Amennyiben még nem vagy 16 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mit lehet ez ellen tenni?
Mindig is nagyon hamar felkaptam a vizet, amit másokkal való kiabálással, káromkodással vezettem le. Sokszor már sírtam az idegtől. Ekkor még a nagyobb dolgokon akadtam ki.
Viszont az utóbbi időben ez megváltozott. Már nem kiabálok másokkal, és már nem a nagy dolgok miatt, hanem az egészen aprók miatt. És mostmár sokszor magamat bántom ezek miatt. Tépem a hajam, kikaparom a bőröm, erősen beleharapok a kezembe, sokszor már odáig fajul, hogy az első kezeim köze kerülő dologgal erősen belekarcolok a karomba. Tudtok valami jó módot arra, hogy ne legyek ennyire idegbajos? Már komolyan azért aggódom, nehogy nagyobb kárt tegyek magamba.
Hozzátartozik ehhez az is, hogy volt egy “barátom” aki nagyon sokat csesztetett azzal, hogy könnyen ideges leszek. Emiatt kezdtem el elfojtani, bár egyik sem megoldás. Ti mit tesztek az ilyenek ellen?
Tudom hogy hülyén hangzik, de amikor ideges leszel, csinálj valamit ami nehéz, mondjuk 10 fekvőtámasz az emberek nagy részének mar kihívás. Nem láthatatlanba beszélek, mert mikor kamaszodtam, mindenen fent akadtam, ezért valamin le kellett vezetnem...
(De amúgy az mar rég rossz hogyha magadat hatapdálod, vagy kart teszel magadban. Orvos mindenképp kene)
Szerintem az első lépés afelé, hogy meg tudd mit kell tenned az az, hogy rájössz az okára. Tudod már az okát? Ez akármi lehet, több dolog is egyszerre, valami amit nem tudtál feldolgozni, elfogadni, egy pont ahol elpattant valami a fejedben és onnantól kezdve minden megváltozott.
Javaslom a pszichológust, de számolj azzal, hogy amint mindenről beszámolsz neki elküldhet pszichiáterhez, mert veszélyes vagy önmagadra nézve. Engem is emiatt küldtek el amikor önbántalmazó korszakomat éltem.
Lehet hasznos a kezelés, sőt, nagy eséllyel javít a helyzeten, de neked is akarni kell a változást, fejben el kell döntened, különben eljuthatsz addig a pontig amikor csak a gyógyszerek segítségével tudod megállni a dolgot, amik csak gyengítik az önálló akaraterőd.
Nálam is hasonló történet volt egyébként, 12-15 éves koromig idegbetegként viselkedtem, 15-17 között vágtam, kapartam, haraptam magam (hajtépés nem volt, szerettem a hajam :D) és azóta stabil vagyok többé-kevésbé, csak kicsit passzív, mintha nem élnék igazán, de ez az én hibám. A pszichológus, bár nem jártam be hozzá túl sokszor, de sokat segített, az is, hogy hozzám hasonló embereket kerestem magam mellé és tudtunk osztozni a gondjainkon, tudtunk tanácsot adni egymásnak, ezt a két dolgot neked is javaslom.
Egyébként miért a tini párkapcsolatokba írtad? A "barátod" miatt aki miatt elnyomtad az idegességet vagy mert volt valaki aki miatt azt gondolod, hogy előjöttek ezek a problémák?
És nem lett attól gázabb a dolog, hogy lány vagy, a mentális problémák egyáltalán nem nemtől függően rosszabbak és nem is gázak, ne tekints emiatt másképp magadra, de akarj javítani a helyzeten.
Ha jelenleg valamiért nincs senki akivel beszélni tudnál a gondjaidról, akkor nyugodtan írhatsz nekem, de mindenképpen javaslom, hogy ezekről főként egy pszichológussal és egy olyan emberrel beszélj akiben megbízol és úgy gondolod rá tudna világítani olyan szemléletekre, amik neked nem tűnnek fel.
19/F
Én ilyen problémákkal leginkább pszichiáterhez mentem, mert egyedül nem tudtam megoldani.
Érdemes megpróbálni magadnak megküzdeni vele, de ha nem megy, ne szégyellj segítséget kérni. Ha eltörik a karod, azt sem rejtegeted (jó esetben), hanem orvoshoz mégy vele. Nem érdemes különbözően kezelni a teszi és a lelki egészség problémáit ;)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!