet róla. Azután kiderült hogy ő is szeret engem :)

Én komolyan sosem gondoltam, hogy egyszer képes leszek így odaállni valaki elé. És ha nagyon hosszú idő után is, de megtettem.

Nagyon szerencsés vagyok, amiért nekem így alakult. Biztosan vannak erről kevésbé pozitív sztorik is, de néha azt hiszem csak bátornak kell lenni. Különben meg legalább nem kell majd azon gondolkodni később, hogy "mi lett volna, ha...?"