Ez lenne a könyvem első fejezete, ki mit gondol róla?

KICSIT ÁTALAKÍTOTTAM, SZERINTEM EZ LESZ A VÉGLEGES ELSŐ FEJEZET

VÉLEMÉNYEK?

A NYAKÉK

1911 London, Anglia

London megszokott arcát mutatta ezen a napon is. Claudia, egy átlagos városi lány semmi különöset nem tapasztalt, mikor reggel kinyitotta ragyogó smaragdzöld szemeit. Ekkor még nem is sejtette, hogy aznap kezdődik el élete legnagyobb kalandja, ami talán gyökerestül felforgatja addig nyugott mindennapjait. Claudia egy gazdag angol üzletember fiának jegyese volt, már közel fél esztendeje.

Henry, szokásához híven ebédre hívta a város előkelő negyedében lévő lakásába. Claudia korán indult, mivel hogy az út szerelme otthonába a kerület legnagyobb és legforgalmasabb piacán vezetett keresztül. Akárhányszor erre akadt dolga, mindig megállt gyönyörködni a különféle ékszerekben, ruhákban, virágokban. Az árusok már imerték, hiszen naponta megfordult a téren. Nem egyszer tért már haza egy mutatós fülbevalóval vagy illatozó virágcsokorral a kezében, amivel édesanyjának minden alkalommal örömet szerzett. Ezúttal nem tervezett venni semmit, de akkor még nem tudta hogy egy égszínkék, fényesen csillogó kristály csak rá vár.

Ezt a gyönyörű ékszert egy idős, őszhajú hölgy árulta. Egy fa alatt kuporgott, és mintha Claudiát várná, azon nyomban felállt, amint meglátta. A lány megállt az asztala előtt, mert egy kis ebédrevalót akart adni a láthatóan szegényes körülmények közt élő néninek. Ám mikor a táskájához nyúlt, Hilary, mert így hívták, mintha tudta volna mire készül, és megállította. Az öregasszony pár másodperc múlva egy ragyogó zafírnyakéket nyújtott felé.

- Ez gyönyörű! – mondta Claudia.

- Nemcsak hogy gyönyörű, de varázsereje is van, ugyanis egészen az ókori Római Birodalomból származik.

- „Az lehetetlen - gondolta -, biztos csak így akarja eladni a portékáját.”

Bár nem vallotta be magának, de igenis kíváncsivá tették ezek a szavak. Úgy döntött hogy megveszi, mert nagyon valójában nagyon is tetszett neki a nyakék.

- Megvenném, ha lehet.

- Nem, nem – felelte Hilary, miközben Claudia felé nyújtotta az ékszert -, ez a tiéd, és én most visszaadom neked.

- Hogyhogy az enyém?

- A családod régi öröksége, de többet sajnos nem mondhatok.

- Köszönöm szépen.

Hilary egy bólintással felelt. Claudia tenyerébe zárta a kedves, de kissé furcsa néni kezét, majd elindult. Viszont alig lépett hármat, felismerte háta mögött az öregasszony hangját.

- Várj, gyermekem! Egy fontos dolog majdnem kiment a fejemből: miután a nyakadba teszed a zafírt, keresd fel Hilaria asszonyt. Ő majd mindenben segít és válaszol a kérdéseidre. Claudia szólásra nyitotta kecses ajkait, hogy megkérdezze, mégis ki ez a Hilaria, és egyáltalán hol keresse, de mikor hátrafordult, az asszonynak már nyomát se látta.

- „Különös...” – gondolta, miközben Henry lakása felé tartott.

Egészen vőlegénye otthonáig töprengett a pár perce történtekről, de sehogy sem tudott rájuk logikus magyarázatot találni. Belépve, az előszobában nem talált senkit. Biztos volt benne, hogy Henry dolgozószobájában lévő tölgyfaasztal mögött ül, és valamiféle fontos szerződéseket tanulmányoz. Ezért úgy döntött, felpróbálja az új nyakláncát a falon függő hatalamas tükör előtt. A nyakába tette a bámulatos ékszert, de egy pillantig sem csodálhatta, mert egy hatalmas nyüzsgő téren találta magát. Körülötte emberek jöttek-mentek. Egyesek kosarakat cipeltek, mások selyemszövetek árán vitatkoztak.

Ez nem is volt olyan különös mint az, hogy mindenki ókori római ruhát és kiegészítőket viselt. Hirtelen azt sem tudta, hová nézzen, csak körbe-körbe tekingetet. Észre sem vette, hogy ő is korabeli darabokat visel aranykarkötővel kiegészítve. A zsebében lapuló bársonyerszényről is csak később vett tudomást. Tekintetéből bárki kitalálhatta, hogy össze van zavarodva, de ez igaz is volt. Ennek ellenére az emberek mintha tudomást sem vettek volna róla, saját dolgaikkal voltak elfoglalva. Claudia csak állt ott, hol saját magára, hol a városra pillantva, ahova csöppent.

Henry meg volt győződve, hogy jegyesét hallotta az imént a bejáratnál. Claudia jól gondolta, a dolgozószobájában volt, de amint meghallotta, hogy valaki kinyitotta az ajtót, felkelt, és oda sietett. Ott viszont egy árva lelket sem talált. Körbejárta a lakást, közben Claudiát keresve:

-Claudia, te vagy az? – de semmi válasz nem jött.

Nem is sejtette, hogy hol van a szerelme és mi történt vele.