Küldtetek sms-t a 'minden gyermek lakjon jól' alapítványra (amiért a villalakók kampányolnak)?

Teljesen igaza van az utolsó hozzászólónak, sőt mindenkinek szerintem, nagyon egyetértek a hozzászólókkal, és nagyon elkeserítő, hogy ez így van, és még a fiatalok sem optimistábbak!

Én iskolában dolgozom, nap, mint nap hallom a gyerekek véleményét a megélhetésről, az életről, a világ dolgairól, az érvényesülési- és megélhetési lehetőségekről...lehangoló! És még kardoskodni se tudok azért, hogy meggyőzzem őket az ellenkezőjéről vagy arról, hogy azért ez nem olyan rossz helyzet!

Borzasztó, hogy azoktól várnak segítséget, támogatást, együttérzést, akik maguk is levesen és főzeléken élnek!És még annyi, hogy bizony valóban úgy van, hogy a roma származású gyerekek alapértelmezetten ingyen tankönyvesek, ingyen esznek és nekik MINDEN ALANYI JOGON JÁR! És ők azok, akik az ingyentankönyveket összefirkálják, szétszaggatják, elhányják, a többi gyerek holmiját elveszik, tönkreteszik, sőt beleköpnek a tízóraijukba, ebédjükbe, illetve kidobálják az ebédet, mondván hogy vacak, és az ingyenkenyérrel meg az ingyenalmával dobálóznak!

Sajnos tehát minden igaz, amiket itt írtatok, és szörnyű, hogy a gyerekek itthon teljesen kilátástalannak érzik a jövőjüket, akiben van még ambíció, az mindenképp a külföldben (vagy a lopás-csalás-hazudgálásban) gondolkodik...

Hmmm...valóban kevés a munkahely az országban, ez tény. De..! Lehetetlen nincs, csupán tehetetlen én úgy gondolom. Természetesen akinek nem igne...

Én a középiskola elvégzése után nem úgy próbáltam munkát találni, mint manapság a LEGTÖBB frissen végzett, aki főként a szakmájában, vagy éppen a kedve szerinti helyen akar elhelyezkedni.Egy hetet ültem otthon suli után és takarítós munkával kezdtem, mivel nem volt más, de nyitva tartottam a szemem és amikor volt egy kicsivel jobb lehetőség kapva kapta rajta. Igaz ez már az ötödik munkahelyem, de elértem azt, hogy egy irodában dolgozhatom és mindezt egy 3000 fős településen belül. És csak most látom igazán azt, hogy sokan nekiindulnak munkahelyet keresni önéletrajzzal a kezükben átadják és angolosan távoznak. De senki nem keresi az ügyben illetékes személyt, senki nem érdeklődik 1-2 hét múlva, csak várja a sültgalambot. És ha esetleg kap egy lehetőséget arra, hogy dolgozzon, akkor azt nézi, hogy hogyan tud tengni-lengni, illetve mit tud a munkahelyéről megfújni. Aztán ha hamarjában távozni kényszerül, akkor pedig sír a szája. Hozzáteszem, hogy TISZTELET A KIVÉTELNEK!!!!! Sajnos Nekem is vannak olyan ismerőseim, akik nagyon rossz körülmények között élnek, éa úgy van kajára is csak pénzük, ha kölcsönkérnek. De sajna náluk is az a tapasztalat, hogy nem mennek gyárba dolgozni, nem vállalnak takarító munkát, vagy éppen kerti/napszámos munkát, mert 27 évesen "nem bírnak" a napon hajolgatni.És nem kissebbségi az illető!

Az SMS-ről pedig annyit, hogy az a 300 Ft rosszab helyre is elmegy. Ha jó helyre kerül, jó célt szolgál. Ha illetéktelenekhez, akkor pedig annyival legyen nekik annyi egész életükben. Az én lelkiismeretem nyugodtabb. De ez mindenkinek szíve joga!!!

Bocsi, ha egy cseppet hosszúra sikerült.

Soha többé nem küldök ilyenre smst! Összedobtunk a vadásztársaságnál 275.000.- kp-t a vörösiszaposoknak. Orbán cigányokat segílykézett belőle! Az "íhező gyerek" jó esélyjel cigány - én pedig nem adok cigánynak semmit, 9 g ólmon kívül! Tegyen mindenki így!

Arról már nem is beszélve, hogy SZÁNALMAS, hogy ebben az országban nincs más téma, mint hogy retardált pornós ribancok, cigánybűnözők meg cigány luvnyák mit csinálnak bezárva egy épületbe. Megmondjam mit? Amit a producer kitalál! Nézzétek, idióták. A szellemi szinteteknek pont megfelel.

A kislányom onkológiai beteg volt, 2 évig kezelték. Ezalatt mellete voltam a kórházban, nem dolgoztam, 4-en éltünk egy fizetésből. Béres cseppet is vettünk neki, mivel azt mondták, az jó immunerősítő a kezelések alatt. Mi, a szülők vettük. EGYEDÜL MI! Mivel az összes többi gyerek (roma, erdélyi, kárpátaljai, stb) ingyen kapta a Máltai Szeretetszolgálattól. Egyedül mi nem kaptunk, mivel mi MAGYAROK voltunk, nem volt 3 vagy több gyerekünk, ráadásul a férjem dolgozott. Tudomásul vettük, nem kértünk (de nem is kaptunk) soha semmit.

Később az iskola, ahol dolgoztam kapott egy nagy csomag multuivitamint, hogy osszuk ki a gyerekek között. Gazdag iskola, nem szegény szülők gyerekei jártak oda. Megnéztem a feladót, ki küldte a több 10ezer Ft értékű vitaminokat, a GYERMEKRÁK ALAPÍTVÁNY(!). Elmentem a Klinikára, és megkáérdezztem, hogy m,aradt ki ennyi vitamin a daganatos gyerekeknek szánt készítményből. Mondták, ők még egy dobozzal se kaptak soha a GYERMEKRÁK ALAPÍTVÁNYTÓL.

Ezek után nincs mit írnom. A daganatos gyerekek nem kaptak az alapítványtól semmit, én viszont többé nem adakoztam egyetlen alapítványnak sem. Mindenki levonhatja a tanulságokat.