Mi lenne a helyes döntés? (homo)

"Az, hogy te nem tudod megkülönböztetni, hogy mi az, amikor csak rajongásról van szó, és mi az, amikor valójában szerelmes, az nem a tini baja, hanem a tiéd."

Az, hogy te nem tudod megkülönböztetni, hogy mi az, amikor csak diákszerelemről van szó, és mi az, amikor párkapcsolatról, az nem a kérdező baja, hanem a tiéd.

"A párkapcsolat működhet, hogyha mindkét fél (ideértve a szülőket is) rugalmasak és segítőkészek."

Egy párkapcsolat esetében nincs rá szükség, hogy a zárójeles részt is hozzátedd, mert egy párkapcsolat pont attól párkapcsolat, hogy csak a páron múlik, hogy hogyan alakul az egész, hiszen felnőtt ember létükre ők döntik el azt is, hogy mennyire tartják a kapcsolatot a zavaró tényezőként fellépő rokonsággal, meg minden más hasonló ügyben is ők döntenek szabad, nagykorú emberekként, nem a gondviselőjük, gyámjuk vagy ilyesmi.

"Az, hogy te nem tudod megkülönböztetni, hogy mi az, amikor csak diákszerelemről van szó, és mi az, amikor párkapcsolatról, az nem a kérdező baja, hanem a tiéd.+

Légy oly szíves és ne magadból indulj ki. Nem tudhatod, hogy mi van a háttérbe, ami miatt azt írtam, amit írtam. Nem, nem ismerem a kérdezőt, viszont talán jobban átérzem a helyzetét, mint gondolnád, mindannak ellenére, hogy négyszer annyi idős vagyok, mint ő és teljesen más korban, körülmények között nevelkedtem.

"Egy párkapcsolat esetében nincs rá szükség, hogy a zárójeles részt is hozzátedd, mert egy párkapcsolat pont attól párkapcsolat, hogy csak a páron múlik, hogy hogyan alakul az egész, hiszen felnőtt ember létükre ők döntik el azt is, hogy mennyire tartják a kapcsolatot a zavaró tényezőként fellépő rokonsággal, meg minden más hasonló ügyben is ők döntenek szabad, nagykorú emberekként, nem a gondviselőjük, gyámjuk vagy ilyesmi."

Egy korlátozottan kiskorú pár esetén igenis szükséges az, hogy meglegyen a kellő szülői segítség és ne mindenáron a fiatalok szétválasztásán munkálkodjon a szülő. Egyébként tévedésben vagy, hisz felnőtt vagyis nagykorú embereknek is lehet gyámjuk és mégis van párkapcsolatuk, sőt ad abszurdum még gyermekük is (persze nem a melegeknek). De többnyire persze van igazság abban, amit írsz.

"korlátozottan kiskorú"

Az milyen?

"szükséges az, hogy meglegyen a kellő szülői segítség"

Amihez harmadik, negyedik, stb. személy segítsége is kell, az eleve nem "pár"kapcsolat. Inkább valami társasjáték.

"felnőtt vagyis nagykorú embereknek is lehet gyámjuk és mégis van párkapcsolatuk, sőt ad abszurdum még gyermekük is"

Persze, de ők értelmi fogyatékosok vagy valami hasonló, itt meg nem arról van szó.

"De többnyire persze van igazság abban, amit írsz."

Szerintem ez az egész eset semmiben sem különbözik attól, ami "többnyire" történni szokott 16-17 éves korban, amikor még azt sem tudják, hogy mit jelent férfinak meg nőnek lenni...

"Szerintem ez az egész eset semmiben sem különbözik attól, ami "többnyire" történni szokott 16-17 éves korban, amikor még azt sem tudják, hogy mit jelent férfinak meg nőnek lenni..."

De csak szerinted! Honnan tudod, hogy a kérdezőnek, ill. a párjának milyen az érzelemvilága, ill. mit akarnak egymástól/élettől?!

"Persze, de ők értelmi fogyatékosok vagy valami hasonló, itt meg nem arról van szó."

Egyáltalán nem biztos, hogy csak értelmi fogyatékosok állnak gyámság alatt. Ez a kérdés ennél sokkal összetettebb.

"Az milyen?"

A cselekvőképes szót kihagytam. Minden 14. életévét betöltő, de 18. életévét be nem töltő kiskorú, korlátozottan cselekvőképes, vagyis pl. válásnál a bíróság meghallgatja, hogy hol akar élni; a saját aláírása mellett szülői beleegyezéssel vállalhat munkát (15 éves kortól iskolaszünetben, 16 éves kortól iskolaidőben is) stb