Mi ez a nagy rajongás a BTS iránt?

Kedves #32-es!

Örülök, hogy rajtam kívül más is így fogalmazott, legalább is én is ezt próbáltam elmagyarázni.

Ami megy azt illeti, hogy kinőljük: lehet, sőt egy idő után biztos, mint ahogy bárki más. De majd az idő elteltével jóérzéssel fogsz majd visszagondolni, hogy "úr isten,de szerettem régen ezt a bandát."

Ennyit erről, aki nem értette meg, hogy "mire fel" ez a rajongás, az úgy se fogja.

Minden A.R.M.Y-nak kitartást és kellemes szünetet kívánok! :)

Szerintem ízlèsek ès pofonok!

Senki sem ugyan olyan!

Aki BTS rajongó (mint èn is :D ) az tudja, hogy milyenek ők! (Pl: zenèjük, szokásaik stb...)

Aki meg Pl. One Direction fan, (vagy más fan) az meg fogja fel, hogy mi a BTS-èrt rajongunk, ès hogy a BTS-nek is ugyan annyi esèlye van nyerni díjakat!!!!!!!!

Szóval mindenki csak maradjon a saját kis világánál, mi ARMY-k meg fogjunk össze!

(Utószó: Ezt a szöveget nem veszekedèskènt írtam! Csak az a valóság, hogy mindenki másmilyen! Más az ízlèse/szokása stb....)

1. Mióta a hajszín alapján döntjük el valakinek a nemi identitását, kedves 1D rajongó? Ha leszbikus vagyok, vörös hajamnak kell lennie, vagy mi? A hajszínük mindig az adott koncepcióhoz passzol és többnyire a cégük dönt a hajszínükről. Mellesleg koreaiakról beszélünk, a természetes hajszínük fekete, még szép, hogy ki akarnak tűnni a színes frizurákkal. Buta vagy, kedves 1D rajongó, de végtelenül. :D

2. BTS: énekesek, rapperek, táncosok, 3 nyelven adják elő a dalaikat, színészek, műsorvezetők.

1D: énekesek és itt ki is merült a "tehetségük", mert nemhogy nem értenek több mindenhez, de jó énekeseknek se mondanám őket. Zayn volt az egyetlen jó vokalista, de ő kilépett.

3. BTS debütáló dal: No more dream. Az iskolai és szülői nyomásokról szól.

1D debütáló dal: What makes you beautiful. Pasiömlengés egy csajról, akinek más értéke nincsen a külsején kívül.

4. Ti 1D fanok csak butthurtök vagytok, mert tehetségesebb banda veszi át a helyüket a népszerűségi statisztikák alapján, mialatt az 1D szüneten van és eltűnik a süllyesztőben.

Jaj, ne haragudjatok, de a válaszok 80%-án annyit nevettem, hogy el sem hiszitek.

Csak hogy én is bele tudjak szólni, mint army és directioner (mert egyszerre is lehet az ember mindkettő, lám, micsoda új fajt teremtettem), el kell mondanom a véleményemet.

Előbb voltam directioner, mint kpop rajongó. Hogy az elsőre kitérjek, csak hogy tudjátok és átérezzétek, elég hardcore nyomtam a fangirl életmódot, miközben minden este úgy aludtam el, hogy a telefonom képernyőjén rám mosolygó Harry arcára nyomtam egy puszit, valamint akkoriban elég vallásos voltam, és az esti imáim mindig arról szóltak, hogy én egyszer hadd találkozzam velük. Bőgtem, őrjöngtem, hisztiztem, és igazából élveztem az egészet, nem tagadom le, mert visszaemlékezve vicces, és nevetséges az egész, amin jókat derülök. Tizenkettő lehettem akkor, két évig rajtuk lovagoltam éjjel nappal (ne értsd félre), aztán egyszer csak egyre inkább azon kaptam magam, hogy ha valami új információfoszlány került a szemem elé, továbbgörgettem, mert annyira nem érdekelt, hogy az egész cikket elolvassam. És így szépen lassan el is távolodtunk egymástól én és a One Direction. DE. A mai napig úgy gondolok rájuk, mint a legelső banda, akiket imádtam, akikért tudtam rajongani (Hannah Montana nyolcévesen nem tűnik olyan komolynak, de ő is egy kihúzhatatlan karakter volt az életem könyvében), és akik egy kicsit jobb irányba vitték a személyiségemet, amit nem is részleteznék. Azt gondoltam róluk, hogy tehetségesek, és hogy természetellenesen tökéletes adottságaik vannak. Persze közben rájöttem, hogy ez közel sincs így, de akkor ők tűntek a legjobbnak.

Aztán két éve, tizennégy évesen a kpop bekerült az életembe, és akkor az viszont tényleg sok dolog miatt jót tett velem. Eltüntettek belőlem minden csepp előítéletet bárki iránt, segítettek, hogy ne legyek egy rasszista, homofób, szűk látókörű alak, akinek az egója az eget verdesi, mint például itt egyeseknek. És ez jó dolog, ami miatt csak pozitív véleménye lehetne róluk az embereknek.

