Ti hogy viseltétek az első szakítást?

Mondjuk megérdemled, mert megcsalás után visszafogadtad. Az ilyenek panasza nem is igazán panasz, mert ők kérték, megkapták.

Egyébként ja, elég rossz volt még úgyis, hogy csak alakulóban volt a lánnyal. Jól beetetett hónapokon át, úgy viselkedtünk mint egy pár, de amikor ráharaptam a csalira, durván kikosarazott. Vagyis nem is a szemembe mondta meg, hanem mástól tudtam meg, hogy "Jaa hallottam hogy kosarazott? Ő mondta". És utána be is akart ezzel égetni a csaj nagyobb társaságban. (Nem haveri társaság, hanem inkább családi.. Sokkal rosszabb.)

De sebaj. Ha meglátom köpök egyet, rá se nézek, ha hozzám szól meg meg sem hallom. Mondanom sem kell, hogy ilyenkor meg ő szaladna utánam:)

Hónapokon át kínzott a gondolat, ha a közös zenénket meghallottam valahol elkapott a depi :D Így visszagondolva elég nevetséges, igen.

Minél rosszabb egy férfi egy lánnyal, annál jobban ragaszkodik. Ez mondjuk rád is igaz. Ha minden nap nyálas üzenetekkel bombázna és elhalmozna ajándékokkal a pasid, megunod és elhajtod. De ha kutyának néz és megcsal, te visszafogadod. Ilyen ez:)

19/F

Hát őszintén? Kb úgy éreztem magamat hónapokon keresztül, mint akit kidobtak az árok szélére az esőben, majd egy kutya megrágott, kiköpött, és még néhány autó jól át is ment rajta. Az első negyed év volt a legrosszabb. Abban az időszakban nagyon nem vettem észre a körülöttem zajló világot, az embereket. Gyakorlatilag csak "Ő" járt a fejemben, folyton szomorú voltam és zenét hallgattam csak. Azt tudom, hogy a tanév végére olyan szinten leadtam a jegyeimet is, hogy majdnem csak pótvizsga lett a vége, ezen kívül amikor elmentem haverokkal bringázni (mondván, hogy attól majd jobb lesz) volt, hogy figyelmetlenségből egy pár-százméteres erdős szakaszon estem-keltem. Meg is jegyezte jó pár barátom, családtagom, hogy nagyon suta és összeszedetlen vagyok mostanában. Ahogyan te is írtad, üresnek éreztem magamat, az egész világot. Folyton azt éreztem, hogy nem tartozok sehová sem a világban.. Mintha a másik felemet vették volna ki belőlem gyakorlatilag. Akkoriban egyetlen szavára ugrottam volna annak ellenére, hogy mennyire sokat veszekedtünk. Abból a szempontból sokkal rosszabb a te helyzeted, hogy elárult téged és az érzéseidet, ezek után pedig hogyan bízhatnál meg benne többé?! De ettől függetlenül nem tudlak hibáztatni, nagyon is tudom milyen az, amikor teljes szívedből szeretsz valakit.

Tudom sablon szöveg, de az idő rengeteget fog segíteni. Nekem másfél-két év volt kiheverni a 9 hónapos kapcsolatomat annyira, hogy most már tudok az exemnek mosolyogva is köszönni mindenféle gyomorgörcs és sokk hatás nélkül (bár tény, mi amennyire tudtunk, szépen váltunk el). Saját tapasztalat alapján azt tudom mondani, (és ez most hülyén fog hangzani) hogy hagyd, hogy fájjon most. Add ki valamilyen formában az érzéseidet. Ha kell, sírj, hallgass zenét, aludj amennyit jól esik, csak ne fojtsd el a fájdalmat.

Kitartást! Mindannyian voltunk már hasonló cipőben. Ha nekünk sikerült, te is túl leszel rajta. :) 19F

Én egész jól viseltem. Nem volt komoly kapcsolat, mert csak 13-4 éves voltam, és konkrétan ölelésen kívül tényleg semmi nem történt. Együtt döntöttünk úgy hogy már nem szeretjük egymást, és szétmentünk. Utána egy kicsit fura volt megint szinglinek lenni 7 hónap után, de különösebb baj nem volt vele.

Viszont... Az első igazi szerelmem után hetekig sírtam. Aztán hónapokig bunkoztam vele, majd azon szenvedtem hogy most biztos megutált, pedig nem akartam :D

De már ez is a múlt, mostmár haverok vagyunk.

Sok kitartást kívánok neked! ❤️

17/L