Milyen? Ez a regényem első fejezete, kérlek írjatok őszinte véleményt.

Hopp az eleje lemaradt!:$

Az életem tökéletes. Imádom a családom: anyu, apu és a kishúgom… jó talán rá az imádom jelző erős túlzás, de végső soron még őt is szeretem. Aput sajnos kevesebbet látom mint szeretném a munkája miatt állandóan utazgat így csak hétvégén van itthon és olyankor is inkább bevonul a szobájába és elő se bújik vacsoráig. Anyu itthon dolgozik egy kozmetikai cégnek, így a fürdőszoba tele van kozmetikai szerekkel. Sajnos valamelyik még csak kísérleti stádiumban van így Ashlee-vel kisebb korunkban néha pórul jártunk, és meglehetősen furcsán festettünk miután kipróbáltuk az új alapozót amit a polcon találtunk, és ami több kiütést eredményezett, mint amennyi pattanást eltüntetett.

Ashlee, hát igen ő a húgom egyben a teljes ellentétem. Hetedikes kora óta bulizni jár,nagyobb a baráti köre, mint nekem egész életemben lesz és fogalmazzunk úgy, hogy apáca azt hiszem sosem lehetne belőle. Az eddigi leghosszabb kapcsolata két hónapig tartott amikor is azért dobta ki Colint,(a focicsapat sztárját, akiért mellesleg a fél suli odavan) mert állítása szerint nem csókol elég jól. Furcsa? Talán igen, de én már megszoktam néha elgondolkozom rajta milyen jó is lenne ha én is ilyen könnyen tovább tudnék lépni. Én elsős gimisként jöttem össze a barátommal Jake-kel, egy buliban ismerkedtünk meg egy üvegezés közben pörgettük ki egymást, a buli után két nappal hívott el moziba, azóta együtt vagyunk, é soha nem jutna eszembe azon filózni, hogy ogy csókol vagy ilyesmi. Szeretek vele lenni, ő is szeret engem, és ez elég.

- Amber, gyere már. Valaki más is szeretne bejutni a fürdőbe. - dörömböl Ashlee az ajtón.

- Menj a földszintibe.

- Nem megyek, már körülbelül húsz perce bent vagy. Mit csinálsz? - Hogy mit csinálok?

Állok a tükör előtt és magamat nézem. Ki vagyok én? Magamról mit tudnék elmondani? Az egész környezetemet le tudom írni, de magamról egy árva mondatot nem tudnék összehozni. Nem ismerem magamat, nem tudom a kedvenc színemet. Kedvenc kajám? Nem azt sem tudom… Mégis mi bajom van? Mindent megkapok, a pasim egy angyal, a családommal is minden rendben, házunk szuper legszívesebben az összes barátom hozzánk költözne. Azt veszek meg magamnak amit csak akoarok. És mégis mindig ott kötök ki, hogy valami nem stimmel. Vagy tlán minden túlságosan is stimmel. Olyan nincs, hogy minden tökéletes. Azt hiszem a tökéletesség unalmas. Igen azt hiszem ez a gond, unalmas. Milyen film lenne az ahol a főszereplők az első pillanatban egymásba szeretnek, és a film végéig boldogan élnek? Hát igen unalmas, ilyen az én életem is.

- AMBEEEER!

- Oké, oké itt vagyok. - nyitom ki az ajtót, pontosabban nyitom rá az ajtót Ashlee-re, aki a kulcslyukon át szerette volna megtudni mit is csinálok ennyi ideig.

- Na végre! Mi a fenét csináltál eddig??

- Azt hiszem, hogy ez egy cseppet sem tartozik rád.

- Utálatos vagy. - morogja, miközben besiet a fürdőbe.

Letrappolok a lépcsőn bár tudom, hogy anyu utállja ha ezt csinálom. Anyu épp a pultnál áll és a reggeli palacsintát süti, amikor meghallja, hogy jövök.

- Jóreggelt csillagom. Tudod hogy utállom ha ezt csinálod. Hányszor mondjam még hogy a szívbajt hozod rám ezzel?- Néz rám szigorúnak szánt tekintettel, de nekem csak az jut eszembe róla, hogy mennyire is szeretem én az anyukámat.

- Ne haragudj anyu, elfelejtettem. - mondom és egy puszit nyomok az arcára. Hmmm… barack és vanília illata van, a kedvencem.

- Nem haragszom csak gyorsan ülj le mert el fogtok késni. Ashlee hol van?

- A fürdőben. Tudod milyen, biztos a zuhanyban áztatja magát. Vagy az is lehet hogy a harmadik réteg alapozót keni magára.

- Ne legyél ilyen Amber. Kicsit talán túlságosan sokat törődik a külsejével, de látod mennyi barátja van. Nagyon sok embernek szeretne megfelelni.

- A barátoknak nem kéne, hogy megfeleljen a barátai elvileg úgy szeretik ahogy van. Nem?

- Te is tudod hogy ez nem ilyen egyszerű mellesleg megnézném, hogy mit szólna Jessica ha smink nélkül és szakadt ruhában állítanál be suliba. Vagy Jake, szerintem ő se lenne oda a „természetes” énedért! - Sajnos tudom, hogy igaza van. Ez a világ nem olyan egyszerű és jó fej amennyire én néha szeretném, hogy legyen. - Na, indulás! Elfogsz késni!

- És Ashlee? Őt majd eldobom suliba ha méltóztatik lefáradni. Legyen jó napod kicsim.

- Neked is anyu. - Lépek ki az ajtón a verőfényes napsütésbe. Szeptember eleje van. Ilyenkor itt Chicagoban még bőven tart a nyár, attól függetlenül, hogy a suli már egy hete elkezdődött. Szeretek iskolába járni, mellesleg ez az utolsó évem a gimiben úgyhogy ezt már fél lábon is kibírom de azért egy kicsit még elhúzhatták volna a nyári szünetet.

Miközben besorolok a forgalomba az jut eszembe, hogy milyen is lesz újra találkozni Jake-kel. Az előző héten még nem volt suliba mert még nem értek haza az európai utazásukról. Minden évbe elutaznak egy híres európai városba a szüleivel, idén Isztambulba mentek, és rengeteg képet küldött magáról amikből úgy tűnt nagyon jól érezte magát. Tegnap este érkezett meg a repülőjük úgyhogy még nem találkoztunk.

tudom, hogy tucat regény..."direkt" lett ilyen átlagos történetet akarok írni, és a különleges csavarokkal szeretném feldobni. Én szeretek ilyen regényeket olvasni...kikapcsolnak és nagyon meg tudom szeretni az egyes szereplőket.

A formai és fogalmazási kritikákat pedig nagyon köszönöm.. igyekszem kijavítani.:)