Egy kapcsolatban ez mennyire normális?

A barátnőmmőn észre lehet venni, hogy teljesem szerelmes belém. Mindig csak jót mond rólam. Mindig hiányzok neki. Viszont néha az exéhez hasonlított. A régi barátja csúnyán bánt vele eléggé utálja. Mondta, hogy nagyon meg bánta. És annyira örül, hogy velem van. Kb összesen max 5 alkalommal csak a semmiből felhozta, hogy ő mennyire örül, hogy nem vele van hanem végre velem. Meg én mennyivel jobban nézek ki mint ő. Meg hogy én mindenbe jobb vagyok. Hát a pár alkalom után rá szóltam, hogy fejezze be. Azóta egyszer nem hozta fel és ő azt mondta soha eszébe se jutna az, hogy ő nem tette volna túl magát. Viszont van még 1 dolog ezt ő teljes mértékben le tagadja szerinte egyáltalán nem. Viszont az én elmondásom alapján hasonlítok a régi barátjára. Eléggé. Azóta már eltelt több hónap és tényleg nem hozta fel. De engem most kezdett el idegesíteni. Nem akarnám vele folytatni ha kiderülne, hogy úgy jött velem össze, hogy még nem tette túl magát. Már a legelső nap amikor megismertem is azzal kezdte, hogy el se hiszi, hogy vannak még normális fiúk mert az előző mennyire rossz volt más végre élhet. Bármikor megkérdeztem mindig azt mondta, hogy nagyon megbánta és sose menne vissza hozzá. De mégis fura volt nekem. Lehet még az elején nem tette túl magát?