Első dalszövegemről mondanátok véleményt? Nektek mit sugall? Tetszik?

Én nem tudok olyan ember lenni, aki nem vagyok,

Én nem vagyok képes a saját szemembe hazudni,

Nekem nincs varázspálcám, melyből kifolyik az igazság,

Nem vagyok Hold, mely kuporog a hegy ormán,

S előtte patakban száguld táj, és mindent lát,

Csak követi, követi azt a régi, régi kék fáklyát.

Szemed volt az a kék,

Melyben először láttam én,

Szemed volt az éj,

Melybe beletört a napfény,

Azt hittem nem más,

Csak egy régi-régi tükörkép,

Ebben láttam meg én,

Egy szerelem halvány fényét.

Én nem akarom legyőzni azt, amit nem tudok,

Én nem akarok vádolni, keresni egy bűnbakot,

Csak egy zuhatag vagyok, mely szíven döfi a partot,

Néhány madárral felhőhajón elutazni, arra vágyom,

Nem azt hajszolni, amit elérni nem tudok,

Mert én még egy lehetőséget sem kaptam, elárulni.

Szemed volt az a kék,

Melyben először láttam én,

Szemed volt az éj,

Melybe beletört a napfény,

Azt hittem nem más,

Csak egy régi-régi tükörkép,

Ebben láttam meg én,

Azt, mi sohasem lehet enyém.

Én nem tudok túllépni valamin, ami nagyon fáj,

Kinevetett az idő, azzal hogy annyiszor hazudtál,

Nekem nincsenek kincseim, csak lelkem van és szívem,

Nem adhatok olyat, ami nekem sincsen meg,

Csak egyet kérek, legvégül engedj, s ne ölj meg,

Ne lássam soha, soha többé azt a régi-régi tükörképet.

Szemed volt az a kék,

Melyben először láttam én,

Szemed volt az éj,

Melybe beletört a napfény,

Azt hittem nem más,

Csak egy régi-régi tükörkép,

Most már tudom jól,

Miről szólt az egész.

Most már tudom jól,

Csak bennem szólt e szél…