Ti, akik rosszul viseltétek a terhességet és az első pár hetet, az élet más területén is aggodalmaskodók, szorongók vagytok?

Én mindig mindenhez pozitívan állok és imádom a terhességeimet, még meg sem született a második, de már most várom a következőt. 😊 Viszont ha a barátnőimet megnézem, valóban azok szenvedték meg jobban, akik egyébként is szenvedősek. Akik hatalmas problémát látnak abban is, ha fúj a szél vagy késik a busz 10 percet, azok voltak rosszullevősebbek, izgulósabbak és bizonytalanabbak is sajnos.

Én egyátalán nem vagyok szorongó típus. 16 hetes vagyok és nagyon rosszul viselem az egész terhességet. Folyamatos hányinger, mell fájás, hasi fájdalmak a méh növekedése miatt, székrekedés, gyomorégés... és még sorolhatnám. Énis alig várom hogy vége legyen de tudom hogy megéri ennyit szenvedni :)

Én elég lazán veszek mindent, sokszor hajlamos vagyok túl laza is lenni viszont kicsit nyávogós vagyok ha valami nem a terveim szerint alakul vagy valami korlátoz. A férjem már előre nevetett, hogy retteg attól ha egyszer terhes leszek mert tuti szenvedni fogok és minden kín ami szóbajöhet majd biztos játszani fog. Ehelyett sosem voltam rosszul egy kicsit sem, végig dolgoztam, aktív voltam szóval semmi de semmi kellemetlenség nem volt, néha el is felejtettem, hogy terhes vagyok. :)

Nem, még véletlenül sem vagyok aggodalmas típus. Fájdalomküszöböm is magas. Első terhességem sem volt könnyű és most a második is problémás.

Nem, én elég lazán állok a dolgokhoz alapvetően, pl. nagyon halogatós vagyok, maximalistának egyáltalán nem nevezném magam. Viszont kicsit kontrollmániás vagyok. Na a terhesség nem az az állapot, amikor maximálisan kontrollál az ember mindent. Nehéz volt eddig a várandósságom, de nemrég rájöttem, hogy ez a legnagyobb bajom, hogy sok eseményre nincs ráhatásom és emiatt tehetetlennek, szerencsétlennek érzem magam. Pl. múlt héten vissza kellett tartani a babát, mert majdnem koraszülés lett...még most barátkozom a gondolattal, hogy baromira nem lesz ráhatásom arra, hogy mikor fog érkezni, akármennyire is szeretném tudni. 😄

Ez a kettő egyáltalán nem függ össze, már abban az esetben ha a terhes nő nem egy hisztérikus pitsa, hanem tényleg beteggé teszi a terhesség. Én 30 hétig hánytam naponta 10-szer és még csak ideges sem voltam.

Én alapvetoen optimista ember vagyok, de azert kelloen szorongo is 😁 Sajnos terhesen is nagyon szorongo volt :( Utolag mar banom, sokkal jobban kellett volna elveznem :) Panaszom semmi nem volt, a gyerkoccel voltak magzati korban nehany aggaszto uh, stb, es a szulestol is feltem, de attol sem kellett volna. Megfogadtam hogy masodjara nem felek majd semmitol :))))

#6 mintha magamat olvastam volna. Ugyanez a bajom nekem is, hogy nem volt befolyásom semmire. És nálam tényleg koraszülés lett a vége. Mindketten jól vagyunk, de nagyon megviselt és talán pont azért mert kb életemben először semmit nem tudtam irányítani a terhesség kapcsán.