Nem akarom az előttem szólókat ismételni, hogy mennyit és hogyan dolgoznak az idolok azon, hogy ott legyenek, ahol. Egy amcsi playback énekes egy hétig nem bírná azt, ami ott megy, nem csak azért, mert nincs hozzá szokva, vagy nincs hozzá ereje, hanem mert a mai hírességek nagy részéből hiányzik az alázat, a tisztelet, és az a hajtóerő, amit a koreai idolokba kicsi koruk óta beleneveltek. Emberként a két fél között hatalmas különbségek vannak, és ezt én tényleg megpróbálom minden elfogultság nélkül bátran állítani. Természetesen akinek nem inge, ne vegye magára, nehogy olyan emberekkel kössetek belém, akik pont nem abba a csoportba tartoznak, akikről szó esett.

Valamint a munka. Ha már itt az 1D van toppon, akkor már hadd hozzam fel őket példaként. Nem tudom ki hogy hallja, de aki azt mondja, hogy annak az öt fiúnak őrületesen jó, tiszta hangja van, mindenféle hamis hang nélkül, annak sajnos botfüle van, és nem ért hozzá. Természetesen ők is fejlődtek a debütálásuk óta, de azért hangilag és minőségileg úgyszintén mérföldekkel le vannak maradva. Ennek pedig semmi köze ahhoz, hogy ettől függetlenül a világ egyik legsikeresebb fiúbandája, ez nem jelent semmit. Ők úgy kezdték, hogy jókor voltak jó helyen, és bumm, ennyi, be is törtek ez iparba, a helyes pofijukkal, és a hangjukkal, amivel azért lehetett mit kezdeni, mert egyáltalán nem volt rossz.

Ezzel ellentétben a kpop világában a gyerekeket sok sok meghallgatás után felveszik egy ügynökséghez, ott kidolgozzák a belüket, majd évek múlva(!), amikor már megérettek arra, hogy a közönség is megcsodálhassa őket, debütálnak, és onnantól kezdve az övék a világ. Olyannak tűnnek, akár egy robot. Ének, rap, tánc, színészet, műsorvezetés, mindenben otthon vannak, és mindent jól csinálnak (de igen, itt is vannak kivételek). Ráadásul az nem kifejezés, hogy nincs szabadidejük. És ők azok az előadók, akik utánozhatatlanul sokat törődnek a rajongóikkal, ami páratlan számba megy szerintem a világon. És nem tudom észrevettétek-e, de egyre többen tudnak róluk, egyre híresebbek, és a legdurvább az egészben az, hogy ezt mind botrányok nélkül érik el, nem úgy, mint a sok európai vagy amerikai híresség, akik csak úgy tudnak életben maradni, ha valami polgárpukkasztót követnek el. És ez szerintem csodálatos.

Ezért szeretik a kpopot és a BTS-t annyian.

Az pedig, hogy kinövünk belőle... Valószínű:D Eddig minden dologból "kinőttem", ami iránt hú de rajongtam, most itt a kpop, valószínű ennek is ez lesz a sorsa, bár őszintén mondom, nem akarom, hogy elveszítsem az érdeklődést felőlük, mert mindamellett, hogy imádom a zenét, amit csinálnak, olyan csodálatos emberek, akikről mindig példát akarok venni (ne higgyétek, hogy ez is olyan, mint amikor Taylor Swift a példaképem, vagy Kim Kardaizé, ha megismeritek őket, megértitek), és nem akarom elfeledni őket. Talán emiatt kicsit tovább fog ez tartani. Negyvenévesen már azt mondom, talán nem a Baepsae fog üvölteni a kocsimból, de szerintem megmaradok ennél a műfajnál. Aztán ki tudja mi lesz. De ettől függetlenül, hogy nem vallom azt, hogy a BTS örök, és soha az ég világon nem fogok kinőni belőle, és majd az ő albumaikkal takarjanak be a koporsómban fekve virágok helyett, nem szeretem őket kevésbé, mint mások. :)

Azok pedig, akik anélkül utálkoznak, hogy bármiről fogalmuk lenne, csak azt üzenném, hogy nőjetek fel. Vannak zenék és műfajok, amiket elmondhatatlanul gyűlölök, de figyelj! Ki vagyok én, hogy bántsam őket csak azért, mert nem olyan zenét csinálnak, amit én szívesen hallgatok? Vagy azért, mert nem tetszik ahogy kinéznek? Gyerekek, az ázsiai kultúra merőben más, mint a miénk, fogjátok fel, hogy nem lehet ilyen tekintetben összehasonlítani a két világot. Ha nem tetszik, akkor fordítsd el a fejed, esetleg ha annyira megbotránkoztat, hogy egy fiúnak rózsaszínre van festve a haja (mert az ugyebár sokkkkkkkal b*zisabb, mint amikor pink, köldökig kivágott pólóban járnak, de igazatok van, ez nem homo, ez menő (ráadásul mostanában nagy divat a hajfestés, a rózsaszín inkább extrém, mintsem b*zis)), akkor gyorsan menj át valami playboy oldalra, hogy kiverje a fejedből a látottakat. De az is egy megoldás, hogy nem foglalkozol olyan dolgokkal, amik neked nem tetszenek, mert egy csomó felesleges negatív energiától óvod meg magad, ráadásul nem leszel kitéve annak sem, hogy egy előítéletes p*csnek hisznek. Már elnézést.

16/L