Ti hogy viseltétek a pozitív teszt és az első orvosi látogatás közötti heteket?

Ebbe a cipőbe vagyok most vagyok, vagyis holnap töltöm be az 5 hetet,szombaton teszteltem pozitívat (najó meg tegnap is lőttem egyet)..

Nagyon nehéz mert gondolom te is kutakodsz most a témába, mint ha az első trimeszter arról szólna hogy "vigyázz,vetélés veszély!"

Ha görcsölgetek,fáj a pocim az a baj, ha nem fáj akkor miért nem, vajon jó helyen van -e, vajon mennyire terhelhetem meg magam, vajon felhőtlenül együtt lehetünk-e férjemmel, vajon nem e korai beleélnem magam ?

Körülbelül ezeken szoktam gondolkozni, de próbálok én is nem idegeskedni, ez még olyan egészséges aggódás szerencsére, csak nagyon féltem mert nagyon vártunk rá.

Én jövőhét csütörtökön megyek ultrahangra, jobban várom mint a messiást :)

Nagyon várom a második trimesztert mikor már nem kell aggódni ennyire hogy megmarad -e a baba.

7hetesen mentem először nőgyógyászhoz. Hasi UH-t csinált. Izgatottan kérdeztem, hogy van-e már szívhang, amire azt a választ kaptam, hogy azt azzal a másik kütyüvel kell nézni (hüvelyi UH), és azt majd csak jövőhéten nézi meg. Na, nekem az az egy hét volt maga az örökkévalóság. Mivan ha nincs szívhang? Mivan ha egy elhalt magzatot hordok a szívem alatt? Ebből még bajom is lehet! Miért nem tudta megnézni akkor??? De egy hét múlva totál megnyugodtam, minden rendben volt, volt szívhang és már 18mm volt a kis csöppség. :)

Boldog Babavárást Nektek! Jah! És ne olvasgassatok olyanokat, hogy mi történhet?! Akármennyire is érdekelnek az ilyen cikkek, kerüljétek el nagy ívben! Csak a jókat olvasgassátok, minek stresszelnétek magatokat folyamatosan??

33hetes kismama

A pozitív teszttől 1,5 héttel később mentem az orvohoz, 5 hetesen, aztán 6, majd 7 hetesen. 6 hetesen csak azért, mert görcsölgettem, és azt mondta az orvos, hogy inkább menjek be, megnéz, akkor már volt szívműködés. Nehéz volt kivárni, 5 hetesen, az ultrahang után, mikor látszott a petezsák, és benne a szikhólyag, azt sem tudtam, hogy fogok 2 hetet kibírni a következőig (ami végül így 1 hét lett:), előtte meg alig vártam, voltak felhalmozott tesztjeim, azokat lövögettem, és nézegettem, hogy hogyan erősödik, mert ez megnyugtatott.

Viszont nagyon sok helyen olvasom, hogy a babák nem szeretik az ultrahangot és a szívhang-figyelőt, mikor már érzi az anyuka a mozgásukat, teljesen megdermednek, vagy aggresszíven el kezdenek rugdosni, sőt, olyat is hallottam, hogy a kezüket a fülükre szorítják, a szívritmusuk pedig géppel mérhetően felgyorsul.

14 hetes vagyok, és a rutin vizsgálat mellé opcionálisan lehet kérni ultrahangot plusz pénzért, ami nem egy nagy összeg, de mióta a fentebbiekről olvastam, úgy vagyok vele, hogy elég lesz a rutinvizsgálat, nem akarom fölöslegesen piszkálni, a 18 hetes uh-n úgyis mindenképpen megnézik majd elég jól.

Én is nagyon tudok aggódni, a férjem engem mindig azzal nyugtat, hogy ,,Megteszel minden tőled telhetőt? Akkor meg mást nem nagyon tudsz csinálni". Legszívesebben edig bekameráznám a hasam, és egész nap nézném, hogy mit csinál:D Asszem az ilyenekből lesznek a túlaggódos anyukák, ami nagyon nem tesz jót a gyerek kísérletezési, felfedezési kedvének, nem szeretnék ilyen lenni.

Ez tényleg olyan dolog, amit nem tudsz befolyásolni, csak egy bizonyos részét (vitaminok, egészséges táplálkozás, relaxálás, séta), a többi pedig nem a te kezedben van, és nem az ultrahangtól lesz rendben. Persze az meg tud nyugtatni, de csak ideig-óráig, mert oké, most látod, van szívhang, de vajon jó-e a crl méret? Aztán jön a 12. heti genetikai, akkor lehet azon is izgulni, és így tovább, és ez mind -gondolom - semmi ahhoz képest, miután megszületett a baba. Szóval nagy levegő, és lazítás.

Nekem segített sokat a baba-mama kapcsolatanalízisről szóló könyv is, ajánlom figyelmedbe:)