Miért nem tudom kibírni nélküle? Normális ez?

2 éve járunk, osztálytársak vagyunk. Ha nem jön suliba a barátom akár egy napot is, nagyon szomorú vagyok. Olyankor a barátnőimmel sem tudok önfeledten nevetgélni. Tudom, hogy ez már beteges. De mit tudok tenni? Vagy egyáltalán miért van ez?

Egyébként azért nem lógunk egymás nyakán, de elég nekem ha tudom hogy ott van a közelemben, és bármikor láthatom, bármikor megölelhetjük egymást.

Suliidőn kívül, ha nem találkozunk, akkor nincs ez az érzésem, elmegyek barátnőimmel moziba, otthon olvasok, elfoglalom magam, sportolok, stb.

De mindig alig várom hogy találkozzunk, ha hétvégén nem sikerül, akkor hétfő reggel már szinte rohanok a suliba.

Messengeren sem lógunk egymás nyakán, szóval nem értem ezt az érzést, és tudom hogy ez nem jó.