Amennyiben még nem vagy 16 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Szerintetek ez normális?
Lassan 2 éve vagyunk együtt a barátommal és minden rendben köztünk, nagyon szeretjük egymást.
Mindketten 17 évesek vagyunk pár hónap és töltjük a 18-at. Tökéletesnek mondanám a kapcsolatunkat de valahogy “mégse”. A barátom családi háttere nem inkább kedvező számunkra. Rengeteg nehézségen mentünk/megyünk át és nagyon nehéz.
Mostanában alig eszek nincs étvágyam, gyomorgörcsöm van feszült vagyok ami talán annak is köszönhető hogy sajnos nem tudunk olyan sokat együtt lenni a barátom háttere miatt.
A barátom minden 2. hétvégére elmegy az apukájához (a szülei elváltak) olyankor néha vele megyek amikor akarja néha nem mert szeretne egyedül is ott lenni. Igazából én támogatom mindenben meg tudom hogy nehéz neki és örülök ha ott van de amikor elmegy olyan mintha úgymond “leszarna” mintha elfelejtene. Ma derült ki hogy holnap hajnali 4 kor indulnia kell haza mert a nevelőapukájával el kell mennie elhozni egy gépet és az ő kocsijára van szükség. 4 órás útról van szó és normális hogy már ez zavar hogy ő elmegy ilyen messzire? Vagy hogy zavar ha elmegy valahova? (Hozzátenném folyton ugráltatják) Ő megmondta azt is, hogy elmegy vele mert nem akarja hogy kart tegyenek a kocsijaba még 1x. (A nevelőapja múltkor is volt már csak egyedül és csinált 1-2 kárt az autójában)
Szerintetek normális hogy ez zavar?
Ja és azt elfelejtettem hozzáírni, hogy a barátom totál a szüleitől függ. (Anyukája, nevelőapja)
Nagyrészt én teszek azért hogy találkozzunk vagy én megyek hozzá mert csak úgy tudunk többet együtt lenni. Ha én nem mennék szinte nem is találkoznánk.
Hozzánk is nagy ritkán csak úgy jöhet el hogy otthon megcsinálja előbb amit mondanak neki legyen az bármi és ha eljön akkor is csak ilyen 2-3 orakat lehet itt mert megmondják neki mikorra menjen haza vagy hívják telefonon. És ami bántó hogy ő már pattan is.
Az anyjáéknak van egy háza aminek az egyik fele az övé és télen néha hétvégére elmegyünk fűtteni. Olyankor ott alszunk 1 vagy 2 napot. Van a barátomnak egy nagyon jó haverja kiskorától fogva ismerik egymást tényleg nagyon jó barátok. Nekem is volt már alkalmam megismerni. Mindig beszélik hogy taliznak stb de a barátom miatt sose jön össze mert nincs kb semmi ideje nemhogy rá de örülök ha rám van. És megszerveztem neki hogy eljöjjön oda a házhoz a haverja és együtt tudjanak lenni dumálni stb. Megleptem vele. Örült neki meg minden de neki eszébe se jutott hogy legalább “megköszönje” hogy megszerveztem a haverja koszonte meg egyedul. Nem is az, látom ha boldog meg örül de azért jól esne. Utána felhoztam neki ezt és bocsánatot is kert vagy 20x meg megkoszonte stb. De gáz ha mégis úgy érzem mindentől eltekintve, hogy velem nem érzi úgy jól magát mint pl. az apukajanal vagy velem nem tud olyan jokat nevetni beszelgetni?
Minden normális.
Ez nem:
“velem nem érzi úgy jól magát mint pl. az apukajanal vagy velem nem tud olyan jokat nevetni beszelgetni?”
.
Ezen lehet változtatni.
Lazíts, ne agyalj.
Aranyéletetek van, amúgy.
Még a legnagyobb szerelemben is mindenkinek szüksége van én-időre, amikor nem a párjával hanem a saját dolgaival foglalkozik. Ez teljesen normális.
Attól még szeret téged a másik, hogy nem állandóan csak veled van, vagy nem hív/ír naponta tízszer.
Ha ráerőszakolod magad, nem hagyod békén és a szerelmeddel üldözöd, akkor ellentétes lesz a hatás. Úgy fogja érezni, hogy bekorlátozod és megfojtod az örökös nyaggatással.
Nem azzal mutatod ki a szerelmed, hogy állandóan a nyakán lihegsz.
A párkapcsolat nem arról szól, hogy állandóan egymás seggében vagytok, egymás nyakában lihegtek.
Arról szól, hogy ha együtt vagytok, ha nem (munka, tanulás, család, barátok, hobbi, stb.)AKKOR IS ÖSSZETARTOZTOK.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!