Normális az, hogyha az ember már párkapcsolatban van, de huzamosabb ideje álmodik az exéről úgy, hogy a másik félnek egy szót se szól erről?

Az egod játszik veled. Úgy érzed kicsesztek veled mikor szakítottak és úgy érzed lenne még dolgod azzal, aki szakított. Amíg így érzed senyvedni fogsz. Valójában nem ez a helyzet, mert a másik nem akar tőled semmit, csak te ezt nem tudod elfogadni. Szórakozik veled az egod.

Nem nagyon lehet vele mit csinálni, a legjobb tudatosítani azt, hogy ennek vége és akkor csökkeni fog az érzés. Ez fiatalkorban nagyobb probléma, de idősebbeknél is sokáig tarthat kilábalni belőle. Nem egyszerű a helyzet.

Nálam is ez van. És igen, az egonak nagy szerepe van ebben a dolognak. Tulajdonképpen fontosnak akarod magadat érezni, az által, hogy az exed hiányol és titkon mêg mindig szeret stb... Szerintem minden emberben valamilyen szinten megvan az, hogy kellőnek akarja éreztetni saját magát és azért is mereng el ilyesmin.

A másik, a szeretet. Attól mêg hogy valakivel nem vagy már együtt, szeretheted. Gáznak találom, ha vki megtiltaná ezt, attól még hogy kapcsolatban vagy. Ez a szép az emberbem, hogy akár végtelen szeretetre (és gyűlöletre) képes. De ehhez megint csak köze van az egonak, viszont az már filós téma.

4-es vagyok. 4 évig tartott a kapcsolatom az exemmel, a végére a miénk is egy toxic kapcsolat lett, ettől függetlenül még mindig gondolok rá. És igen, hiányzik az a személy még így is, de rájöttem időközben, hogy csak az az énje hiányzik, akibe annó beleszerettem. Tehát, amikor még nem láttam meg a hibáit a rózsaszín köd miatt, sem azt (csak utólag), hogy min csúszott félre az egész. Azért is „jó” rajta ábránkodni, amit már leírtam fentebb, meg azért is, mert valahol egy fals biztonságot nyújt a múltban elmerülni. Visszanyúlni ezekbe az emlékekbe/fantáziákba nekem segít/segített abban, hogy tudjam mit akarok és mit nem, többet tudom megőrizni a racionalitásomat maga a jelenlegi kapcsolatomban is. Röviden: nem csak az érzelmek vezérelnek, mint akkoriban. Persze, ez sokszor instabilabbá tudja tenni a jelenben lévő kapcsolatokat, mert a másik felet fájó pontként érheti az, hogy érzelmileg nem teszel bele mindent (pont azért, hogy kiküszöböld az előző kapcsolatod gyengeségeit pl.)

De ez csak az én szubjektív véleményem. Nekem erre kellett egy jó 2 év, hogy tisztázzam magamban az exemmel kapcsolatos érzéseimet és maga a szakítás tényét, plusz azt, amit hasznosítani tudtam belőle. Kicsit kiforrottabb lettem tőle, de nyílván nekem is vannak gyengébb napjaim és kétségeim a jelenlegi kapcsolatom tartósságáról, és ilyenkor (ahogy fentebb írtam), jó visszamenekülni a múltba és abból ismét erőt meríteni.

De mivel én már nem ragaszkodok a monogám kapcsolatokhoz, pont az az alattomos féltékenység miatt, így már egyre kevésbé tud ez befolyásolni, és jobban ki tudom élvezni a másik fél társaságát.

Viszont, hogy a párod konkrétan min megy keresztül, azt nyilván csak Ő tudja. Mi itt Neked csak a saját tapasztalatainkról tudunk írni. Lehet van metszete, de nem tudhatjuk.

Még egy gondolat: ha annyira toxic volt, lehet hogy maradtak benne fel nem dolgozott traumák, de ezen csak az idő, vagy egy szakember fog tudni segíteni, meg az, ha már annyira megbízik benned, hogy megosztja Veled a történteket, de részedről ehhez óriási türelmet és bizalmat kell részesíts számára, és ha van is némi féltékenység benned, azt nem kimutatni felé.